Eljött a vasárnap hajnal. Érdekes, hogy vasárnap. 

Már nagyon vártam. Vártam azt, hogy milyen lesz egy ilyen külföldi verseny, milyenek lesznek az ellenfelek, hogy fogom bírni az egészet.

Reggelivel indítottam, és utána még összekészítettem azokat a cuccokat amik frissen kellettek. Sötét volt. Mivel szombaton már mindent be kellett depózni, nem volt cuccunk. Mire odaértünk, már nagy volt a nyüzsgés a faluban. A depóban az izgatott versenyzők pakolásztak, a bringán sorban vártak a bevetésre, a zónán kívül meg a hozzátartozók készültek fel a napra. Bekészítettem a kulacsaimat, lecsekkoltam, hogy a zsákokban tényleg benne van-e minden, aztán kimentem Nórikához. Még viszonylag sok idő volt a rajtig, ezért leültünk a tengerparti kövezésre, és vártunk. Nem volt kedvem levetkőzni, annyira nem volt meleg a hajnal. Ráadásul nem neoprénes úszásra kellett készülni, mert a tenger meleg volt. Nézelődtünk, átbeszéltük, hogy mi lesz a versenyen. Sajna Nórika aznap nem volt túl mozgékony állapotában, mert mindkét talpa fájt a vízhólyagoktól, amiket akkor szerzett, mikor felvette a kényelmesnek hitt magassarkúját, és bementünk a faluba regisztrálni. Szóval eléggé statikus üzemmódra kellett átállnunk, a frissítést is átszerveztük még előző este, bízva a helyiekben. Ezt egy dolog miatt mertük meglépni, mert elolvastuk, hogy mik várnak a frissítőkön. A bringás körön adtak fel vizet/izót ÚJ! kulacsban, gélt, energiaszeletet, banánt. A futókörön pedig gélt, Coca-Colát, vizet, izót, narancsot, banánt, és még mittoménmiket. Nekem ennyi elég volt. Sőt előző este meg kóstoltam a helyi izót is az expón, és nagyon ízlett. Szóval semmi gond nem lehetett. 

Közben eljött az idő, hogy felkészüljek én is az úszásra, és beálltam a sorba, ami a vízhez kígyózott. Sajnos nem láttam, hogy merre kell majd úszni, gondoltam úgyis úszik előttem majd valaki. Vízből volt a rajt. A tenger itt is, mint mindenhol Menorcán, gyönyörűen átlátszó volt. Mivel még nem jött fel a nap, nekem eléggé hűvösnek tűnt. Aztán éppen hogy beértem a többi versenyzőhöz, már el is indítottak minket! Na, ezeket a pillanatokat kedvelem legkevésbé a versenyben, amikor mindenki megpróbál átjutni a másikon, és ha nem vagy eléggé kemény, simán átúsznak rajtad. Ezért le is kellett rúgnom, és "ütnöm" magamról pár próbálkozót az elején. Egyébként olyan szinten össze-vissza úsztak egyesek, hogy már magamban röhögtem. Aztán végül beállt a rend, mindenki megtalálta a helyét, és szépen ment a tempózás. Folyamatosan próbáltam tájolni, hogy jó irányba megyek-e. Egyszer csak ott voltunk egy nagy vitorlásnál, ami az egyik fordító volt. Innen kellett átúszni egy másikhoz, majd vissza a rajthelyhez. Tiszta Kona :-)) Úszás közben láttam valamilyen kéken világító élőlényt is, de eléggé párás volt a szemcsim, így nem tudtam beazonosítani. Viszont a só nagyon marta a nyelvem. Mintha egy sós tálba nyaltam volna bele. Alig vártam, hogy a bringára feltett vízzel öblíthessek egyet. Az úszás gyorsan eltelt, hamar a partnál voltunk. Vízből kifutás, felmászás a kikötőben, és irány a depóba. 

A depó kialakítása nagyon jó volt. Az úszás oldaláról lehetett befutni, itt voltak a zsákok felakasztva, amit felvettél, átöltöztél, és már mehettél is a bringához tovább. Nórika ott volt a bringám környékén, és még biztatott egy kicsit, mielőtt elindultam volna tekerni. Ekkor már felkelt a nap, de be is borult egy kicsit. Nem bántam, mert tudtam milyen az, amikor reggel elkezd sütni. Már tapasztaltuk amikor néhány reggel elmentünk futni. A pálya kivezető része egy 3 km-es könnyű szakasz volt, ez pont jól jött az átálláshoz. Innentől elkezdett sunyin emelkedni. Aztán beértünk Es Mercadalba, ahol a frissítő is volt, ott felvettem egy energiaszeletet, hogy legyen. Innentől jött a kemény szakasz. Durva emelkedő, teljes leváltás. Felérve megkönnyebbültem, mert jött az ereszkedés, majd ismét egy még durvább emelkedő. Itt is teljes leváltás, plusz kiállás. Közben azon gondolkodtam, hogyha már most ez van, mi lesz itt a következő 2 körben?! Itt mindenki szenvedett, bár voltak kemény arcok, akik bekönyökölve tapostak felfelé. Elismerésem nekik! A tetején tudtam, hogy innen lehet neki tolni, mert egy ideig nem lesz emelkedő, csak hullámvasút, amit ki lehet tekerni lendületből. Eszerint is cselekedtem. Felváltás és taposás következett. Aztán egy 160 fokos kanyarral fordultunk vissza Menorca irányába, amely úton kicsit szintesebb lett a hullámvasút. Volt több spori is, akikkel előzgettük egymást, mert egyikünk az emelkedőkön ment gyorsabban, a másik pedig a lejtőkön, síkokon. Visszafelé, mikor kiértünk a sziget egyik főútjára következett egy nagyon  kellemes szakasz. Igazi tempótekerős. Ezt nagyon bírtam. Itt veszettül lehetett tekerni. Ez az út visszavitt Fornells-ig, ahol egy körforgalomban volt a fordító. 

