Tepó IronMan blogja

Csak azért írok róla, mert mélyen érintett :-)) És főleg negatívan :-))

Na jó, nem annyira, de elég sokáig tartott, és eléggé szenvedős volt ahhoz, hogy elgondolkodjak rajta, miért is csinálom.

Minden felkészülést mellőzve álltam rajthoz. Így utólag visszagondolva nem is kellett volna ott lennem, igazából azért neveztem, mert akkor még úgy volt, hogy Nórikával futom le a távot, de végül Ő nem tudott ott lenni sajnos. Gondoltam társulok Dávidhoz, aki 3.30-at akart futni. Ez egyszer már sikerült, azt hittem így már menni fog magától. Na nem így lett. A rajt előtt elkavarodtunk Dávidtól, de azt beszéltük, hogy az iramfutónál találkozunk, ha bármi van. Én így is tettem, odafutottam, mert Zsani odaadta Dávid sapkáját, hogy vigyem el neki. Közben Krisztiánnal is bandáztunk, és kerestük, hogy hol lehet Dávid. A rengeteg fordítónál sem találtuk meg egymást, de ezzel nem törődve futottam az iramfutók közelében. 

Majd eljött a 20-as, ahol Nóriék álltak, és mondtam, hogy nem találtam meg, visszafelé (24-nél) odaadom a sapkát. Pár másodperc múlva kiabáltak, hogy ott van mögöttem. És tényleg. Kb 7 méterrel mögöttem futott, de valahogy nem vettük észre egymást. Bevártam, és átadtam a csomagot. Innentől, mintha bevégeztem volna dolgomat, elkezdtem lassulni, és fáradni. Mondtam is Dávidnak, hogy menjen, mert az én tempóm keservessé kezd válni. Már Nóriéknál ki akartam szállni, de mivel megbeszéltem a húgomékkal, hogy kijönnek a nagypapámékkal a Margitszigetre, gondoltam odáig már csak elfutok valahogy, max ott kocsiba ülünk, és hazamegyünk. Szenvedős volt a sok fel-le, főleg a Margitsziget tájékán. Aztán odaértem, megálltam, agonizáltam. Innen már "csak" 10 kili  vége. Nehogy már ne tudjak lefutni 10 kilit?! Egy kis kóla, ropi kombótól megerősödve nekivágtam végül az uccsó 10-nek. De már nagyon nem esett jól. Szenvedtem. Éreztem, hogy tudnék menni, de nincs meg az erő, az állóképesség a lábaimban, csak az agyam visz, de a testem nem akarja. Nem volt kellemes, és tudtam, hogy itt még nincs vége. Sokszor belesétáltam, majd újraindultam.

Aztán 3ó53p után befutottam, minden örömtől mentesen.

Sikerült végigszenvednem. Én az ilyeneket nem szeretem. És eléggé mélyen érintett ahhoz, hogy jövőre felkészülten álljak neki minden versenyemnek, amit eltervezek! Alaposan felkészülten!!

Eddigi terveim közt szerepel a BSZM, és a Nagyváradi IM. A többi még alakul...

több mindent terveztem, de mint tudjuk, ember tervez...

Tehát az edzéseim nem sikerültek teljesen zökkenőmentesen, ebbe közrejátszott mindenféle egyéb elfoglaltság, bár tudom, hogy ezek csak kifogások, mert aki akar, az tud is edzeni. Van rá ideje. Nekem nem volt hozzá idén elég motiváltságom. Valószínű ez az igazság.

Versenyekből sem terveztem sokat, az első megmérettetés a Pelso volt, ahol Nórival együtt sikerült egy jó időt tekernünk, de szerintem inkább az együtt töltött idő, és a közös élmények voltak a jók.

Aztán jött Nagyvárad, amitől a szervezetem "eltiltott", lehet, hogy érezte, hogy egy IM nem éppen megfelelő döntés ilyen fel(nem)készüléssel. Bár nagyon szerettem volna, de végül nem indultam, és ez jó döntés volt. Viszont ott voltam, és szurkoltam, segítettem mindenkinek.

