Már a hét elején megbeszéltük Dáviddal, hogy valamelyik nap kimegyünk nyílt vízre úszni.

Először a Szerda jött szóba, de mivel azt nem tudtuk összehozni, ezért elmentem futni a HHH-re. Szeretem ezt a terepet, de már régen jártam itt. Gondoltam kipróbálom az Endomondo-t is, hogy hogyan szuperál erdőben. Raktam az Iphone-ra zenéket, amit sosem szoktam hallgatni, és elindultam. Nagyon kellemes volt, jó pár emelkedővel fűszerezett edzést sikerült csinálnom.

A 11,7 km-t 1ó04p alatt toltam le. Ez 5:30-as ezreket jelent. A zenét nem kedveltem meg futás közben. Mindig nézegettem hátrafelé, hogy jönnek-e montisok, és persze akkor jöttek, amikor nem néztem hátra, olyankor meg majd besz@rtam az ijedségtől, mikor rám kiabáltak.

Aztán a csütörtöki úszás sem jött össze, így végül ma (pénteken) jutottunk ki a partra.

Dorogra mentünk, mert az tűnt a legideálisabbnak. Egyszer már jártam itt, és jó emlékeim voltak róla. Ezt most megerősítette a látott kép. Nagyon szép tavacska a Pilis lábánál. Egyik oldalán horgász kunyhók, a másik oldalán nádas, és van egy strandja is. Mi a strandra mentünk, mert az egyik csoporttársam koordinálja ott a dolgokat, így biztonságba helyezhettük nála értékeinket. 

A tó 800m hosszú, és most kb. 18-20 fokos lehetett. A neoprént mikor felvettük, azonnal be kellett csobbannunk, mert a napon iszonyat melegünk volt benne. A víz nagyon tiszta, még a közepén is láttunk olyan 70-80 cm-es busákat. Úsztunk egyet oda-vissza, majd úgy döntöttünk, hogy nem tempózunk tovább, nehogy a holnapi Tour de Pelso-n fáradtak legyünk. Mivel mostanában nem nagyon úszok, ez a mai lubickolás nagyon jól esett. Elmondhatatlanul jó feeling volt ott lenni a tó közepén, és tempózni a tükör sima vízben.

Holnap Pelso...