Ebbe a hónapba 2 verseny volt betervezve.
Az egyik a Tour de Pelso, a másik a nagyváradi féltáv.
Tour de Pelso:
Röviden: feladtam.
Ilyen, amikor sok tényező van jelen egyszerre, és egyik sem erősít. De nem magyarázkodom, mert minek... Örülök, hogy tekertem egyet.
A verseny annyira nem jött be, hogy elgondolkodtam rajta, hogy fogok-e még egyáltalán indulni a Pelso-n. A mezőny szar volt, síkon fékezgettek, össze-vissza kacsáztak, estek-keltek, tükröt törtek, néha alig mentek, néha pedig megindultak mint az állat, szóval volt ma minden. A keszthelyi öbölnél sikerült is leszakadnom, mert az egy nagyon technikás rész, sok-sok kanyarral, amikből a kigyorsítások kinyírták kicsit a combjaimat. De felértem rájuk a kocsik között Vonyarcnál, hogy rohadjanak meg. Az utolsó ami betette az ajtót, az Badacsonytomajnál egy tömeges bukás, amikor szakadó esőben, a teljes úton szétszóródtak az emberek és bringáik két szinten. Tehát minden emberre esett még egy. Ezt ba.meg nem hittem el. Persze a mezőny eleje elment, innentől egyedül szenvedtem, és fáztam kutyául miután 5x eláztam, ezért Tihanynál kicsekkoltam a rév irányába, hogy Szántódra átkeljek, és visszabringázzak a kocsihoz.
Egyáltalán nem bánom döntésemet. Elég volt belőle ennyi.
163,68 km-t tekertem, 35,45 km/h-s átlaggal. Ebben benne van a komp tempója is ;-)
Gondoltam a 2 hét múlva megrendezendő nagyváradi féltávra is, hogy végre lehet úszni, meg futni is majd ;-))
Nagyvárad Xterra Half Ironman:
Nagyváradon több jó dolog is történt. Amellett, hogy végre kitudtunk mozdulni itthonról Nórival és Apukámékkal, újabb sporttársakkal ismerkedtem meg személyesen is.
Köztük volt Kolosy-Tóth Péter (alias Misk66), akit az idei Ironman-re készítek fel, és ez volt az első triatlon versenye felkészülés gyanánt, illetve Tamás(ka) aki pedig itt teljesítette élete első IM-jét.
A versenyről:
Pénteken érkeztünk Nagyváradra. Este még találkoztunk Péterrel, mivel ugyanoda foglaltunk szállást (minő véletlen :-) ) Kicsit dumáltunk, majd eltettük magunkat másnapra.
Úgy terveztem, hogy reggel kiérek az Ironman-ek rajtjára, de mikor már láttam, hogy nem fog sikerülni, csak arra koncentráltam, hogy nekem minden meglegyen. Amikor szerettem volna, még nem volt reggeli, így maradt az otthoni kaja. Na és mi volt a hűtőben? Ananászos csirkemell. Azt ettem kiflivel. Életemben nem ettem ilyet reggelire :-) Mindegy, jól esett, de mire leértem a szobából, és bepakoltam a kocsiba, már nyitva volt az étterem. Gondoltam egyet, betérek akkor reggelizni is. Petiék is éppen ettek, kicsit be volt f.sva a rá váró feladattól, pedig már csinált bőven ilyen távokat edzés gyanánt, csak persze nem így egyben. Szóval én még bevertem egy sajtos szendvicset, mert nem vettem észre a polcon levő műzlit. Ezek szerint már én is kicsit máshol jártam. Ezek után elindultunk Apuval a rajthoz. Elvitt, majd visszament a csajokért a szállásra. Persze úgy értek vissza, hogy verseny előtt már nem találkoztunk, de ehhez kezdek hozzászokni már. :-) A depónál nagy készülődés volt, itt találkoztam Juhász Petivel is, bandáztunk egy jót, aztán szóltak, hogy lassan start van. Beöltöztünk békának, hogy kezdődhessen a tornaóra.