Aztán jött Nagyatád, ahova minden tekintetben elszántan érkeztem. Ugye ezt is Nórival párban terveztük abszolválni, ezért edzettünk idén együtt, amikor csak tudtunk, stb... Sok élményben volt részünk, a hosszú, közös edzések során.
Aztán eljött a nap, ez tényleg A NAGY NAP volt, mert egy kis meglepetéssel készültem.
Az úszás mindkettőnknek jól sikerült magához képest, aztán jött a bringázás. Én nekilódultam, és tekertem, ami a csövön kifért. Aztán az idei váltóhely "érdekes" kijelöletlensége révén, kicsit meglepetten tapasztaltam, hogy Nórika még nincs ott, de szerencsére észrevettük egymást, és egy gyors váltás után már Ő is kint volt a pályán. Nagyon keményen tekert, simán hozta a 30-as átlagot. A kis körökön váltva mentünk, ez így volt jó.
Aztán jött a futás, ahol szintén a körönként váltást céloztuk meg. Itt sem volt kijelölt váltóhely, ezen eleinte kicsit stresszeltünk, de aztán rájöttünk, hogy felesleges. Mivel marha meleg volt, nem az előre tervezett tempónkat futottuk, hanem megbeszéltük, hogy egyenletesen, normál tempóban futunk, nehogy gond legyen. Mivel én kezdtem a futást, az utolsó előtti kör Nórikáé lett volna, de a váltóponton közölte, hogy nem fog menni, mert sürgős dolga akadt, így duplázni kellett, ami végül jól jött, mert így az Övé lett az utolsó kör. Apukám közben már beszervezte Péter Attilát, hogy legyen segítségünkre, egy kis tolmácsolásban, és már alig vártuk, hogy Nóri megjelenjen a befutó zónában, ahol először értetlenül állt a helyzet előtt, hogy miért van ott Attila, illetve miért nem ott vártam, ahol szerinte kellett volna.

Közösön futottunk el a célkapuig, majd a célkapuban, a közös teljesítés végén, egy újabb, hosszabb közös út "kezdeteként" megkértem Nóri kezét, és Ő pedig IGEN-t mondott. (Mit is mondhatott volna annyi ember előtt :-) )

Szerencsére Mindenki befejezte a versenyt, nekik minden tiszteletem, mert ismét nagyon durva időjárás volt, amire szinte lehetetlen készülni. Idén 3 tanítványom volt, mindenkinek sikerült a célját elérni.

Végezetül, triatlonos évzárásként beneveztem Dáviddal együtt a Porec triatlonra. Minden adott volt egy jó kis versenyhez, persze az edzettségen kívül. Mikor mentünk felvenni a rajtcsomagot, már akkor láttuk, hogy itt nem egy kutyaütőkből álló verseny lesz. Több százezres bringák, erősnek, edzettnek tűnő versenyzők. Első ránézésre nagyon nagynak tűnt az úszópálya, de végül az rendes méretű volt. 

Szóval én úgy érkeztem erre a versenyre, hogy teljesen új bringám lett, amin még nem ültem, illetve a lakásfelújításunk miatt végképp nem edzettem semmit. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva... :-))

Terveztük, hogy betekerjük a bringapályát, de végül kocsival mentünk rajta végig. A futókört pedig lesétáltuk, szinte végig. A szállásunkon pihentünk, strandoltunk, kicsit városnéztünk is, olyan jól esett ott lenni, hogy elmondani nem tudom. 

A verseny reggelén időben érkeztünk. Hűvös reggel volt, kellett a hosszú neo (köszönöm Baka!). Az úszásnál két kört kellett teljesíteni. Mivel utoljára Atádon úsztam, és előtte is elég rég, a vállaim hamar beálltak, ezért sokat úsztam mellben. Láttam, ahogy a mezőny távolodik. Az első kör végén vissza kellett ugrani a mólóról, amitől tartottam, hogy nehogy leessen a szemcsim. A második kör is hasonlóan sikerült az elsőhöz, jöhetett a keró. Eleinte nagyon hideg volt, de ahogy elkezdődött az emelkedő, már nem is éreztem. Ez volt az első olyan versenyem, ahol sokan mentek el mellettem bringán, de én valahogy elég kevés sporit szedtem le. Kicsit frusztrált is, de tekertem, ahogy tudtam. A fordítók nem voltak valami szélesek, ezért szinte nullára kellett lassítani, illetve a pálya egy igazi hullámvasút volt, kb nulla sík szakasszal. Az utolsó körön benyomtam egy Mg-t is, mert éreztem, hogy a futásnál ebből gond lehet. A depóban gyorsan átöltöztem, majd egy gyors könnyítés után már futottam is. Az első kör nagyon jól ment, de a fordítóban beálltak a lábaim, és alig jutottam el Nóriékhoz. Megálltam, és mindkettő combom egyszerre ugrott vigyázzba. Fájt, azt hittem itt vége a versenynek. Nóri is, meg én is masszíroztuk, benyomtam még egy Mg-t, de rengetegen futottak el addigra. Kis lépésekkel végül sikerült pályára állni, és onnantól minden rendben ment. A befutó mintegy 1 méter hosszú volt, épp hogy átértél a célkapun, már egy rácsba ütköztél, de ez ott nem zavart. Örültem a célidőmnek. 

