Személyi edzés,edzésterv

Edzői végzettséggel, 27 év sportolói múltammal, vállalok személyi edzéseket, versenyre felkészítést, online edzéstervezést. Amennyiben komoly célt tűztél ki magadnak, és szeretnél szakértő tanácsokkal gazdagodni, vagy egyszerűen tudatosan akarsz edzeni, kérlek e-mailben vedd fel velem a kapcsolatot. irontepokukacgmailpontcom

Tepó IronMan blogja

"A befejezett mûvek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erõit. Minden ilyen helytállás meghatványozza bensõ energiáinkat, s újabb, még nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket."

Utolsó kommentek

Állatorvos

A legjobb, leggondoskodóbb állatorvos. Természetes gyógymódok, homeopátiás kezelések. Dr. Varga Noémi http://www.bionoe.hu Rendelő: Piliscsaba, Fő út 25. Telefon: 06 26 374-285 Rendelési időn túl: Mobil: 20 / 233-9195

2011.09.07. 15:11 Tepó

Nem vesztem el, csak kevesebbet edzem...

 Az idei évemre oly jellemző módon most is ad-hoc jelleggel edzem. Igaz, kezdem összerakni, hogy mit is szeretnék, hogyan képzelem, és ehhez lassan megteszem a lépéseket is. 

Először is elmegyek egy FMS tesztre, ahol megfogják állapítani, hogy olyan merev vagyok, mint az acél.

Már beszéltem egy edző barátommal, aki többszörös magyar bajnok futó, és futó edző, hogy segítsen a futásban javulni. Főleg a technika része érdekel, mert látom, hogy az nagyon nem frankó. 

Az off-season-t az erősödésre szeretném használni, amihez első körben elővettem a rég elfeledett medicin labdámat, amivel már edzettem is. Pénteken az egyik vendégemmel futottunk fel a HHH-i reptérre és nyomtunk egy crossfit jellegű edzést a lasztival. Már a futás is jó volt így a hátamon a medicinnel, aztán persze adtunk a többi már rég elfeledett izmomnak is. 

Aztán vasárnap nem elég, hogy irtózatos izomlázam volt, de Nóri is kedvet kapott hozzá, így vele is leugrottunk egy kicsit medicinezni. Na hát Ő fáradhatatlan. Viccből mondtam, hogy 10 hossz kitörésben járás a pályán, medicin a fej felett tarva, mire Ő megcsinálta. Ezt én kihagytam, de onnantól együtt csináltuk a gyakorlatokat. Ez is kellemes volt. 

Ezen kívül min. heti egyszer nyomok egy edzést az EMS géppel.

A héten futni is fogok, mert közeleg a maraton, aztán elmegyek rá, hamár ilyen olcsón lehet nevezni :-) Nem hiszem, hogy PB-t futok :-)))

A hét legjobb híre, hogy beköltöztettünk egy új lakót a garázsba, egy Merida Road Race 901 személyében.

Ezen a fehér paripán egy hercegnő fog lovagolni ;-)

 

18 komment


2011.09.04. 09:21 Tepó

Szurkoljunk

együtt Dávidnak, aki ma Klagenfurtban indul féltávon, hogy méltóan zárja le ezt a triatlonos évet!

Remélem a beszámolóját is hamar megírja utána :-))

HAJRÁ DÁVID!!!! 

2 komment


2011.08.31. 15:28 Tepó

Kékestetőn jártunk

 Vasárnap Dáviddal indultunk neki a Kékestetőnek. Eddig még sosem tekertem fel, és már nagyon rég óta szeretettem volna. Itt volt az alkalom, nem volt túl hideg, de túl meleg sem. Eleinte. Reggel, mikor indultunk Bp-ről (kocsival mentünk Gyöngyösig) még csak 16 fok volt. Készültünk is minden jóval, ha esetleg nem melegedne az idő. Szerencsénkre Gyöngyösnél már 20 fokot mutatott a hőmérő, és felhőből sem sok volt. Neki is vágtunk a hegynek. Mátrafüred magasságában furcsa volt, hogy BSI-s bóják vannak az út közepén, meg is kérdeztem Dávidtól, hogy tud-e valami versenyről, ami most van. Ekkor ugrott be, hogy Mátra maraton. Egyáltalán nem számítottunk rá, de ha már ott voltunk, gyorsan meg is néztük a rajtot, ami előtt 2 perccel értünk fel. Miután a mezőny elment, mi is nekiindultunk felfelé. Reméltük, hogy hamar bemennek az erdőbe, de nem így volt. Elkezdtük előzni a mezőnyt, ami egészen a kékesi sípályás elágazásig tettünk, mivel itt mi már nem tudtunk menni velük, mert azért nem a terepre készültünk. Néha jöttek beszólások, pl: Nagyatádnak már vége van, nem tévedtetek el? Szóval jól teltek a kilik, mi meg mentünk tovább az aszfalton. A teteje előtt kb 1 km-el keresztezték az utunkat a szemből leszáguldó montisok. Amikor volt egy kis hézag, átfutottunk, hogy mehessünk a csúcsig. Fent megvártuk, míg mindenki felér, majd mi is elindultunk lefelé. Persze nem arra, amerre felmentünk, hanem Parád felé. Hűvös volt, fel is kaptuk a széldzsekinket. Sorra jöttek a falvak, Parád, Parádfürdő, Recsk, majd Sirok előtt lekanyarodtunk Verpelétnek. Nagyon szép tájakon vezetett át utunk, autóval is csak elvétve találkoztunk. ennyire nyugis bringás úton nem is tudom, hogy voltam-e már. Aztán Verpelétnél irányba vettük ismét Gyöngyöst, és Domoszló majd Markaz után vissza is értünk. Na ez a rész még kegyetlen volt. Dimbes-dombos, ahol a dombok 10%-ak voltak. Ez eléggé fárasztó 27 km-er volt. 

Jó kis hétvégi tekergés volt ez, kár, hogy nem voltunk többen. Megyünk máskor is, mert ez jó kis hely!

Végül egy kis videó a Gyöngyös-Kékestető szakaszról. Ajánlom azoknak, akik néha görgőznek otthon. 

Kékestetőre fel!!! from Daniel Temesi on Vimeo.

11 komment


2011.08.28. 18:30 Tepó

2011 Extrememan Nagyatád videó

 

Ironman Nagyatád - Extrememan 2011 from Daniel Temesi on Vimeo.

 

Sajnos néhol elhalkul, nem tudom miért...

 

1 komment


2011.08.15. 09:52 Tepó

Aaand the winner iiiiis....

 DSipi, azaz Sipos Dávid, akinek összességében a legközelebb sikerült tippelni mindenki eredményéhez. Gratulálok neki!

Összesen 4ó 50 perccel lőtt mellé, tőle csak 2 perccel maradt le Mata. 

Itt látható a tippverseny eredménye.

Mata 4:52
Tepó 5:06
Anita T 5:39
IG 5:12
SheperdPeti 9:17
Vasapu 6:27
Sipi 4:50
Baka 8:38
Laciii79 11:37
Ironsün 7:09
IronMyke 7:27
Kombinat 8:50
LC 5:27
Szaszit 6:18
 

Természetesen jár a nyertesnek az IronMan sapka!

Sipi, majd küld el légyszi a címedet, hogy hova postázzam.

7 komment


2011.08.09. 07:56 Tepó

Dávid és Nagyatád

 Dávid beszámolója is elkészült...

 

2009 szeptember 12, 686 nap, 98 hét
 
Nekem ennyi idő kellet, hogy felkészüljek a nagyatádi IRONMAN versenyre. Pontosan emlékszem a napra, mert akkor megszületett a fejemben a komoly döntés. Nekem ehhez egy videó elég volt Dick és Rick Hoyt-ról. Aki nem ismerné, számtalan felvétel van fent a YouTube-on, de ők azok, ahol az édesapa a magatehetetlen testtel, de ép elmével született fiával mai napig triatlonozik, pedig már 72 éves…egy gumicsónakban húzza a fiát, majd egy speciális bringán viszi, és végül egy futókocsiban tolja és így 02:40:47-es maratont és 13:43:37-es IRONMAN-t csináltak együtt.
Addig a napig is sportoltam rendszertelenül, főleg úsztam, tekertem mountain bike-on és elég ritkán futottam. Az IRONMAN-ekről pedig az volt a benyomásom, hogy gyerekkoruk óta sportolnak és kivételes fizikai képességűek. A Hoyt sztori után elkezdtem utána nézni és rájöttem, a hosszútávú triatlonosok átlagemberek, de valóban átlagon felüli akaratuk és kitartásuk van.
Úgyhogy belekezdtem egyedül, igazi edzésterv nélkül viszont teljes elszántsággal. Mivel Kropkó Péter a könyvében min. 2 évet írt a szervezet sérülésmentes felkészüléséhez, én ennyit adtam magamnak. 2009-ben a cél még a félmaraton volt, 2010-ben pedig az orfűi féltáv és annyi versenytapasztalat, amennyi csak lehet. Ahogy egyre komolyabban belevetettem magam az edzésbe, valahogy az élet is úgy rendezte, hogy közelebb jussak a célomhoz. Először Varga Józsi többszörös nagyatádi győztes IRONMAN-ről derült ki, hogy ő is Szentendrén lakik és ellátott néhány jó tanáccsal, ami tovább segített, de még mindig egyedül edzettem egy saját magamnak összerakott edzéstervvel. 2010-ben elkezdődtek a versenyek és eljött az orfűi duatlon. Mivel véletlenek nincsenek, akkor azon napon az első futásnál teljesen egy tempóban futottam Danival, megszólítottuk egymást, nagyon jól eldumáltunk, majd jó versenyt kívántunk és ő elhúzott, hiszen jóval előrébb volt az edzésben nálam. A verseny után megkerestem és a többi már történelem, ahogy mondani szokták, utána már nem egyedül edzettem, szakmai tanácsokat is kaptam és volt, aki folyamatosan motiváljon, ja és őrült dolgokra rávegyen, mint a BSZM ultrafutása…
 