A féltáv úszása:
Az elején volt egy kis helyezkedés, aztán mikor már kialakult a gyorsasági sorrend, onnantól nem volt gáz, csak akkor, mikor a lekörözötteket utolértem. Volt, hogy a mellúszó bordán rúgott, a hátúszó bekacsázott elém én meg rámentem, szóval történtek az események. A 3. körben majdnem be is hánytam, mivel kicsit sokat reggeliztem, és nem a megszokottakat. A vízből frissen, és üdén szálltam ki, akkor még az 5. helyen, 35,14-el.
Aztán jött a bringázás:
Bringára pattanva nem nagyon vártam meg, míg a pulzus normalizálódik, ezért az elejen eléggé szuszogós volt. Egyből elkezdtem nyomni neki, gondoltam mire is várjak :-) Egy kicsit módosítottak a tavalyi pályán, és beletettek még egy kanyart, így egy Y pálya lett belőle. Az első faluból kijövet átmentem egy bogárrajon, amiből pár berepült a mezem alá, és iszonyat elkezdett csípni. Azt hittem darázs, hirtelen le is húztam a zippzárt, hogy ki tudjon menni ha az, de láttam, hogy csak ilyen kicsi, fekete genyók. Szétdörzsöltem őket tenyérrel, és visszahúztam a mezt. Sajna továbbra is volt, hogy éreztem a csípést. Ezen kívül minden rendben volt, csak akik mögöttem jöttek, ketten is leelőztek, köztük SheperdPeti is. A tempója ott is über volt.
Nóri minden körben kérdezte, hogy mit kérek, de nem igazán voltam gasztromán :-) Nem volt időm frissíteni sem, összesen egy fél szeletet ettem, egy üveg izó és egy üveg víz kíséretében.
Misk66-al az utolsó körömben tudtam pár szót váltani, de aztán mennem kellett :-)
Az utolsó, Gonosz Manó forma hegyen még lehagytam 3 turistát is, ez feltétlen büszkeséggel töltött el :-)
Aztán egy jó kis downhill, majd érkezés a depóba. Az időm: 2ó37p lett depókkal együtt 82 km-en.
A futás:
Bringáról lepattanva is jól éreztem magam. Ezért el is kezdtem futni rendesen. Sajna túl gyorsan is, mert a második körben már görcsöltek a combjaim, ezért kértem Nórit, hogy készítsen elő egy ampulla Mg-t. A következő körig még szenvedtem vele, reméltem nem lesz nagy gond. A futás egy szép kis park körül volt, nagyrészt árnyékban. Miután benyomtam az Mg-t magamhoz is tértem, és meneteltem tovább. Frissítést továbbra sem nagyon kértem, mert éreztem, hogy nem kapok rendesen levegőt, annyira tele a hasam (reggeli). Várni kellett, amíg rendbe jön. Ezzel eltelt jópár kör, és csak utána kértem innivalót. Viszont jeget folyamatosan szorongattam a kezemben, nagyon jó érzés volt. Egyszer ez a jég Nóri felsőjébel landolt :-)) Ő is örült neki :-))
A tempóm nekem bejött, bár persze lehettem volna gyorsabb is. 3 körrel a vége előtt ismét jelentkezett a görcs, így még egy ampulla Mg-t magamba döntöttem.
Sajna úgy érzem, hogy még nincs ráállva a lábam a gyors váltásra, vagy pedig a bringás tempó nyírja ki egy kicsit, emiatt jön a nyavalyás görcs. Futással 1ó31 percet töltöttem.
Végén boldogan futottam be, mint utólag kiderült a 6. helyen.
Az időm 4ó43p lett, ami 13 perccel jobb idő az eddigi legjobbamnál, azaz PB!!
Utánam nemsokkal SheperdPeti is célt fogott, Misk66 is sikeresen teljesítette első triatlon versenyét, illetve Tamáska is Ironman lett!
Gratulálok Mindenkinek! Remélem jövőre még többen leszünk ott, ezen a nagyon jó hangulatú, családias versenyen.
Köszönöm Nórinak, Apunak, Noéminek, Ildikónak (Nóri anyukája), Jancsinak (Nóri apukája) a szurkolást és minden segítséget a verseny előtt, közben és után!!
Pár kép:
.JPG)
Utolsó kommentek