Itt egy videó a pályáról, de sajna nem tudtam egyben rögzíteni az egészet, ezért különböző időjárási körülmények  között, és különböző napszakokban sikerült összehozni :-) Azért remélem látszik rajta a lényeg.

Azt tudni kell, hogy a sziget negyede hermetikusan le volt zárva, egy autó nem jöhetett be a bringapályára, pedig az út, a sziget ezen felének főútja volt, amit nem lehetett kikerülni, mert minden falu ebbe kapcsolódott be. A falvaknál, és minden olyan helynél, ahol bejöhetett kocsi, rendőrök álltak, és állították meg a népet. Háborgásnak nyoma sem volt. Nóri mondta, hogy az emberek - mikor mondták nekik, hogy mi van- leállították a kocsit, és kiszálltak szurkolni. Ej, de különleges élmény ez! A körforgalmakon a legrövidebb úton lehetett átmenni, ami azért megkönnyítette a helyzetet, nem kellett élesen kanyarodni, hanem lehetett tempózni közben is. 

A többi két körön ismét megszenvedtem az emelkedőkkel, de után ki lehetett tekerni a lábakból, szóval mire újra odaértem, már csak egy kicsit volt nehezebb körönként. Ez nem azt jelenti, hogy nem szenvedtem. Dehogynem! Szemét emelkedő volt az a kettő, mert folyamatosan meredekebb lett, ahogy a teteje felé közeledtél. 

A frissítéssel minden rendben volt, az utolsó körben benyomtam egy Mg-t a biztonság kedvéért, pedig a bringán nem éreztem szükségét. A visszavezető 3 kilit lazábbra vettem, inkább csak pörgetősre. A depóba már visszafelé lehetett bemenni, tehát a bringát leraktad, felvetted a zsákodat, átöltöztél, és ott futottál ki, ahol reggel be. Nóri éppen odaért, és meg is dobott a kulacstartó övemmel. Persze a kis kulacsban levő kóla ettől szökőkút szerűen kezdett spriccelni :-) Jöhetett a futás.

A futás 3 körös volt, és minden körben fel kellett futni az őrtoronyhoz. Szerencsére nem arra kellett indulni, hanem a tengerparti sétányon, a sík részen. Viszont a versenyközponttól a torony felé szinte végig emelkedett, hol jobban, hol kevésbé. Ezen részen beiktattam egy kis könnyítést magamon. Az őrtoronyhoz meg sem kockáztattam a felfutást, inkább sétára váltottam. Jobbnak láttam, és a versenyzők 80%-a is :-) Lefelé sem volt veszélytelen, főleg nem görcshatáron. Visszafelé ismét betoltam egy Mg-t. A frissítőnél mindig kóla, egyébként nálam volt víz és kóla még, ha kellett volna. A harmadik kör már nagyon kemény volt.

Itt kezdett kisütni a nap is, a szintes rész egyáltalán nem esett jól. Viszont visszafelé elhatároztam, hogy futok még egy keményet. Ezt sikerült is teljesítenem, teljes extázisban, mondhatom, hogy flow állapotban toltam, ami a csövön kifért. Sikerült is elég sok sporit megfogni. Mivel minden körben más színű hajgumit kaptunk, könnyű volt megkülönböztetni, ki van az utolsó körén. A fordítónál még megköszöntem a szurkolást, és tepertem a célkapu felé. Úgy volt kialakítva, mint Konán, egy kordonnal elválasztott folyósón kellett végigfutni, ahol a szurkolók tapsoltak, és a célba egy kis rámpán kellett felkapaszkodni! Kezek az ég felé, BEÉRTEM!

Öröm, mámor, fáradtság. Nórika ott várt rám, egész nap szurkolt, próbált segíteni, de eléggé fájt a lába, így neki is egy kemény nap volt ez. Köszönöm, hogy így is mellettem volt, és ott segített, ahol tudott!

Apukámnak és Noéminek külön köszönettel tartozom, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat. Soha nem fogjuk elfelejteni, mert ez egy felejthetetlen élmény volt számunkra!

A teljesített időmmel nem vagyok elégedett, de ez legyen az én bajom. Főleg a futással, de a mai napig nem tudom, hogy miként sikerült ilyen lassúra, mikor szinte nem álltam meg egész futás alatt. 

Részidők:

Úszás: 37:52

T1: 2:46

Bringa: 2:33:40

T2: 2:38

Futás: 1:55:59

Össz.idő: 5:12:54