Szóval a 2011-es nagyatádi felkészülés nagyobb részét már együtt csináltuk. Két időeredmény volt már év eleje óta a fejemben 5 óra a féltávon és 11 óra a Nagyatádon. Mivel a féltáv majdnem sikerült (05:08:36), nagyon bizakodtam, hogy sikerül a másik is.
Tudtam nálam a frissítésen dől el minden, ezért elég hosszasan terveztük feleségemmel Zsanival, illetve Nórival és Danival hogyan fogjuk kivitelezni. Mi van, ha hideg lesz, mi lesz, ha hőség, hogy kerül oda elég víz, jég, kóla és izo. Mikor adják fel az ennivalót és mi legyen az, stb.
A szerda és csütörtök reggel check-lista összeállítással és pakolással telt, persze kicsit késve indultunk, de 16 órára leértünk. Gyors rajtcsomag felvétel, majd indulás a biciklis felvonulásra. Nagyon jó érzés volt a többiekkel tekerni, végig azt éreztem megérkeztem valahová, egy hosszú felkészülés végén. Dani előre felkészített, hogy a végén „dobd el a hajad” lesz, ezért vártam mikor indulnak meg, hogy résen legyek. Ez el is következett, úgyhogy könyöklő és nyomtam izomból a pedált. Egy kisebb boly jött össze és felváltva vezette mindenki, a km óra pedig 45 körül mutatott végig. Nem mertem Nagyatádig pumpálni a többiekkel, hiszen verseny csak két nap múlva volt (legalábbis számomra J). A pénteki nap az utolsó bringa beállítás, pihenés, szénhidrát feltöltés és hidratálás jegyében telt el. Gondosan összeválogattam az energiaszeleteket és géleket, amit a verseny során magamhoz akartam venni, azután sokat nem sikerült aludni, kattogott az agyam.
 
Szombat reggel 04:30-kor keltünk, hát ez olyan volt mint a negyedik versenyszám, pokoli nehezen indítottam be a szervezetem. Gyékényes felé vezető úton már javában izgultam, ötször kérdeztem rá mindenre, hogy bepakoltuk-e, de Nóri végig nyugtatott. A zacskókkal kicsit rohangáltam a depóban, majd egy gyors bemelegítő futásra még maradt időm. Egy puszi a feleségemnek és indulás a rajthoz Danival. A bal szélére álltunk, mert ott várhatóan nem lesz akkora harc a vízben és most nem is kívántam elúszni az elején. Örök rémálom marad a 2010-es triatlon VB, ahol a keskeny pontonról a 14 fokos vízben elúsztam az elejével és rövid idő alatt kaptam két könyököst, majd valaki hátulról átúszott fölöttem és kb. 1 percig csak vizet tudtam nyelni…még jó, hogy gyakoroltam a hipoxiás úszást. Ezt nem akartam most, tehát oldalra helyezkedtünk és élveztem a VANGELIS adrenalin növelő zenéjét, ágyúdörrenés és futás be a vízbe. Az első karcsapástól egy valamire koncentráltam, megtalálni azt a tempót és ritmust, amivel minden egyes versenyszámot végig tudok csinálni. Pontosan tudom, hogy lassan melegedek be úszásban, 10-20 perc kell, hogy a vállam lazán forogjon, ez most sem volt másképpen. Első kör kifutásnál 36 percnél voltam, ez jó volt, 2 percen belüli 100m-eken akartam maradni, nekivágtam a második körnek. Mégiscsak sikerült a felénél egy tömegbe keveredni és nem úsztam meg a kisebb verekedést, ez sajnos kivett belőlem és a második köröm gyengébb lett, de így is közel voltam a várt időmhöz.
 
Gyors depózás után már a bringán ültem. Nekem ez volt a sötét ló, úszásban és futásban már ismerem, milyen intenzitással bírok adott távot, de a bicón nem. Annyit számoltam ki a versenyre, hogy az úszásnak 01:10 körül kell lennie, a bringának 6 órán belül és 4 órás maraton kell futnom a 11 órás célidőmhöz. Ezért a km órára próbáltam hagyatkozni, figyeltem az átlagsebességet, hogy 30 fölött maradjon. Ahogy felkészítettek, 20 percenként ettem és 10 percenként ittam, ha kívántam, ha nem, de valamivel nem számoltam, mégpedig állandó vizelési ingerem volt. A 180 km alatt, összeszámoltam 8X álltam meg pisilni, pontosabban 7X mert a negyedik után elegem lett és többeket láttam profi vízköpőként könnyíteni magukon menet közben oldalra, gondoltam én is megpróbálom, hát nem kellett volna. Mire nehezen gyakorlatilag belepisiltem a triatlonos mezbe, elkezdett csípni, ragadni, úgyhogy gyorsan leöntöttem a frissen kapott jeges kulacs vízzel, aminek hatására iszonyatosan elkezdtem fázni alul és még erősebb lett az inger. Utána már inkább megálltam, de ezek sajnos jelentős időveszteséget jelentettek, valószínűleg ezt is gyakorolni kell. Azért Petyát is láttam egyszer szembe jönni és nagyon koncentrálni hasonló dologra…A legjobban a főút finom aszfaltját élveztem a bringa alatt, nagyon lehetett nyomni. Sajnos, amit én kevésbé bírok, erős szél volt, ráadásul össze-vissza fújt, mintha sosem lenne hátszél. Nagyon jó volt látni és mindig inteni Daninak, Kombinak ill. a többieknek ha éppen felismertek. Láttam a végére, hogy 6 órán kívülre kerülök, de itt jött be, hogy nem tudtam merjem erősebben tekerni, vagy tartalékoljak. Persze mikor leszálltam és elkezdtem a futást, tudtam, hogy az a hiányzó 10-15 perc benne volt a lábamban, de hát ez ennek a sportnak a nehézsége. A frissítés úgy ment, ahogy elterveztük, minden körbe Zsani feladta a hideg izót és vizet, Nóri meg az isteni finom szendvicset. Nagyon kellett, mert kezdett hányingerem lenni a felszeletelt és folyamatosan magamba tömött PowerBar szeletektől. Ekkor már banánt is kezdtem elvenni a frissítő állomásokon. A bicón úgy éreztem rendesen ettem, de később derült ki, hogy valamit nem jól csináltam. Eljött az utolsó kör, mondanom sem kell, hogy majdnem elfelejtettem megkerülni a szőnyeget mégegyszer a végén, de leszálltam és a bringát elvették.
 
