Csak azért írok róla, mert mélyen érintett :-)) És főleg negatívan :-))

Na jó, nem annyira, de elég sokáig tartott, és eléggé szenvedős volt ahhoz, hogy elgondolkodjak rajta, miért is csinálom.

Minden felkészülést mellőzve álltam rajthoz. Így utólag visszagondolva nem is kellett volna ott lennem, igazából azért neveztem, mert akkor még úgy volt, hogy Nórikával futom le a távot, de végül Ő nem tudott ott lenni sajnos. Gondoltam társulok Dávidhoz, aki 3.30-at akart futni. Ez egyszer már sikerült, azt hittem így már menni fog magától. Na nem így lett. A rajt előtt elkavarodtunk Dávidtól, de azt beszéltük, hogy az iramfutónál találkozunk, ha bármi van. Én így is tettem, odafutottam, mert Zsani odaadta Dávid sapkáját, hogy vigyem el neki. Közben Krisztiánnal is bandáztunk, és kerestük, hogy hol lehet Dávid. A rengeteg fordítónál sem találtuk meg egymást, de ezzel nem törődve futottam az iramfutók közelében. 

Majd eljött a 20-as, ahol Nóriék álltak, és mondtam, hogy nem találtam meg, visszafelé (24-nél) odaadom a sapkát. Pár másodperc múlva kiabáltak, hogy ott van mögöttem. És tényleg. Kb 7 méterrel mögöttem futott, de valahogy nem vettük észre egymást. Bevártam, és átadtam a csomagot. Innentől, mintha bevégeztem volna dolgomat, elkezdtem lassulni, és fáradni. Mondtam is Dávidnak, hogy menjen, mert az én tempóm keservessé kezd válni. Már Nóriéknál ki akartam szállni, de mivel megbeszéltem a húgomékkal, hogy kijönnek a nagypapámékkal a Margitszigetre, gondoltam odáig már csak elfutok valahogy, max ott kocsiba ülünk, és hazamegyünk. Szenvedős volt a sok fel-le, főleg a Margitsziget tájékán. Aztán odaértem, megálltam, agonizáltam. Innen már "csak" 10 kili  vége. Nehogy már ne tudjak lefutni 10 kilit?! Egy kis kóla, ropi kombótól megerősödve nekivágtam végül az uccsó 10-nek. De már nagyon nem esett jól. Szenvedtem. Éreztem, hogy tudnék menni, de nincs meg az erő, az állóképesség a lábaimban, csak az agyam visz, de a testem nem akarja. Nem volt kellemes, és tudtam, hogy itt még nincs vége. Sokszor belesétáltam, majd újraindultam.

Aztán 3ó53p után befutottam, minden örömtől mentesen.

Sikerült végigszenvednem. Én az ilyeneket nem szeretem. És eléggé mélyen érintett ahhoz, hogy jövőre felkészülten álljak neki minden versenyemnek, amit eltervezek! Alaposan felkészülten!!

Eddigi terveim közt szerepel a BSZM, és a Nagyváradi IM. A többi még alakul...