Sikerült beérni 4:47-re. Igaz, ehhez hozzátartozik, hogy 1,9-85-20 volt a táv. Csak viszonyítás képpen, az első 3:36-ra ért be, és én a 151 indulóból a 101-ik lettem. 

Nagyon király verseny volt, ha tehetem ott leszek minden évben, persze voltak kicsi gyermek hibák, de első versenyhez képest jól megszervezték. 

Még egy kis történet a végére. Nem volt lezárva a futópálya, és ugye Porecben sok a turista. Igaz a történetben helyi bácsika szerepel. Nóri és Zsani látta, ahogy egy 70 év körüli bácsika besétál a futópályára, és Zsani szólt neki angolul, hogy ne menjen be, mert verseny van, mire az öreg csak ennyit mondott:" I am Porec, You know?" 

Talán így írható le egy off-season.

Miután mindenki kipihente magát a saját módján, elkezdődik újra a felkészülés. Mit érdemes ilyenkor csinálni?

Véleményem szerint, ez az időszak - még a nevében is benne van: alapozás -,az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb momentum a felkészülésben. Itt alapozzuk meg az egész éves formánkat. Nem megfelelő alapokra, nem szabad építeni. 

Mit jelent ez? Azt, hogy ilyenkor kell megszereznünk a megfelelő erőt ahhoz, hogy keményen megtudjuk tekerni a pedált. Ilyenkor kell gyűjtögetni a kilométereket a lábunkba, hogy utána már tudjunk a gyorsításokra és a brick edzésekre koncentrálni. Ilyenkor kell az úszásnál is a lehető legtöbb kilit belepakolni a karjainkba, hogy mikor éleződik a helyzet, már csak finomra kelljen hangolni a gépezetet, amit hosszú hónapok alatt darabjaiból pakolunk össze.

Magyarország adottságai nem a legmegfelelőbbek a triatlonos felkészüléshez, de ebből kell kihoznunk a legtöbbet.

Szerintem ebben az időszakban elengedhetetlen valamilyen erősítő edzés. Én idén a TRX, a Boot Camp és a crosstraining mellett tettem le a voksomat, főleg a funkcionális mivoltuk miatt. Éreztem folyton az évek alatt, hogy a sok hosszú edzéstől, csak "leépítem" az izomzatomat, és hogy kéne még egy kis power. Persze, a szervezetünknek megvan az a jófajta képessége, hogy el tudja tolni az izomrost-arányokat abba az irányba, amire szükségünk van. Nem véletlen húzódott vissza a mellizmom, alakult át az izomzatom, miután abbahagytam 17 év után a kosárlabdázást, és tértem át triatlonozni. Itt nem előnyös, ha túl sok olyan izom van az emberen, amit csak el kell látni oxigénnel, de hamar elfárad. Egy hosszútávú triatlonos izomzata főként lassú rángású (vörös), hosszú ideig tartó munkavégzésre képes. Ezzel ellentétben egy sprint távú versenyzőé valószínűleg inkább gyors rángású, hirtelen nagy erőt kifejteni képes, viszont hamarabb kifáradó izomrostokat tartalmaz. Szóval eléggé komplex ez a téma. 

Szóval én azért választottam az említett három funkcionális edzéstípust, mert inkább erő-állóképesség fejlesztő hatásúak a rendszerükből fakadóan. Rendszerint intervall jellegű terhelés van edzéseken, például 1 perc terhelés, 20 mp pihenővel. Komplexitásuk is tetszik, mert szinte a teljes test izomzatát igénybe veszik a gyakorlatok. Rengeteg stabilizáló feladat van, amivel nagyon jól lehet fejleszteni a törzs erejét, a core izmokat, amire egy triatlonosnak mind a 3 sportágában szüksége van.

Tehát én most ezzel próbálok erősödni, és kitartóbbá válni, mert ezek megtanítanak arra, hogy a fájdalom csak egy érzés, de minden átüthető az agy erejével.

Ez itt a reklám helye: 

Nóri a Gilda Max Flóriánban kedden és csütörtökön tart este TRX órát és crosstraininget, és a Gilda Max Óbuda Gateben pedig hétfőn és szerdán este 19-től TRX-et.