Befutottam a strand öltözőjébe, ahol Norbival egyszerre depóztunk, pár szót váltottunk és már rohantunk ki. Mivel tudtam, hogy időhátrányom van a tervhez képest, a futásra tettem fel mindent. Ahogy megbeszéltük, Zsani feladta az övet, amiben hideg víz és izo volt. Az eddigi futások alatt rájöttem, ha megállok frissíteni, nagyon elvesztem a ritmust és nehezen indulok újra. Ezért magammal viszem, amit megiszok futás közben, amit elveszek a frissítőkön, azzal főleg hűtöm magam. Az első kör kísérletezés volt, hol lesz az az intenzitás és ütem, amit meg tudok tartani. Sajna meg kellet állnom megint egy gyors pisire (de ez volt az utolsó J). Nagyjából kiszámoltam, hogy kb. 05:30-as km-eket kell futnom és ez sikerült is az első 5 körnél. A harmadiknál mikor Nóri bekiáltotta, hogy 05:30 alatt vagyok nem hittem el, mert nem éreztem erőlködést és könnyed volt a mozgásom. Ahogy futottam a köröket, sorra találkoztam mindenkivel a pályán, Dani és Szaszit rövid üdvözlése minden körben új erőt adott. Az tűnt fel, hogy egyre később látom meg Daniékat szemben, mondtam magamban ez nem lehet, még a végén utolérem őket és együtt futhatunk be, ez még jobban felnyomta az adrenalint, de tudtam tartani kell a saját tempómat. Ezután megtanultam tisztelni a távot, a hatodik körben olyan gyorsan és váratlanul futottam pofával a falba, amilyet még nem éreztem. Először a bal combom hosszában kezdett égni, ezért azt hittem esik szét a technikám, próbáltam figyelni a lépéseimre, mert az izomfájdalommal való futáshoz a BSZM-en hozzászoktam. Utána a gyomromban volt addig ismeretlen fájdalom, arra tippeltem valamit nem vett be, de nem telt bele pár másodperc és minden erő kiment belőlem, mintha 50 km után lennék. Nem értettem, forgott az agyam mit rontottam el, elszomjaztam, elfáradtam, besavasodtam vagy eléheztem? Próbáltam a verseny addigi minden részét felidézni magamban, de közben alig bírtam már futni. Akkor ott le kellett győzni az EGO-mat, mert amíg másokat néztem addig belesétálni a futásba, nem értettem, azt mondtam én ilyet sosem fogok csinálni és tessék, itt vagyok. Olyan érzésem volt, mintha mindenki engem figyelne, hogy mi lesz végül, sétálok vagy futok, mit fognak szólni mások. Ez persze egy nagy baromság, éreztem elájulok, ha tovább futok elkezdtem gyalogolni. Azt tudtam, ha most leállok, akkor vége, „gyerünk menj tovább!” győzködtem magam. Myke a legjobbkor volt ott pár jó szót mondott és nyakamba öntött vizet, akkor az elmondhatatlanul sokat segített. A fordító után elkezdtem újra futni és úgy éreztem most már rendben lesz, de a befutó frissítőhöz közeledve elkezdett dörömbölni a fejem, az ér a halántékomon úgy kidagadt majd kiugrott és tudtam túlhevült a testem, nálam ez egyértelmű jel. Beérve a frissítőhöz láttam a párom aggódó tekintetét, mondtam melegem van, adjon jeget és azt beletettem a sapkámba, ami folyamatosan olvadva helyre hozott. Addig két körönként megittam egy gélt, meg egy magnéziumot is, de a 6. kör végére már nem ment le semmi. A 7. kör is jól indult, oké rendbe leszek gondoltam, mindjárt felveszem az iramot, de a végén jött a kalapácsos mégegyszer, most kétszer akkorát csapott mint elsőre. Bevonszoltam magam a frissítőig, de tántorogtam, nem tudtam melyik körnél vagyok, állítólag félrebeszéltem. Innentől kólát és vizet kaptam Zsanitól, de nem tudtam futni, elkezdtem gyalogolni a 8. körben. Semmi nem érdekelt, ki lát, ki nem, ki mit gondol, iszonyú szarul voltam, sétálni alig tudtam egyenesen. Még Petya biztatását sem fogtam fel. Érzelmi hullámvasút volt, miért csinálom ezt, mit akarok ezzel, minek szenvedek, kell a francnak a triatlon…de továbbra is próbáltam a testemre figyelni és akkor rájöttem, eléheztem, de valami más kell, a gél meg banán már nem megy le. Eszembe jutott, hogy valahol láttam dinnyét, az jó lesz, folyadék cukor meg egy kis rost. Tudtam, hogy Dani egy éve attól lett rosszul, de meg kellett próbálnom. Az első frissítőnél mondták a parkban van, úgyhogy odáig sétáltam. Rávetettem magam, szerintem hülyének néztek, legalább 5 szeletet ettem meg, de a biztonság kedvéért háztartási kekszet is vettem hozzá. Mielőtt tovább indultam még három szeletet magamhoz vettem és tovább sétáltam. Jó volt a megérzésem, minden lépéssel jobban lettem. A kör végén ismét lassú futásba kezdtem, jég, kóla, víz a saját frissítőnél. A 9. körben már csak a parkban álltam meg újabb szelet dinnyékért és kekszért, a 10. ben pedig futtában vettem el ezeket. Már csak annyit akartam, hogy a 12 órán belül maradjak. Utolsó körre teljesen rendbe jöttem, mintha az 5. kört folytattam volna. Derékövet ledobtam és felszabadultam futottam végig az utolsót és megint itt történt meg az, amiért ezt a sportot csinálom. Amikor megtalálom, azt a vékony mezsgyét ahol a verseny pillanatnyi maximális intenzitását le tudom adni, de még nem savasodok el, vagy fáradok ki idő előtt, egy hihetetlen állapotba kerülök, mintha csőlátásom lenne, iszonyatosan tudok a célra fokuszálni. Érzem és hallom a testem minden rezzenését, óra nélkül tudom a pulzusomat és akkor abban a pillanatban győztesnek érzem magam. Nem azért mert a legjobb az időeredményem, hiszen számtalan jobb sportoló van nálam, de én a saját határaimon ilyenkor túllépek.  Erre pedig nekem kellett a 2 év, hogy a testem alkalmas legyen erre. Talán 2010-ben is sikerült volna a nagyatádi verseny 15 óra alatt, de ez az érzés nem jött volna. Márpedig kitűző, hogy henceghessek, nekem nem kell. A kör végén már láttam Danit és a végén velem futott, eszméletlen jó érzés volt. Egy sportember nagysága abban áll, hogy ugyanúgy vagy jobban tud örülni más sikerének, mint a sajátjának és ezt megtapasztaltam tőle a triatlon VB-n, de főleg a BSZM-en ahol az utolsó napot a térdkalácsom elülső szalag gyulladásával futottam lassabban, de a célban Dani és Szaszit együtt drukkoltak torkuk szakadtából. Köszönöm.
Végül befutottam 11:53:53-nál és csak a páromba tudtam kapaszkodni, meg sírni, mert alig álltam a lábamon, mindent kiadtam magamból. Aztán persze jöttek sorba Dani és Nóri, aki nélkül a frissítés (és sokminden más) nem működött volna.
 
 
 
Elégedetlen vagyok-e? Abszolút nem. Hiányzik az a 40-50 perc? Igen, de nem ez a lényeg. Én ezen a napon ennél többet nem tudtam kiadni magamból, ami az edzettségemből tellett megtettem és túljutottam 2-3 olyan holtponton, amit addig soha nem éreztem. Úgy érzem megint több lettem és más ezt nem veheti el tőlem. Valahol olvastam, csak egyszer kell megcsinálni az IRONMAN-t, hogy átkerülj a másik oldalra, ez igaz, örökre az életem részévé vált, megváltoztatott.
 
A legnagyobb köszönet a családomnak jár, mert ez közös siker, nekik kellet elviselni, nélkülözni, támogatni, bíztatni, megvigasztalni, ápolni és hinni bennem, mikor nekem már nem ment. Mikor elkezdtem a triatlont tudtam, hogy Nagyatád csak állomás lesz és nem végcél. Számomra ez életformává vált és visszakanyarodva a kezdetre azt akarom, hogy 72 évesen a gyerekeim és unokáim egy versenyen lássanak, ne pedig a körzeti orvosnál gyógyszert lejmolva, leépülve, betegen.
Mi lesz jövőre? Visszatérek edzettebben, erősebben, gyorsabban.  

 

18 komment


2011.08.03. 15:26 Tepó

365 / 3x IM

 Azaz egy év alatt 3 Ironman versenyt is teljesítettem. Ez eléggé jó ahhoz képest, hogy nem rég kezdett el foglalkoztatni a triatlon. 

Nagyatádot már nagyon vártam, és nem is csak az újabb teljesítés miatt, hanem mert ott volt Peti, akit sikerült felkészíteni erre a versenyre, és persze ott voltak társak is, akiknek szintén egy irányba forog az agyuk.

Nóri is már rég óta várta ezt a napot, talán sokszor még jobban is izgult, mint én.

Csütörtökön indultunk, hogy a kerékpáros felvonuláson már ott tudjunk lenni. Sajnos ekkor még az időjárás inkább úgy állt, hogy meg sem lesz tartva, de azért mindenki reménykedett benne. Persze az időjárás kegyes volt hozzánk és engedte, hogy ismét bejárjuk a kis kört. Tavaly is nagyon jó volt, mert visszafelé Norbival verettük. Reméltem, hogy idén is így lesz, de sajnos nem tudott eljönni rá. Viszont volt idén más jelentkező is a tempós tekerésre. A segesdi fordítónál Kombinat - mint ahogy azt Fertőn is csinálta - megindult. Gyorsan reagáltam rá, szóltam Petinek is, de Ő már lecsúszott róla. Sokat várt (kb. 3mp). Dávid tudott még velünk jönni. Tekertünk rendesen, majd cserénél vettük észre, hogy mögöttünk vannak még páran. Így összeállt egy tízes csoport, és így nyomtuk végig. A tempónk 45 körül volt. Ha valaki lemaradt egy kicsit, az már fel sem ért. Szóval a végére csak 4-en maradtunk. Ez igazán jó volt, már nagyon hiányzott egy ilyen eszement bicózás. 

Aztán jött az esti tészta-parti, amire odamentünk, de annyian álltak sorba, hogy nem vártuk meg, inkább visszamentünk a szállodába és ott rendeltünk tésztát. 

Pénteken délelőtt Gyékényesre mentünk át, hogy Dávid is lássa, hogy hol kell teljesíteni a távot, illetve csobbantunk is egyet a finom tóban. Mert ez tényleg egy nagyon tiszta vizű tó. Jó volt a hőmérséklete, így megnyugodtunk az úszás miatt. Este átvittük a futócuccokat a depóba, majd beültünk a megnyitóra, amire szerintem kár volt, de az első bálozóknak hasznos. Este aztán összepakoltam, átnéztem mindent még egyszer, és olyan éjfél körül el is aludtam.

Az órámat 4:30-ra állítottam be. Csörgött is! Egyből indultam reggelizni, hogy utána még beleférjen a mosdózás. Na ez nem ment igazán. Sajnos idén ne sokszor keltem fel korán, így az emésztésem is a f7-re van ráállva. Gondoltam majd Gyékényesen hátha jobban sikerül. 

5:45-kor indulás Gyékényesre. Gyors depózás, haverkodás a többiekkel, neoprénbe beugrás és már csak 10 perc volt a rajtig. Kicsit hamarabb akartam leérni, de nem sikerült. Itt még az utolsó pillanatokban futkostam egy kicsit, aztán beálltam a többiek mögé, hogy nekivághassunk az úszásnak. AZ ágyú dörrenés kicsit csúszott a zenéhez képest. Mindenki elindult. Én a bal szél híve vagyok (Myke után szabadon), mert itt el tudok úszni anélkül, hogy mások át szeretnének úszni rajtam. Most valahogyan bekeveredtem egy csoportba, ahol össze-vissza úsztak emberek. De tényleg. Keresztbe, mint az ökörhugyozás. Meg is álltam, és megvártam míg egymásnak mennek, hogy ne engem daráljanak be. Ezek után kiúsztam még jobban a szélére, és innen próbáltam pár nagyobb karcsapással előbbre kerülni, és irányba a bójával. Sikerült is, de a fordítóknál voltak még összecsapások. Én nem értem, hogy miért nem tudnak itt viselkedni az emberek. Pedig olyan egyszerű. Aztán amikor az egyik már a hátamat vakargatta, akkor pár izmosabb lábtempóval helyre raktam a dolgokat. Első körből kifutva Nóri ismét kiabált, buzdított,  ami erőt adott az újabb körömhöz. Ugyanazokkal az emberekkel haladtam, csak én kb. 5-6 méterre tőlük. Egyszerűen ez volt az egyenes, ők meg mentek az első után :-)  A nádasnál olyat láttam, hogy valaki kiállt a nádas szélébe brunyálni. Ekkor majdnem megfulladtam, mert elkezdtem röhögni. A visszaúton próbáltam kicsit még pihenni, sokszor azt veszem észre, hogy csukott szemmel úszom, és közben gondolkodom. A partra érve elkezdtem kibújni a neoból, és sietésemben a Dávid cuccához futottam. Még szerencse, hogy ott volt Zsani, és átküldött a sajátomhoz. Az öltözőben sokan voltak, ezért átfutottam rajta, és egy testcsellel bevetettem magam a legszélső, teljesen üres öltözőbe. Felkaptam a zoknim, cipőm, kicsit megtöröltem a mezem, aztán futottam a cangámhoz. Elég jó időt depóztam.

