Az elején leszögezem, hogy ez a verseny igencsak hű volt e nevéhez.

Reggel arra ébredtem, hogy világos van, és szinte süt a nap. A készülődésem közben folyamatosan figyeltem az időképet, hogy változik-e valami. Mivel csak borongós időt jelzett, így elindultam Esztergomba a rajt helyszínére, hogy leadjam a nevezésem. Útközben folyton olyan zenék szóltak, mint a Sunday morning rain és a többi hasonló esőzenék. Ahogy közeledtem, úgy csökkent a levegő hőmérséklete is. Mire kiértem, már csak 13 fok volt. Ez azért volt baj, mert a rádió még azt mondta, hogy 20 fok körül marad a hőmérséklet, ezért nem vittem magammal olyan ruhát, amiben ne fáznék. Beöltöztem, felvettem 3 felsőt, és eszembe jutott, hogy a táskámban van a kéztyűm is. Persze nem a meleg, hanem amit nyáron is lehet hordani... de több, mint a semmi. 

A rajt után kb 2 km múlva elkezdett esni az eső. Ez még csak ilyen szemerkélő volt, szóval nem zavart annyira. Az sokkal jobban dühített, hogy a senki nem akarta vinni a bolyt. A rajt elég szűk utcából indult, ezért az élboly el is ment egyből, én pedig a másodikban maradtam. Persze beálltam az elejére, hátha sikerül tempót menni, és lesz aki segít benne. Nem volt. Aztán persze nagy nehezen akadtak vállalkozó szelleműek, de nem sokan. Ezt tetőzte, hogy az egyik kanyart a felvezető motoros benézte, amiből majdnem karambolok sorozata lett, és persze, hogy rossz irányba vitt el bennünket. Ez a kitérő senkinek nem jött jól, mert megtörte a tempónkat, amit végre sikerült felvennünk. Egy 180 fokos fordulat után végre ráálltunk a rendes útra. Itt aztán elkezdtük csapatni, és sikerült is egy 5-6 fős különítménnyel elmennünk a többiektől, amit szinte a végéig tartottunk.

A pálya nagyon nehéz volt. Egy igazi természetes hullámvasutat sikerült kijelölniük a rendezőknek. Egész úton kb. 25 km sík szakasz volt, az is az elején 10, a végén 10, és a közben lévő 100 km-ből 5. Ezt a meglehetősen nehéz terepet még a természet is nehezítette, mert hát hogy nézne ki, hogy a kínok kínján süt a nap, és szélcsend van. Szóval esett az eső,és annyira fújt a szél, hogy néhol rá kellett dőlni, néhol pedig le kellett váltani kistányérra, hogy tekerni tudjunk.

A sok emelkedőn még mindig éreztem, hogy kevés az erő. Ez a végére annyira felerősödött, hogy leszakadtam az akkorra már csak 3 fős bolyunkról, és az utolsó 20 km-t egyedül tekertem végig. 

Csak hogy ne legyen könnyű a dolgunk, a végén még fel kellett tekerni a vaskapuig, ami egy 3 km-es szakasz 350 m szintkülönbséggel. Itt már nem maradt sebességem, és erőm se és kb. egyhelyben tekertem. A cél után volt zsíroskenyér, de én csak vajas-pirosaranyas kenyeret toltam, de abból kettőt is. Teljesen kimerültem, és remegtem a hidegtől. Ráadásul a cél, nem rajt helynél volt, így vissza kellett még tekerni, ami 5-6 km-t jelentett. Közben annyira vacogott a fogam, hogy szerintem a járókelők is hallották. 

Saját mérésem szerint 4ó02p alatt fejeztem be a 121 km-es és 1180 m szintkülönbséggel tűzdelt versenyt.

Itthon aztán forró fürdőt vettem, hogy kiengedjenek a végtagjaim. Ja, és fehér ruhát vittem ;-) , gondolhatjátok, hogyan néz ki :-))))