Szombatonként pedig Nórival tartunk másfél órás Boot Camp edzéseket télen teremben, tavasztól-őszig pedig szabadtéren. Infók a Facebook oldalunkon találhatóak!
https://www.facebook.com/1025bootcamp

(Ahogy a képen is látszik, Jakabos Zsu is nálunk erősít, na meg persze több IM is! ;-) )

Az erősítésen kívül fontos még a sok futás is. Télvíz idején inkább a hosszú, alacsony pulzustartományban végzett edzéseké a főszerep, de ilyenkor is be kell illeszteni kb. heti 1 tempósabb futást. Tempósabb alatt a 80 % körülit értem, és inkább intervall jelleggel. Nagyobb tempó esetén már nagyon liheg az ember, és félő, hogy megfázik a torka, légcsöve, tüdeje. Javaslom a heti 3-4 futást, amiből az egyik erősebb, az egyik hosszabb, a másik 1-2 pedig lazább.

A bringázás télen kicsit macerás. Ha kimegy az ember, kockáztatja testi épségét, egészségét. Ha bent marad, akkor meg két választási lehetősége van. Vagy görgőzik, vagy spinningel. Egyik sem az igazi, de legalább a terhelés, és a mozgás is megmarad, még ha nem is ugyanaz, mint kint. Én mivel a hetediken lakom, a görgőt teljesen kilőttem, mert szeretnék még jóban maradni a szomszédaimmal :-) Szóval maradt a spinning. Ebből egyelőre kettőt javaslok hetente, egy rövidebb, de tempósabbat, meg egy hosszút, de egyenleteset. Itt úgy sem lehet csodákra számítani, hogy a téli indoor bringázástól fogsz 35-ös átlagot menni, hanem az a lényeg, hogy amikor már ki lehet menni, meglegyenek az alapok.

Az úszás az utolsó téma. Itt ugye nincs sok különbség a téli és nyári úszások között, max ha ki tud menni valaki nyáron a tóra gyakorolni, akkor az megtapasztalja, hogy milyen is a nyílt víz. Tehát az úszásnál lehet a legkomplexebben edzeni télen is. Ebből kb. 3-at javasolnék hetente, egy technikázósat, egy erősítő jellegűt, és egy állóképesség fejlesztőt. Ezzel a trióval szépen lehet fejlődni. 

Hajrá Mindenkinek a felkészülésben!

Eljött a vasárnap hajnal. Érdekes, hogy vasárnap. 

Már nagyon vártam. Vártam azt, hogy milyen lesz egy ilyen külföldi verseny, milyenek lesznek az ellenfelek, hogy fogom bírni az egészet.

Reggelivel indítottam, és utána még összekészítettem azokat a cuccokat amik frissen kellettek. Sötét volt. Mivel szombaton már mindent be kellett depózni, nem volt cuccunk. Mire odaértünk, már nagy volt a nyüzsgés a faluban. A depóban az izgatott versenyzők pakolásztak, a bringán sorban vártak a bevetésre, a zónán kívül meg a hozzátartozók készültek fel a napra. Bekészítettem a kulacsaimat, lecsekkoltam, hogy a zsákokban tényleg benne van-e minden, aztán kimentem Nórikához. Még viszonylag sok idő volt a rajtig, ezért leültünk a tengerparti kövezésre, és vártunk. Nem volt kedvem levetkőzni, annyira nem volt meleg a hajnal. Ráadásul nem neoprénes úszásra kellett készülni, mert a tenger meleg volt. Nézelődtünk, átbeszéltük, hogy mi lesz a versenyen. Sajna Nórika aznap nem volt túl mozgékony állapotában, mert mindkét talpa fájt a vízhólyagoktól, amiket akkor szerzett, mikor felvette a kényelmesnek hitt magassarkúját, és bementünk a faluba regisztrálni. Szóval eléggé statikus üzemmódra kellett átállnunk, a frissítést is átszerveztük még előző este, bízva a helyiekben. Ezt egy dolog miatt mertük meglépni, mert elolvastuk, hogy mik várnak a frissítőkön. A bringás körön adtak fel vizet/izót ÚJ! kulacsban, gélt, energiaszeletet, banánt. A futókörön pedig gélt, Coca-Colát, vizet, izót, narancsot, banánt, és még mittoménmiket. Nekem ennyi elég volt. Sőt előző este meg kóstoltam a helyi izót is az expón, és nagyon ízlett. Szóval semmi gond nem lehetett. 