Kezdődhetett a 180 km bringa. A depóból kifutva ismét hallottam a biztató szavakat, meg is indultam. Nem sokkal Gyékényes után rám köszönt SheperdPeti, és tova is haladt elég jó tempóval. Az arborétumban idén sokkal szarabb lett az aszfalt, ez nem esett jól. Itt kezdtem el a kajálást is. Valahol a vége felé értem be Bakát, köszönés után mentem is tovább. Kifordulva a széles aszfaltcsíkra fel is váltottam, és elkezdtem tolni neki. Néhol 53/11-en, aztán le is tiltottam magam róla, hogy tuti bírjam a távot. Az első két frissítőnél banánt vettem magamhoz. Ez az első hosszabb táv még elég jól sikerült. Sok embert megelőztem, de engem is előzgettek folyamatosan. Aztán jött az első versenyközponti frissítő, ahol Kati szedte fel az eldobott kulacsokaimat, Nóri adta fel a hideg, friss kulacsokat, Zsani pedig a szendót. Kész team munka volt. Ez már nagyon jól esett, a sok édes után. Myke is kiabált, hogy "gyerünk, nyomjad!". 

Elkezdődött az első kis kör. Nagyatád táblától elég szar volt az út ismét. Ez a szakasz nagyon nem tetszett, mert szétvert mindenhol. Ezért nem is nyomtam neki. Ötvöskónyitól aztán lehetett menni, de a belegi fordító után a szél szinte visszatartott. A lejtőn sem tudtam gurulni, mert megállt a canga. Aztán Segesd felé fordulva sem sokat javult a helyzet, de itt legalább az út jó volt már. Ez lett a kedvenc szakaszom, itt visszafelé is jól lehetett jönni. 

Körről körre láttam, hogy egyre közelebb kerül hozzám Baka, és Sipi is, illetve Vasapu, Szaszit is közelített már. Ez csak azt jelenthette, hogy lassulok. Az átlagtempómat visszanézve elég siralmas lett. Az utolsó körben először Sipi ment el mellettem, kérdezte is, hogy van-e valami baj. Mondtam neki, hogy semmi, de érzem az átütő erőt. Aztán átgondoltam, hogy mi bajom is van. Akkor jöttem rá, hogy reggel óta nem tudtam helyre rakni a gyomromat, amit valószínű, hogy reggel még be nem indult emésztésnek volt köszönhető. Olyan érzés volt, mintha nem is sajátom lenne, és ráadásul tele is lenne. Nem fájt, de nagyon kellemetlen érzés volt. Aztán a másik probléma a térdem volt. Lehet, hogy valami elállítódott a cipőmön, de fájt a bal térdkalácsom minden tekerésnél. Mire Baka is megelőzött, neki már el tudtam mondani, hogy mi a bajom. Arra vártam az egész utolsó körben, hogy beérjek a depóba, és megtámadjam a WC-t, hátha jobb lesz. Be is nyomtam útközben egy Mg ampullát, hátha meghozza az ingert. Az utolsó kör végén, mikor leszálltam a bringáról, nem tudtam mit csináljak, mert senki nem vette el a cangám. Aztán mondták, hogy menjek, mert csak bent fogják. Ezt az utat végig sétáltam. A depóban még bent volt Baka és Sipi is. Átkaptam a futócipőmet, sapkámat a fejemre tettem és elmentem arcot mosni. A budi foglalt volt, és a piszoárnál is tett a dolgát egy sporttárs, kb. 2 percen keresztül. Nem tudom mit csinált annyi ideig... Mivel nem jött a várva várt inger, elindultam futni. 

Szaszit is beért addigra, és a depóból már együtt futottunk ki. Itt nagyon pörgött a lábunk, és az első kiliket 4:30 körül futottuk, majd megbeszéltük, hogy ez gyors lesz ide. Az első kör végén, pont a versenyközpontban értük utol Bakát, akin semmi fáradtság nem látszott. Sipit a második kör felénél sikerült befogni. Mondta is, hogy ez nem az ő száma. SheperdPeti pedig folyamatosan nagyon jó tempóval rótta a köröket. A negyedik kör környékén kezdtem érezni, hogy egy lassabb tempó esne jól. Mondtam is Szaszitnak, hogy menjen, mert nekem lassabb tempó fog kelleni, hogy végig bírjam. Ő viszont nem ment. Ott maradt velem és húzott. Látszott rajta, hogy bírná gyorsabban is. Itt benyomtam egy gélt, hátha csak energiahiány. Kicsit jobb lett, de a lábaim fáradtak voltak. Körről körre több ismerős futott már kint a pályán, ez nagyon jó érzés volt, bár idén sok mosolyt nem eresztettem el. Küzdöttem, hogy sikerüljön végigfutni a távot. Ebben Szaszit volt a legnagyobb segítség. A frissítőknél ittam egy kis hideg vizet, vizeztem a sapimat, a vége felé már könyékig hűtöttem magam a dézsákban. Nóri minden körben nagy gonddal válogatta meg, hogy mit ad útravalónak. A legjobb a jéghideg Kóla volt. Az izóból néha ittam, mert éreztem magamon, hogy kicsapódott a só az arcomra és azt pótolni kellett. Az egyik körben kicsit felvizezte Nóri a kólámat, de le is csesztem érte. NE HARAGUDJ!!! Annyira vártam a hideg, szénsavas, cukros, ÜTŐS kólát, hogy borzasztó volt bele inni. A hetedik kör tájékán elkezdtem szédülni futás közben. Ilyen még nem történt velem sosem. Mondtam is Szaszitnak, hogy meg kell álljak kicsit Nórinál, hogy lejegeljem magamat, menjen nyugodtan tovább. Nóri várt is a jéggel, én meg megpróbáltam állva maradni közben. Nehéz volt, de mikor láttam, hogy Szaszit nem megy tovább, vagyis kocog és int, hogy menjek, mennem kellett. Próbáltam összeszedni a mozgásomat, ami itt már elég érdekes volt. A 8-ik körben ért utol minket SheperdPeti, vagyis körözött le az utolsó, befutó körén. Dávidot ekkor láttam először fehérnek, pedig idáig nagyon szépen futott. Kombi is ki-ki állt. Baka viszont jó katona módjára menetelt rettenthetetlenül, akit Sipi követett tisztes távolból. Sün, Gyuri, Petyka és IG is bent voltak a pályán és nagyon szépen, egyenletes tempóval haladtak. Amikor észrevettük egymást, akkor akár csak egy mozdulattal, de jeleztünk egymásnak, amit mindenki értett. Myke minden körben szólt valami jót, egyszer le is öntött vízzel, de a következő körben már megkérdeztem, hogy hideg-e, mert az első csak átfolyt a hátamon :-) 

Az utolsó előtti körben már éreztem, hogy rendben lesz ez. Megbeszéltük, hogy az utolsó körre gyorsítunk. Persze Szaszit hasa is vacakolt és néha inkább hányt volna, mint hogy gyorsabban fussunk. Nekem sem tetszettek a gyorsabb, nagyobb lépések. A versenyközponthoz érve mondtam Szaszitnak, hogy fusson előre, mert ez így fair. Nem nagyon akart, de aztán belátta a dolgot. 

Így aztán 11:17-es idővel futottam át a célkapun. 

A célban először Szaszittal ölelkeztünk egyet, és köszöntem meg neki az ÓRIÁSI segítségét. 

Aztán persze Nórival is összeborultunk, és következett a sírós rész. 

Igazán jó kis verseny volt ez. Sok cimborával, sok ismerőssel, családtagokkal akik végig segítettek! Ez olyan emberi dolog, ebben a rideg világban. 

Köszönettel tartozom:

Szaszitnak az önzetlen segítségéért, és hogy feláldozta a célidejét egy barát segítéséért!

Nórinak, hogy végig maxxxxon pörgött és figyelte minden kívánságomat, illetve hogy mellettem volt ebben a szezonban is.

Apukámnak és Noéminek, hogy idén is támogatták minden versenyen való szereplésemet. Apukámnak külön köszönet az egész napos videózásért. Noéminek pedig, hogy időben szólt Nóriéknak, hogy érkezem a frissítéshez.

Katinak, aki direkt úgy tervezte a hazautazását Ciprusról, hogy el tudjon jönni Nagyatádra, és sokat segített a többieknek, hogy maradéktalanul ki tudjanak szolgálni.

 

Még egy pár mondat a jövőről.

Sokat gondolkoztam verseny közben, és mire a célba értem eldöntöttem, hogy jövőre nem indulok.
Ott leszek kisebb versenyeken, az edzést sem hagyom abba, de szeretnék tisztességesen helyt állni egy ilyen rangú versenyen. Ehhez az kell, hogy normális felkészülést tudjak végezni, legalább olyat, mint a BSZM-re, vagy mint amilyet tavaly csináltam. Ezt idén nem tudtam véghez vinni, és bár javítottam az eredményemen, nem vagyok maradéktalanul elégedett. 

Videót nemsokára felteszek, és a tippverseny győztesét is ki fogom hirdetni a héten!!!

Hétvégén ha minden igaz Balaton átúszás lesz! Remélem sokan jöttök!

18 komment


2011.07.28. 11:08 Tepó

Ki, mennyit tippelt magának...

