Személyi edzés,edzésterv

Edzői végzettséggel, 27 év sportolói múltammal, vállalok személyi edzéseket, versenyre felkészítést, online edzéstervezést. Amennyiben komoly célt tűztél ki magadnak, és szeretnél szakértő tanácsokkal gazdagodni, vagy egyszerűen tudatosan akarsz edzeni, kérlek e-mailben vedd fel velem a kapcsolatot. irontepokukacgmailpontcom

Tepó IronMan blogja

"A befejezett mûvek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erõit. Minden ilyen helytállás meghatványozza bensõ energiáinkat, s újabb, még nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket."

Utolsó kommentek

Állatorvos

A legjobb, leggondoskodóbb állatorvos. Természetes gyógymódok, homeopátiás kezelések. Dr. Varga Noémi http://www.bionoe.hu Rendelő: Piliscsaba, Fő út 25. Telefon: 06 26 374-285 Rendelési időn túl: Mobil: 20 / 233-9195

2011.03.24. 18:07 Tepó

BSZM negyedik nap

 Az ébresztő reggel 6kor csörög. Vilit félálomban látom, hogy felpattan, és egy mozdulattal kinyomja. Gondoltam szundiztatja. Nem így történt. N7-kor magamtól riadok fel, hogy készülődni kéne. Még az este megbeszéltem a recepcióssal, hogy fél7-re kirakják a reggelit, hogy tudjak enni, és valami fel is szívódjon belőle. Persze tudtam, hogy nem ehetek sokat, mert kevés az idő már a rajtig. A szokásos joghurt+müzli párost részesítettem ismét előnyben, lesz, ami lesz. A joghurt úgy volt elkészítve, hogy natúr joghurtba bele volt keverve fagyasztott gyümölcs mix. Egyszerűen isteni finom volt, nagyon jól esett a jég hideg joghurt. Azért ittam mellé két csésze earl grey-t, hogy fel is ébredjek picit, plusz egy szelet kenyeret is megpirítottam, amiből 3 falatot lerágtam. Ezután gyors öltözés. Először gondban voltam, hogy mit is vegyek fel. Aztán rájöttem, hogy felesleges a gála ruha, mert megérdemli az a szett,  amiben addig voltam, hogy abban fussak majd be a célba J Ekkor már Szaszit is hívott, hogy átjön berakni a cuccát a kocsiba. Innen együtt indultunk a rajthoz.  

Izgultam is, mert aznapra beszéltük meg Nórival, hogy lejön, és Akarattyánál találkozunk. Mindezt persze a váltónk, ottani váltásához igazítva. Már nagyon vártam, hogy láthassam és halljam, ahogy szurkol…

Bennem mindvégig ott motoszkált, hogy a párosunk idejét hozni kellene. Nem tudtam, hogy fog menni a futás, mert előző nap kicsit szorosra húztam a cipőmet, és megnyomta a lábfejem, ami enyhén sajgott minden lépésnél, na meg persze már több, mint 140 km benne volt a lábamban. A rajtnál kicsit melegítettünk, és jó volt ránézni az elszánt emberekre, akik szintén nekiveselkedtek annak a maradék 52,2 km-nek. Dávid is megjött. Már messziről láttam, hogy nincs minden rendben, mert nem futott, sőt nem is kocogott, csak sétált, és Zsanival beszélgetett. Egyből mondta, hogy nagyon fáj a térde. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy én rángattam bele ebbe az őrültségbe, és mellette kéne lennem, amikor a baj van, de közben Vilinek is ígéretet tettem, hogy megcsinálom a mai szakaszt időre, ha a végén csak sétálni tudok, akkor is. Szerencsére Dávid egyből felmentett, és mondta, hogy nyugodtan menjek a saját tempómban. A rajtpisztoly hangjára megiramodott a tömeg, és Dávid érezte, hogy nem lesz ez jó. Gyorsan telefonáltam Vilinek, hogy hozzon fájdalomcsillapítót, amint csak tud. Kb. 4 km múlva ott is voltak. Ekkor Dávid ott maradt, én meg mentem tovább pár ember kíséretében. Köztük volt Sanya, akivel tavaly elég sokszor találkoztunk versenyeken és immár negyedszer vett részt ezen a futáson, illetve Vakhal Norbi, aki többszörös IM és Dupla IM, valamint Blue, akiről nem tudok semmit, de szinte végig együtt futottunk.