IG                   13:00

SheperdPeti      10:10

Vasapu             10:57

Sipi                  12:39

Baka                 11:59

Ironsün              12:00

Kombinat            12:35

LC                     12:30

Szaszit               11:11

Tepó                  10:50

 

HAJRÁ MINDENKINEK A CÉLJA ELÉRÉSÉHEZ!!!!!!!

16 komment


2011.07.21. 17:23 Tepó

TIPPJÁTÉK 2.011

 Myke-al egyeztetve átvettem idénre a tippjáték házigazda szerepét, mivel Ő most nincs gépközelben.

Tehát várom mindenkitől a tippeket az irontepo(kukac)gmail.com -ra!!!

Aki a legpontosabban saccolja meg a célidőt, annak jár a nyeremény! 

A versenyben rész vesznek:

Vasapu; Szaszit; Ironsün; LC; Baka; Sipi; Kombinat; IG; Dávid; Ztoto; SheperdPeti; Imre Gyuri; Witch; Tepó

Kihagytam valakit? Ha igen, akkor írjátok meg!

Gyerünk Mindenki, még van pár nap gondolkodni ;-)

08 13 36

28 komment


2011.07.19. 16:05 Tepó

Szénhidrát feltöltés!!!!

Kedves sporttársaim, IM-ek és leendő IM-ek!

Gondoltam összehozhatnánk még indulás előtt, jövő hét szerda este 19 körül egy kis happeninget.

Helyszínnek a Kolosy téri Vapiano-t javasolnám, hogy mindenki kedvére választhasson a finomabbnál finomabb tészta ételek közül.

Kicsit beszélgetünk, izgulunk, és persze rengeteg tanács is el fog hangzani szerintem.

Ha van kedvetek hozzá, akkor írjátok meg itt.

 

16 komment


2011.07.17. 08:23 Tepó

Elkészült a rajtlista

 http://ironman.hu/rajtlista

Remélem mindenki megkapta már Nagyatádról a levelet, és benne a karszalagot a nagy napra!

Még 12 nap és dörren az ágyú.

 

Egyébként az elmúlt napokban nem sokat edzettem, mert vidéken voltam munkatáborban, de azért ott is elmentem futni egy kicsit, csak regeneráló 6 perces tempóban. Inkább nézelődtem a bajai Duna-parton, és nem magára a futásra koncentráltam. Mire visszaértem futásból a többiek még mindig aludtak, ezért kifeküdtem a stégre zenét hallgatni és napozni, amíg magukhoz nem tértek.

Tegnap Nórival futottunk egy kicsit a szigeten, mert már régóta tervezi egy új cipővásárlását, és ki szerette volna próbálni a Nike modelleket futás közben is. Az egyik cipőben egy teljes kört futottunk, a másikban egy felet. Végig 6 perc alatti tempót mentünk, csak egyszer kerültünk fölé a második körben, amikor kanyarogtunk a sziget felénél.

Nóri egyre jobban fut! Be is neveztem névnapja alkalmából a Nike félmaratonra :-)

Ma ismét munka, vagyis szerveztek egy kommunikációs tréninget mára, csakhogy szebb legyen a napunk. Emiatt elmarad a tekerés.  

7 komment


2011.07.14. 06:08 Tepó

Blackjack ebédidőben

 Szerdán délben tudtam ismét elindulni edzeni. Erre a napra futást terveztem Dáviddal, de ő sajnos nem végzett a munkájával, így egyedül vágtam neki. 

Végre volt időm, meg kedvem is egy kicsit hosszabbat kocogni a szokásos távnál, ezért gondoltam egyet magamban, és elindultam a Megyeri-híd felé. 

Perzselő meleg volt, ezért hamar félmeztelenre vetkőztem, hátha sikerül egy kicsit összebarnítani a trikolor hátamat.

Már az elején éreztem, hogy nem lesz itt gond, mert az endomondo csak 5 perc alatti killereket mondott. A Lupa felé vezető úton összefutottam egy volt kollégámmal, aki megrökönyödve nézett rám, hogy mit futok kint a töltésen fél1-kor... 

A Megyeri-hídnál kb 10,5 km-nél jártam így meg is fordultam.

Visszafelé végig azon gondolkoztam, hogy milyen jó lesz egy IM rétest, és egy bodzaszörpöt benyomni, egy dolog aggasztott, hogy nem tudtam hova kell menni. 

A vége felé már 5 percen felül futottam (pár mp-el), de azt is elég lazában. 

Beérve a Duna korzóra tettem egy kört, de sajnos nem találtam meg a rétesest, ezért kérem aki tudja, linkeljen be ide egy térképet.

Szumma 1ó43p lett, 4:57-es átlaggal.

Jól esett

Most két nap munkatábor következik, így nem tudom mennyi időm lesz edzegetni.

2 komment


2011.07.11. 18:01 Tepó

Ééééés ismééét :-))

 


szólj hozzá: Speedfitness

12 komment


2011.07.11. 17:49 Tepó

Lubickolás

 Ma egy kicsit átmozgattuk az úszó izomzatunkat is. Nem volt túl nagy a lelkesedésem, mert rájöttem, hogyha körbe-körbe kell mennem, azt nem viselem olyan jól, mintha azt mondják, hogy menjek el A-ból B-be. Egyszerűen nem érzem a kihívást. Mondjuk ez azért is lehet, mert mindenféle tervezés nélkül mentem le, és nem volt meg a kitűzött adag, sem a távok.

Kb. 1,5 órát bohóckodtunk a vízben, én meg-meg állva, Dávid pedig folyton más eszközt húzva magára. Hol békatalppal, hol teknőccel, hol pedig ellenállással húzta.

Egyébként ma, ahogy felmentem az Endomondóra láttam, hogy mégis sikerült rögzítenem a szombati tekerést. Na csak ennyire nem voltam magamnál...

Szólj hozzá!


2011.07.10. 10:32 Tepó

Ég a napmelegtől...

 a kopár sík aszfalt, tikkadt triatlonosok tekernek nagyon rajt. 

Egyszóval szombaton is marha meleg volt, hiába indultunk el reggel.

Dávid egy kicsit fáradtnak tűnt, és sokszor azt vettem észre, hogy nincs mögöttem. Mindegy, úgyis egy kis átmozgató hosszabb edzést terveztünk. Az útvonal Bp-Solymár-Piliscsaba-Esztergom-Visegrád-Szentendre-Bp volt. Ez kb 110 km.

Én nagyon élveztem az elejét, mert próbálgattam magamat, és olyan helyeken, ahol eddig visszaváltottam kistányérra, ott most nagytányéron passzíroztam felfelé. Nagyon jó volt. Aztán Esztergomtól tempót váltottunk, és 34 alá nem mentünk. Szinte végig én hasítottam a szelet, húztam Dávidot, ahogy csak tudtam :-) Fáradt volt, mert a héten minden nap edzett, és keveset pihent. 

Aztán Pilismaróton megálltunk egy nyomós kútnál kulacstöltésre, és mosakodásra, kellett már a hideg víz. Persze amint elindultunk, 5 perc múlva meleg lett. A legrosszabb szerintem a hugymeleg izó. 

Dávidnál ismét egy kis technikai szünetet tartottam, ittam egy kis hideg kólát, és ismét feltöltöttem a kulacsomat vízzel.

Szentendrén összefutottam Bakával és Schwarczi-val, akik akkor indultak ki a szigetre tekerni. Őrültek, nem tudom túlélték-e!? ;-))

Innen egyedül mentem hazáig, de az igazi agonizálás a római magasságában kezdődött. Onnan semmi árnyék a szentendrein, és pont dél volt. Aztán a Kolosy-nál kellett még összeszednem magam, az utolsó tartalékaimat is mozgósítani, hogy felérjek a domb tetejére. Na itt volt olyan, hogy nem mindig hittem el, hogy fel is jutok. Aztán valahogyan automatikusan mentek a lábaim, szerintem nem is én hajtottam őket. A végére nagyon elfáradtam, rettentően megfőttem a napon. 

A liftben mintha nem is magamat láttam volna a tükörben. Igazi zombinak néztem ki.

Legközelebb inkább hajnalban megyek.

 

7 komment


2011.07.08. 15:52 Tepó

Ha hőségriadó van...

akkor irány edzeni :-))))) 

Tegnapra terveztük Dáviddal a mai adagot, de sajnos nem tudtok összehozni, így megvártuk a 34 fokot, hogy fél 12-kor elinduljunk Dobogókőre. :-))

Nagyon meleg volt. Ha lassítottunk, egyből éreztük a hőséget. 

Azért indultunk erre a körre, mert kíváncsi voltam, hogy mennyit megyek most a szokásos Csobánka-Dobogókő távon.

Szépen el is kezdtünk tempózni felfelé, a folyadék pótlásra nagyon figyeltünk, de eléggé rossz volt a kezdetben hideg izó után egy enyhén hugymeleget inni. Na mindegy, gondoltam Atádon sem lesz jobb, nyomjuk tovább. Pilisszentkereszttől Dávid egy kicsit leszakadt, én éreztem a Chi-t nagyon, ezért verettem tovább. A Két-bükkfa nyeregnél még a hideg is kirázott ebben a nagy hőségben, ekkor feljebb váltottam, kiálltam és megtekertem a gépet egy kicsit. Nagyon jól esett most felfelé menni, nem úgy, mint áprilisban, amikor semmi erőt nem éreztem a lábaimban, és alig jutottam fel a hegyre.

Sajnos nem sikerült PB-t mennem, mert a tavalyi 40 perctől egy kicsit elmaradtam. 

Idén ez 41:08 lett. Örülök neki, mert még utána is mentem volna tovább, ha lett volna még felfelé.

Bevártam Dávidot, Ő is jött 42:48-ra, majd együtt kipörgettünk a parkolóig, és elindultunk Pilismarót felé. Ezen az erdei úton még nem voltam keróval. Itt rendezik a hegyek pokla elnevezésű versenyt, csak felfelé. Sajnos lefelé nem tűnt annyira jó minőségűnek, gondolom ez felfelé nem annyira tűnik fel. Ezért igencsak fékezve csorogtunk lefelé. Az erdőből kiérve megcsapott minket a hőség. Megálltunk feltölteni friss, hideg vízzel a kulacsainkat, aztán nyomtuk tovább. Hazafelé igen jó tempót tekertünk, szerintünk közre játszhatott benne egy kis oldal-hátszél is.

Összesen 75 km-t tekertünk, kerek 3 óra alatt.

Nagyon jó volt!

Szólj hozzá!


2011.07.07. 14:57 Tepó

Egy kis videjó

 Így lettem IROMÁN...

Xterra Triathlon - Ironman Oradea from Daniel Temesi on Vimeo.

19 komment


2011.07.05. 22:22 Tepó

végre edzem

Ma egy kis bringa+futás kombót nyomtunk Dáviddal. A bringát a szentendrei szigeten, a futást pedig Dávidéktól Leányfaluig és vissza.  

Tekerésnél nem verettük nagyon, így beszéltük meg. Egyébként meg néha kemény szembeszél, néha finom hátszél segítette az edzésünket.

Összesen 55,5 km, és 1ó45p lett

Utána egyből futócipőt húztunk, és elindultunk a kis körünkre. Nem esett jól, de próbáltunk normális mozgással menni. A forduló előtt nézte meg Dávid az óráját, amin a pulzus elég magas volt, nem is értette miért?! Mikor visszaértünk a bázisra, akkor vettük észre, hogy 4:47 lett az átlag. 

Szóval 9,4 km, 44:55. Nem olyan rossz. 

Láttam Vasapu is hasonló tempót fut mostanában ;-)

Végül egy kis videó. Szerintem óriásiak a formák benne :-)))

4 komment


2011.07.04. 09:24 Tepó

Elmaradt

 az írás mostanában. Na de nem csak ez, hanem a Balaton átúszás is, amivel sikerült volna összehozni a körbefutottam, körbetekertem, és átúsztam kombót, de ennek a baromi jó időnek köszönhetően lefújták a versenyt, és Nagyatád elé tették, amikor már nagy valószínűséggel nem fogom bevállalni.

Egyébként az előző héten újra indítottam a lábaimat, és futkostam egyszer, meg bringáztam is egyszer. 

Mindkettő nagyon jól esett. A futás 10,5 km, 5:13-as ezrekkel, a bringázást pedig Dáviddal verettük kint a Szentendrei szigeten. A tervek szerint cselekedtünk, és a szar idő ellenére lóra pattantunk, és kimentünk egy kicsit passzírozni a pedált. Az eső hol elállt, hol esett, de szerencsére nem volt vészes. Odafelé a fák takarásából kiérve mindig megcsapott a szembeszél, az nagyon szarul jött passzírozás közben. Úgy csináltuk a köröket, hogy odafelé 53/11-ben (Dávid 50/13-ban) ahogy bírtuk tekertünk, visszafelé beszélgetős, nagyon laza tempóban. Ebből 3 kört nyomtunk le, ennyi fért az időmbe. Így összesen 72 km tettünk a lábainkba, az átlagunk 29 lett, a max sebesség 43,5 km/h.

Sajnos nem tudtam többször kimenni az elmúlt héten a határidős munkám miatt, de remélem mától kicsit helyrerázódom, bár nagyon fáradt vagyok. 

Szerencsére a többiek helyettem is mentek rendesen. Nagy az isten állatkertje :-)))))

5 komment


2011.06.22. 08:56 Tepó

Egy kis videó a bringás körről

 Sajnos a vége nem fért rá a kártyára. Akinek van türelme végignézni annak írom le, hogy a végén amelyik emelkedőn elindulok felfelé, ott még kb. 1 km-t kellett menni tovább a fordítóig. Ezt a fordítót 7x kellett érinteni, ami után el lehetett elindulni a Gonosz Manó szintű kb. 2-3km-es hegymászásra, amit csak képen tudok egyenlőre illusztrálni, de ezen sem látszik teljes nagyságában, mert a teteje után volt még egy emelkedő. A videón amikor megállok Nórinál, akkor vettem fel a pulzusmérőmet :-) Remélem tetszeni fog mindenkinek...

Xtr Triathlon Ironman-Oradea 2011 from Daniel Temesi on Vimeo.

 

 

10 komment


2011.06.20. 15:32 Tepó

XTR Ironman Oradea 2011

 avagy ZugIronMan Nagyváradon.

Itt volt az ideje, hogy a március óta tartó taperingnek :-) okot adjak. Egy pár hete ért meg bennem a végleges elhatározás, hogy lesz ami lesz, én elmegyek és megcsinálom Nagyváradon, Romániában ezt az Ironmant. Piszkálta az agyam rendesen, hogy milyen lehet a 180 km-es bringás pályán közel 1400 m szintet megmászni, és még utána futni is. Az elmúlt hetekben azért mentem ki Dorogra a tóhoz, hogy egy kicsit gyakoroljam a nyílt vízi úszást, ha már uszodába nem járok. A Tour de Pelso kicsit közel lett a versenyhez, de arra már akkor neveztem, amikor még ez egy héttel későbbre volt kiírva. Így hát gondoltam egyet és eldöntöttem, hogy edzésnek fogom felfogni az egész versenyt. Egy kis tapasztalatszerzés sose jön rosszul, vagy mondhatnám úgyis, hogy mindig jól jön ;-)

Igazából szinte mindent elkövettem, amit nem tanácsolnak IM előtt. Keveset pihentem, rendszertelenül kajáltam, nem vittem el a bicóm szervizbe, nem néztem át a felszereléseimet, hogy minden rendben van-e velük, és még nem tudom mik azok, amiket el lehet követni. 

Csütörtökre terveztük az indulást Nórival. Persze ezen a napon is még dolgoztunk, így este hn10-kor sikerült elindulnunk Debrecenbe, hogy egy gyors alvást követően hajnalban el tudjunk indulni Pályi-ba, ahonnan a pályabejárás kezdődött. Éjfél után sikerült lefeküdnünk, és 5-kor keltünk, hogy Román idő szerint 9-re kiérjünk, azaz Magyar idő szerint 8-ra. Ekkor már apukám is csatlakozott hozzánk, aki hamarabb ért ki, mint mi, pedig Ő Budapest környékéről indult. Mi egy párszor eltévesztettük az útirányt, de végül odaértünk. Itt a szervezők mindegyike beszélt magyarul, és nagy barátsággal fogadtak bennünket.

Gyors átöltözést követően egy kisebb csapat nekiindult betekerni a másnapi pályát István (főszervező) vezetésével, aki egy montival adta a tempót. Már ekkor látszott, hogy nem lesz egy egyszerű menet, mert hosszú emelkedők vannak benne, amik néha emelkedőkben végződtek, mondjuk ha átértél rajtuk, akkor onnan ereszthetted neki mint a vadállat. Nagyon meleg volt, és péntekre is ilyen időt ígértek, csak szeleset. Az út minősége kiváló volt, csak sok helyen volt ló -vagy tehénszar az út közepén, ami látszott, így egyszerű volt kikerülni. A rendezők minden kanyarba jól láthatóan felfestették az irányt, illetve minden sódert lesöpörtek az útról. A 24 km-es szakasz után - amit a versenyen 7x kellett teljesíteni-, jött a java, ami egy Gonosz Manó szintű emelkedő volt, csak nem 1, hanem vagy 3km hosszan. Utána ereszkedés a völgybe, ahol frissen aszfaltoztak foltokat, és rászórtak valami cuccot, ami simán megcsúszott a bringád, ha nem figyeltél. Még egy érdekes szakasz volt, ahol kb. 50 m-en át sima sóderes földút vezetett. Itt nagyon kellett figyelni, mert egy 90 fokos kanyarban végződött, ahonnan megint tükörsima aszfalt vezetett 2 km-át, amit egy vasúti átjáró szakított meg, ahonnan ismét zúzottkövön kellett a futó depóig tekerni. Szóval az utolsó 8 km-en semmi jóra nem lehetett számítani. A futó depó egy park szélén levő kosárlabda pályán volt. A park szinte végig árnyasnak ígérkezett, ahol másnap futni kell. Itt aztán elköszönt tőlünk István, én bepakoltam Apukám kocsijába a bringát, és elindultunk Look klipszet keresni, mert akkor vettem észre, hogy alig tartja bent valami a pedálban, úgy elkopott. Találtunk, de a szálláson kiderült, hogy nem jó a pedálomhoz. Erről ennyit...

Este visszamentünk rajtszám felvételre, majd utána tésztapartira. Itt volt egy technikai tájékoztató, amit először végighallgattunk románul, majd a kis magyar különítménynek elismételte magyarul is.Itt tudtam meg, hogy náluk a triatlon az Úszás-Kerékpározás-SZALADÁS számokból áll :-))

Este sikerül egész korán elaludni, olyan 11 körül. A vekker hazai idő szerint 4-kor keltett, mert ugye kinti idő szerint reggel 7-kor(hazai 6 óra) volt a rajt, de 6:30-ig lehetett bedepózni. Egy szokásos reggeli (alma, joghurt+weetabix) után beugrás a kocsiba, és indulás a tóhoz. 