Én diktáltam a tempót, mert ugye nekem volt sietős a dolgom. Norbi általában csak bújt szélárnyékban. Almádiban volt az első frissítő, ahol gyors kóla+banán után mentünk is tovább. Ekkor jött Almádi végén egy elnyújtott emelkedő, ahol Sanya leszakadt, mi pedig Norbival tartottuk a tempót. Blue minden frissítőnél előnyre tett szert, mert sehol nem állt meg, csak a kísérője, aki vitte utána biciklin a kaját, piát. Viliék is próbáltak minél többször a közelünkbe kerülni, aztán egyszer azt mondta Vili, hogy úgy futunk, hogy ahhoz atomórát lehet igazítani. És tényleg. Tartottuk a fix tempónkat, emelkedő, lejtőn, mindenhol.  Norbival futottunk Fűzfőig, ahol Ő azt mondta, hogy kicsit visszavesz a tempóból, mert tudja mi vár még rá. Mivel Blue olyan 200m előnyben futott, így kényszerűen ráfutottam, hogy legyen kivel beszélgetni. Aztán Ő is bemondta az unalmast nemsokára, nekem meg ugye sietnem kellett, az akarattyai váltóhelyig. Tempóztam is rendesen, közben kérdezgettem az embereket, hogy mennyire lehetek a váltóhelytől, általában 2-3 km-es választ kaptam. Időben voltam. Ekkor húztak el mellettem a fél órával később indult váltósok első helyezettjei. Itt még egy kis emelkedő, majd erős lejtő után, egy kb 1,5 km sík szakasz volt, ahol már hallottam a hangosbemondót. Mikor megláttam a váltóhelyet, hallottam, ahogy a szpíker bemondja, hogy itt most kemény váltás lesz, mert sokan jövünk egyszerre. Hátranéztem, és láttam, hogy jön egy újabb hullám váltós. Szedni kellett a lábaimat az utolsó pár méteren, hogy Vilit időben el tudjam indítani. Sikerült 2ó56perckor váltani, így Vilire helyezve a nyomást, hogyha én megcsináltam ennyi km-el a lábamban a tervezett időt, akkor neki is hoznia kell. Én itt megálltam, és nyugodtan ettem, ittam, magamhoz vettem a friss kulacsokat, majd elindultam az emelkedőn.

Először futottam rajta, de hamar átváltottam gyaloglásba. A háromnegyedénél ért utol Blue, aki hívott, hogy vegyem fel a tempóját, és nyomjuk. Az emelkedő legtetején óriási lett az örömöm, mert pont akkor kanyarodtak be Nóriék. Kiabált, integetett, nekem meg könnybe lábadt a szemem, és kicsit furcsán kezdtem venni a levegőt.

Akarattyánál gyönyörű kilátás terült elénk a löszfal tetejéről. Hosszában lehetett látni a Balatont. Csodaszép volt. Itt Blue-val tempóztunk egészen Szabadiig, aki ott nekiiramodott, mondván, hogy a  kedvenc része, és nyomjuk. Nem bírtam tartani a tempóját, ezért elengedtem, és futottam a sajátomat. Nóriék itt is megálltak, hogy buzdítsanak kicsit. Nem kell mondanom, hogy az előbb említett effektus ismét bekövetkezett. Jó volt látni, na!

A saját tempómban egyszer csak sikerült Blue-t utolérnem, és ekkor én szóltam neki, hogy tartsa az én tempómat. Kb. 100 m múlva egyedül maradtam. Innentől már nem volt sok hátra. Lassan kifordultunk a parti sétányra, ahova a hullámok kicsaptak. Göröngyös, vizes, egyenetlen talaj volt, egyáltalán nem esett jól,de innen már látszódott a célkapu. Olyan közel volt, de mégis messze. A tempóm szinte végig állandó volt, és jól esett. A célegyenesben már hallottam, ahogy Nóri sikít, Vili is integet, Szaszit is fut felém, és láttam, hogy meglehet 4ó30-on belül. Kicsit belehúztam, és kb 2mp-el fél előtt be is futottam. Persze „dugni” csak később sikerült, ezért a hivatalos időm kívül esett. A célban már Nóri várt, itt ismét összeborultunk, mint Nagyatádon (aki ott volt, tudja milyen az). Ölelkeztünk egy ideig, majd kicsit bicegve a többiekkel is összekacsintottunk.

Megcsináltuk. Mint kiderült Vili is kifutotta magát. 1p40mp-et vertünk tavalyi időnkre.

Nekem ez a nap sikerült a legjobban. Több egyéni csúcsot is beállítottam. Sikerült a maratoni részidőt 3ó39p-re megfutni. 48 percet javítottam a 2 nappal korábbi, kb ugyanekkora távhoz képest. Illetve lefutottam életem eddigi leghosszabb futóversenyét.

Dávidról mindenhol kérdeztem a többieket, hogy mi van vele, és reméltem, hogy nem kell feladnia. Nem kellett, és óriási szívvel és küzdelemmel sikerült neki is beérkeznie 4ó52 perc alatt. Gratulálok a kitartásához és a teljesítményéhez.  

Szaszit is őrületeset futott, és a félbalaton versenyen másodikként ért célba! Óriási gratula neki is!

 

8 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://tepo.blog.hu/api/trackback/id/tr872768670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

myke6969 · http://ironmyke.blog.hu/ 2011.03.25. 13:14:41

Komoly!

Kinéz itt egy 3 órán belüli maraton is szerintem.

Tepó · http://tepo.blog.hu 2011.03.25. 13:41:17

@kombinat: @IronSchwarczi: Köszi Nektek!
@myke6969: hol láttad, hogy kinézett?? :-))))

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.03.30. 20:03:23

Ez nagyon izgi volt! Egy pillanatra elképzeltem mi lenne, ha egyszer én is...:)

negyedik nap ilyet menni pedig tényleg lenyűgöző!

bitliszbá 2011.04.01. 16:08:56

Gratulálok! :)
Jól nyomtátok!!!
ha érdekel megint van beszámolóm a hosszutav.blog.hu-n

Tepó · http://tepo.blog.hu 2011.04.01. 16:16:45

@bitliszbá: Köszi! Neked is gratulálok, hogy végigcsináltad a hátráltató tényezők ellenére is!!
Persze, hogy elolvasom, már vártam ;-)
süti beállítások módosítása