Itt már nagy volt a nyüzsgés, mindenki pakolászott, ellenőrizte a cuccait. Mivel szinte mindenki neoprént húzott, ezért én is. István hangosbemondóval mondta a visszalevő időt, majd egyszer csak visszaszámlálás románul, és elindult mindenki. Én szokásosan ki akartam maradni az elején levő csatából, ezért hátrébb húzódtam. Itt viszont olyan lassan úsztak cikk-cakkban előttem, hogy pár kartempó után kihúztam a szélére és ott kezdtem tempózni. A vízben jöttem rá, hogy nem is kellett volna neo, mert teljesen jó hőmérsékletű volt. Az úszás 8 körös lett, mert ekkora helyen tudták kijelölni a pályát a hínártól, ami megszaporodott az elmúlt hetekben. Próbáltam minden kényes helyre vazelint tenni, de valahogy a mezem néha kicsúszott a neo alól, és dörzsölte a hónaljamat. Nem volt vészes, de azért éreztem, hogy kellemetlen lesz. A 3. kör tájékán elkezdett párásodni a szemüvegem, mert a nap olyan melegen sütött már ekkor, hogy a hideg vízbe bedugott fejemen levő szemüveg, egyből párásodni kezdett. Ezt a 6. körig bírtam, amikor már nem láttam a célbóját. Volt, hogy megszomjaztam a vízben, ekkor kortyoltam belőle egy kicsit. Én jónak éreztem a tempómat, de ezt az időm nem tükrözi. Szerintem egyébként elmérték a pályát, mert a féltávosok is szar időt mentek. 

A vízből kijövet fel kellett menni a töltés tetejére, ahol a depó volt. Teljesen rendben volt mindenem, de ekkor jöttem rá, hogy a pulzusmérőmet elfelejtettem feltenni. Annyira nem használom mostanság, hogy nincs benne a rutinban. Pedig egy versenyen sok mindent láthat rajta az ember, ami jelzés értékű lehet. Nórinak szóltam is, hogy az első helyen ahol találkozunk, adja majd oda.

A tekerést egy könnyed pörgetéssel nyitottam meg. Éhes is voltam, meg szomjas is, de tudtam, hogy még nem szabad. Olyan 15 perc környékén kezdtem el inni, majd utána nem sokkal enni is. Jöttek egymás után a dombok, a lejtmenetek, majd a fordítónál vissza, és visszafelé is meg kellett csinálni mindent. Ahogyan ígérték a szél is megjött. Valahogyan olyan irányból sikerült fújnia, hogy a hosszú lejtőkön enyhe oldal-hátszélnek tűnt, de felfelé viszont teljes pofaszélnek. Ezen persze nem segített a perzselő nap sem, ami miatt folyamatos hűtésre volt szükségem. Hol a fejemet locsoltam, hol a hátamat, néha a mellkasomat és lábamat. Egy körön 2x találkoztam Nóriékkal akik mindig figyelték, hogy mire van szükségem. Persze volt olyan is, hogy olyat kértem, amire ők sem számítottak. Vagy legalábbis nem akkor. De tudjuk, hogy egy IM-en mindenre van idő, ezért természetesen megvártam a cuccokat. Nóri anyukája is megérkezett az első köröm után, onnantól Ő adta a kulacsot, Nóri pedig az étkeket. A megbeszélt frissítés egyáltalán nem működött, mert nem kívántam a dolgokat. Inkább a folyadék csúszott, mint sem a szilárd étel (ezen még egy kicsit dolgoznom kell). Szépen teltek a körök, közben egyre melegebb lett. A hatodik kör tájékán egy Csíkszeredai srácnak annyira görcsölt a lába, hogy megálltam hozzá és megitattam vele az egyik izós (amiben volt KALMAG) kulacsom felét. Aztán ott hagytam, hogy reboot-oljon. Utána minden körben köszönt :-) Már ezért megérte. Az utolsó körömben már éreztem, hogy fáradnak a lábaim, de tudtam, hogy még vár rám egy hegymenet. A lejtőkön itt már inkább lazítottam, kicsit leráztam a lábaimat, és nem tapostam a pedált. Az emelkedő nagyon magasnak tűnt. Leváltottam és elkezdtem szépen tempózni felfelé. Tudtam, hogy Nóriék a tetején várnak hideg frissítővel. A hegymenet közben -mikor máskor- megharapott a combomon egy bögöly. Rohadjon meg gondoltam. A tetejéhez elérve már Nóri ott állt, és kérdezte mire van szükségem. Nekem csak jeges vizes kulacs kellett, amivel főleg a testemet hűtöttem. Itt aztán ereszkedés a rossz úton, aminek a végén természetesen piros volt a lámpa a vasúti átjárónál. Itt kaptunk időjóváírást. Innen be a depóba, én indulhatott a futás.

A depónál már István (főszervező) várt, és kérdezte mire van szükségem. Egyből szerzett egy fél literes kólát,amit a kezembe nyomott, és Hajrá Dani felkiáltással utamra engedett. A futó pálya 37 körös volt. Az első körökben semmi bajom nem volt, aztán jött egy kis görcs érzet a combomban. Itt benyomtam az egyetlen MG ampullám felét (nem kaptam itthon, vagyis későn kezdtem el keresgélni). Innentől minden körben megálltam Nóriéknál egy kicsit sziesztázni. Kaptam mindig friss kulacsot, hideg vizes törölközővel megtörölköztem, aztán mentem tovább. A 16. körnél gondoltam egyet, és lefutottam egyben 4 kört :-) Igazából ezt kellett volna végig, mert ezek a kicsit megállások megtörték a ritmusomat, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy jól esik, akkor miért ne álljak meg. Ez úgyis "csak" egy edzés. Ezzel nyugtattam magam végig. Féltávnál 2ó körül voltam. Olyan 30 magasságában kicsit nehézkessé vált a futás, csináltam amit addig is. Egy kör, szieszta. Mivel tudtam, hogy nem vagyok 1-3-ban és az előttem levő is 3 kör előnyben volt, nem is erőltettem meg magam. Azért szerintem az előttem levő kicsit tartott tőlem, a célból a mentősök vitték el. Az utolsó 14 körnél Ildi, Nóri anyukája minden körben eldobott egy falevelet, így tudtam hogy hány kör van még hátra. Állítólag néha aggódtak miattam, én annyira nem éreztem szarul magam.

Az utolsó kör kezdeténél István várt, aki lefutotta velem azt, aztán a végén előre sprintelt, hogy várjanak a célban.

Én is nyomtam neki, és végül sikeresen teljesítettem életem második Ironman versenyét.

A célban Nórival összeborultunk, és ölelgettük egymást egy ideig. Majd jött Apukám és Ildi is.

Nagyon boldog voltam.

A teljes időm: 12ó 08p lett, ez abszolút 5. hely! 

5  TEMESI, DANIEL  01:31:02;  06:23:48;  04:13:58;  12:08:49

 

A szervezés kifogástalan, mondhatnám kiváló volt. A frissítőknél teljes terülj-terülj asztalkám várta a versenyzőket. Még felsorolni is sok, hogy mik voltak. Szénsavas víz, Mentes víz, kóla, izó, narancs, banán, citrom, aszalt barack, sós keksz, édes keksz, energia szelet, szőlőcukor. És ami a legjobb, hogy JÉG is volt mindenhol!!! Egyetlen dolog hiányzott, az a vizes dézsa, amiben a sapimat tudtam volna vizezni, de ehhez voltak lányok rendszeresítve, akik egy lyukas vizes flakonnal öntöztek, ha kellett. Én szinte sehol sem kértem semmit, csak a sajátomból mentem. Ezt már tudták pár kör után, innentől csak szurkoltak, ha odaértem ;-) A depózáshoz minden versenyzőnek saját dobozt hajtogattak, amiben a cuccainkat hozták át az úszástól a futó pályáig. A rajtszámok nem papírból, hanem műanyag hálószerű anyagból voltak, ami át volt szőve hajszálvékony fémszálakkal. Nagyon jó volt egy ilyen lelkes kis csapatot látni.

A bringa pálya elég kemény volt, főleg az időjárást is hozzátéve, sokat kivett az emberekből, belőlem is.

A futás árnyas pályája nekem nagyon bejött, csak túl nagy volt a kísértés, hogy körönként megálljak a családomnál :-)

Összességében minden nagyon jó volt!!! Élveztem az egészet, még akkor is, amikor szidtam magamat, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy ilyen versenyeket csinálok végig :-)

Nagyon nagy köszönettel tartozom az egész családomnak akik segítettek, hogy bírjam a gyűrődést:

  • Nóri szeretetét és fáradhatatlan frissítését még akkor is, amikor a keze szinte lefagyott a jégben.
  • Apukám támogatását és biztatását a versenyen való induláson.
  • Ildinek a jeget, a kólát és egyéb finomságokat, amiket előtte, közben és utána kaptam.

 

A fényképek illetve a videó nemsokára felkerül.

17 komment


2011.06.13. 22:31 Tepó

A negyedik

 Ez a hét is, mint a BSZM óta szinte az összes, a tapering jegyében telt :-))

Szóval futottam egyet kedden, miközben bőrig áztam. Annyira komoly eső kapott el, hogy a kezdeti tétovázásomon felülkerekedtem, mert már semmi értelme nem volt megbújni a fa alatt. Innentől, mivel az utat széltében és hosszában is elárasztotta a víz, mindenen keresztül gázoltam. Volt, hogy kb. 20 cm mély víztócsába is beleléptem, illetve a hegyről lezúgó vízmosásban futottam. Az autósok kicsit furcsán néztek rám :-)

Vasárnapra Dáviddal beszéltünk meg egy biciklis+úszó edzést, innen a cím is, mivel az idei negyedik úszásomat is megejtettem. Ismét a dorogi tóhoz mentünk, de odafelé más útvonal, mivel én Solymár felé indultam, Dávid pedig Szentendréről jött Esztergom felé. A strandnál találkoztunk, aztán rövid intermezzo után - ugyanis Dávid otthon felejtette az úszószemüvegét, de segített rajta a vízimentő - már úsztunk is a frissítő tóban. A fordulóig semmi gond nem volt, ott viszont elkezdett eléggé fújni az szél, így minden karcsapás hullámmal szemben történt. Érdekes kihívás volt, úgy éreztem, mintha nem haladnék. Aztán elcsendesedett, és szépen partot is értünk. Gyors törölközés után, amit Antitól kértünk kölcsön, már a bringán is voltunk, és kezdtünk pedálozni Esztergom felé, hogy Visegrádon át eljussunk Szentendrére, majd én még tovább haza. Elég jó tempót sikerült veretni, Dávid meg is jegyezte, hogy olyan TDP-s tempót megyek. Persze néha lazítottunk kicsit, beszélgettünk, majd ismét jöhettek a tempók. Az átlagunk nem lett valami rózsás, olyan 29 körüli. 

Éppen sötétedésre, olyan kilenc előtt egy kicsivel értem haza.

Jó menet volt, nagyon sajnálom, hogy idén nem jut idő több hasonlóra. Ezt a Pilis kört nagyon szeretem, tavaly ezt toltam hosszúnak, ami 110 km.

Szóval 38 + 1,5 + 73 km lett a termés.

12 komment


2011.06.06. 22:19 Tepó

TdP Update + Államvizsga

 Kezdem az elején.

Már nagyon vártam  TdP eredményeit, mert nem igazán tudtam, hogy hol sikerült beérnem.

Na ez most kiderült:

32 2759 Temesi Dániel Hungary BMTE 6 (1980) 05:21:01.19

Egyszóval a Balaton Maraton mezőnyében a 32-ik helyet sikerült megcsípnem a 618 indulóból. Ez korosztályos 16(238). hely.

Ehhez hozzá tartozik, hogy a Pelso kupában indultak azok, akiknek a versenyeredmény is számított, így az a mezőny sokkal durvábbat ment. Ott volt Kis Gyula (4:50) is, és még pár triatlonos arc. Abban a mezőnyben az én időmmel a 108. helyen végeztem volna. A mi mezőnyünkben is rengeteg profi bringás volt, de velünk indultak azok is, akik túraként teljesítették a távot.    

Végezetül pár kép...

         

   

Ja, és az államvizsga...

5-ös lett, így a diplomám összességében 4-es. Pedig tegnap muszáj volt nézni a WTCC futamot Michelisz Norbival, és a Roland Gaross döntőt is. :-))) 

TÚÚÚÚL VAGYOOOOK RAJTAAAAAA!!!!!

 

19 komment


2011.06.04. 22:36 Tepó

Tour de Pelso 2011

PERFEKT!! Csupa nagybetűvel!

Ennyit el kell hogy mondjak a szervezésről, a biztosításról és a versenyről önmagáról.

Idén nagyon jól meg volt szervezve a rajt. 8:45-kor rajtoltak a Pelso kupa profijai. Mi amatőrök 9-kor vághattunk neki a távnak. Siófok végéig elvileg lassú felvezetés volt, de ez nem nagyon érződött a tempón, ami viszont nem volt elviselhetetlen. Én azt hittem, hogy itt majd kiáll előlünk a rendőr, de tévedtem. Végig a boly előtt ment, és utasította félre a szembe jövő autósokat, amiket a  segítő motorosok nyomatékosítottak. Minden kereszteződés, körforgalom tökéletesen volt biztosítva, sehol semmi galiba nem volt. A déli parton nagyon jó tempót sikerült menni, és itt még teljesen egybe volt a boly. A déli part végén levő emelkedőn azonban volt egy bukás mellettem, ami kicsit megszaggatta a mezőnyt. Én is visszamaradtam, hogy megvárjam Dávidot. Féltem, hogy belekeveredett, de szerencsére éppen ki tudta kerülni őket. Itt eléjük állva próbáltam felhúzni őket a bolyra, de nem néztem hátra, hogy végig jönnek-e, csak mikor már felértem, de nem voltak mögöttem :-(( 

A bolyra felérni durva dolog. Szinte lehetetlennek tűnik, mert hosszú időn keresztül kell a boly tempójánál jobbat menni. Végig kellemes volt a sebesség, nem igazán éreztem fáradtságot. Az északi partra ráfordulva már érezhetően befűtöttek. Innentől kezdve kezdtem felszippantani a kulacsaimban levő nedvességet, de egy idő után az izót már nem kívántam, csak erőltettem magamba. 

A bolyban néha úgy éreztem, hogy igazi szuicid hajlammal megáldott egyének vannak, akik nem tudják egyenesben tartani a gépüket. 100 km körül ismét volt egy bukás, ahol potyogtak  a kerók össze-vissza. Itt is lassultunk egy kicsit, de ismét felértünk a bolyra. 

Az utolsó frissítő pont Almádi előtt volt, ahol már a vizem majdnem elfogyott, ezért igénybe vettem ezt a frissítőt, és feltöltöttem egy kulacsot. Persze ez azzal járt, hgy az egész boly eltűnt a kanyarban. Miután feltöltöttem a kulacsom, más tempóra váltottam, hogy sikerüljön felérni. Ez k..va kemény volt, igazi kerékpárversenyes jelenet. Autók előzése, cikázás köztük, mert egyiknek sem volt jó a tempója, hogy lehessen menni mögötte szélárnyékban. Egyre közelebb kerültem, bár ezt az Almádi végén lévő emelkedő nem segítette. Útközben még szóltam két srácnak, akik mellett elmentem, hogy jöjjenek velem. Gondoltam segítjük majd egymást, de igazából csak én mentem elől. Na mindegy, a vége az lett, hogy a fűzfői körforgalomnál kicsit lassult az eleje, így utolsó esélyként én itt még rátettem egy kicsit, és felértem. Azért az üldözés közben nem egyszer küldtem el magam melegebb éghajlatra, hogy egy kulacs vízért ennyit kellett oboázni. Mikor utolértem őket, egy kicsit előrébb húztam, hogy vigyen magával a rengeteg, legyen időm pihenni. Ezt kihasználtam, hogy betoljam az Mg ampullát, mert itt már remegett a combom rendesen. Ettem, ittam és toltam tovább. Tudtam, hogy már nincs messze a vége, erre is jó volt a tavaszi BSZM, hogy megismerjem teljes egészében a balcsit.

A akarattya-i emelkedő sem tűnt olyan vészesnek, bár az eleje itt elment és csak egy ismételt tempóváltással lehetett őket befogni pár km után. 

Lepsény környékén, olyan 190 km tájékán akadt ismét egy kis galiba, ugyanis az egész út szélességében szétszóródtak a cangák ismét, ezt nekem is csak úgy sikerült megúsznom, hogy a fűre húztam le magam. Na itt aztán végleg elment az eleje mire újraindultunk. Itt már csak 4-5 emberrel indultam el, akiknek hamar sikerült kikászálódni. Ebből is rajtam kívül csak 1 akart (tudott) vezetni. Aztán egyszer úgy tűnik más tempóra váltottam, mert leszakadtak. Innen az utolsó 5 kilin egyedül mentem, majd 1 km-el a vége előtt utolértek 3-an. Közülük kettő sikerült lesprintelni a célban.

A versenyközpontba beérkezve az utam az első vendéglátó egység felé vitt, ahol is magamba facsartam egy KÓLÁT, szigorúan cukrosat! Utána még 1,5 órán belül egy Canada dry-t, egy sprite-ot és a pizza mellé még egy kólát fogyasztottam el. Ezek egyszerűen egyből helyre hoznak ilyenkor. Nagyon tuti!

Aztán persze irány a balcsi, ahol a fáradt izmaimat kicsit kiáztattam.

Összességében egy nagyon jó verseny volt, teljesen más fílinggel, mint tavaly. Boldog vagyok.

Saját mérés alapján 5ó22p volt a 200 km, amiből kb 2 perc lejön még. Ha van végleges eredmény, akkor posztolom. Ez egyébként kicsivel több, mint 37-es átlag :-))

Most pihi, és hétfőn államvizsga.

 

20 komment


2011.06.03. 16:14 Tepó

Edzegetés

 Már a hét elején megbeszéltük Dáviddal, hogy valamelyik nap kimegyünk nyílt vízre úszni.

Először a Szerda jött szóba, de mivel azt nem tudtuk összehozni, ezért elmentem futni a HHH-re. Szeretem ezt a terepet, de már régen jártam itt. Gondoltam kipróbálom az Endomondo-t is, hogy hogyan szuperál erdőben. Raktam az Iphone-ra zenéket, amit sosem szoktam hallgatni, és elindultam. Nagyon kellemes volt, jó pár emelkedővel fűszerezett edzést sikerült csinálnom.

A 11,7 km-t 1ó04p alatt toltam le. Ez 5:30-as ezreket jelent. A zenét nem kedveltem meg futás közben. Mindig nézegettem hátrafelé, hogy jönnek-e montisok, és persze akkor jöttek, amikor nem néztem hátra, olyankor meg majd besz@rtam az ijedségtől, mikor rám kiabáltak.

Aztán a csütörtöki úszás sem jött össze, így végül ma (pénteken) jutottunk ki a partra.

Dorogra mentünk, mert az tűnt a legideálisabbnak. Egyszer már jártam itt, és jó emlékeim voltak róla. Ezt most megerősítette a látott kép. Nagyon szép tavacska a Pilis lábánál. Egyik oldalán horgász kunyhók, a másik oldalán nádas, és van egy strandja is. Mi a strandra mentünk, mert az egyik csoporttársam koordinálja ott a dolgokat, így biztonságba helyezhettük nála értékeinket. 

A tó 800m hosszú, és most kb. 18-20 fokos lehetett. A neoprént mikor felvettük, azonnal be kellett csobbannunk, mert a napon iszonyat melegünk volt benne. A víz nagyon tiszta, még a közepén is láttunk olyan 70-80 cm-es busákat. Úsztunk egyet oda-vissza, majd úgy döntöttünk, hogy nem tempózunk tovább, nehogy a holnapi Tour de Pelso-n fáradtak legyünk. Mivel mostanában nem nagyon úszok, ez a mai lubickolás nagyon jól esett. Elmondhatatlanul jó feeling volt ott lenni a tó közepén, és tempózni a tükör sima vízben.

Holnap Pelso...

4 komment