Közben eljött az idő, hogy felkészüljek én is az úszásra, és beálltam a sorba, ami a vízhez kígyózott. Sajnos nem láttam, hogy merre kell majd úszni, gondoltam úgyis úszik előttem majd valaki. Vízből volt a rajt. A tenger itt is, mint mindenhol Menorcán, gyönyörűen átlátszó volt. Mivel még nem jött fel a nap, nekem eléggé hűvösnek tűnt. Aztán éppen hogy beértem a többi versenyzőhöz, már el is indítottak minket! Na, ezeket a pillanatokat kedvelem legkevésbé a versenyben, amikor mindenki megpróbál átjutni a másikon, és ha nem vagy eléggé kemény, simán átúsznak rajtad. Ezért le is kellett rúgnom, és "ütnöm" magamról pár próbálkozót az elején. Egyébként olyan szinten össze-vissza úsztak egyesek, hogy már magamban röhögtem. Aztán végül beállt a rend, mindenki megtalálta a helyét, és szépen ment a tempózás. Folyamatosan próbáltam tájolni, hogy jó irányba megyek-e. Egyszer csak ott voltunk egy nagy vitorlásnál, ami az egyik fordító volt. Innen kellett átúszni egy másikhoz, majd vissza a rajthelyhez. Tiszta Kona :-)) Úszás közben láttam valamilyen kéken világító élőlényt is, de eléggé párás volt a szemcsim, így nem tudtam beazonosítani. Viszont a só nagyon marta a nyelvem. Mintha egy sós tálba nyaltam volna bele. Alig vártam, hogy a bringára feltett vízzel öblíthessek egyet. Az úszás gyorsan eltelt, hamar a partnál voltunk. Vízből kifutás, felmászás a kikötőben, és irány a depóba. 

A depó kialakítása nagyon jó volt. Az úszás oldaláról lehetett befutni, itt voltak a zsákok felakasztva, amit felvettél, átöltöztél, és már mehettél is a bringához tovább. Nórika ott volt a bringám környékén, és még biztatott egy kicsit, mielőtt elindultam volna tekerni. Ekkor már felkelt a nap, de be is borult egy kicsit. Nem bántam, mert tudtam milyen az, amikor reggel elkezd sütni. Már tapasztaltuk amikor néhány reggel elmentünk futni. A pálya kivezető része egy 3 km-es könnyű szakasz volt, ez pont jól jött az átálláshoz. Innentől elkezdett sunyin emelkedni. Aztán beértünk Es Mercadalba, ahol a frissítő is volt, ott felvettem egy energiaszeletet, hogy legyen. Innentől jött a kemény szakasz. Durva emelkedő, teljes leváltás. Felérve megkönnyebbültem, mert jött az ereszkedés, majd ismét egy még durvább emelkedő. Itt is teljes leváltás, plusz kiállás. Közben azon gondolkodtam, hogyha már most ez van, mi lesz itt a következő 2 körben?! Itt mindenki szenvedett, bár voltak kemény arcok, akik bekönyökölve tapostak felfelé. Elismerésem nekik! A tetején tudtam, hogy innen lehet neki tolni, mert egy ideig nem lesz emelkedő, csak hullámvasút, amit ki lehet tekerni lendületből. Eszerint is cselekedtem. Felváltás és taposás következett. Aztán egy 160 fokos kanyarral fordultunk vissza Menorca irányába, amely úton kicsit szintesebb lett a hullámvasút. Volt több spori is, akikkel előzgettük egymást, mert egyikünk az emelkedőkön ment gyorsabban, a másik pedig a lejtőkön, síkokon. Visszafelé, mikor kiértünk a sziget egyik főútjára következett egy nagyon  kellemes szakasz. Igazi tempótekerős. Ezt nagyon bírtam. Itt veszettül lehetett tekerni. Ez az út visszavitt Fornells-ig, ahol egy körforgalomban volt a fordító. 

Itt egy videó a pályáról, de sajna nem tudtam egyben rögzíteni az egészet, ezért különböző időjárási körülmények  között, és különböző napszakokban sikerült összehozni :-) Azért remélem látszik rajta a lényeg.

Azt tudni kell, hogy a sziget negyede hermetikusan le volt zárva, egy autó nem jöhetett be a bringapályára, pedig az út, a sziget ezen felének főútja volt, amit nem lehetett kikerülni, mert minden falu ebbe kapcsolódott be. A falvaknál, és minden olyan helynél, ahol bejöhetett kocsi, rendőrök álltak, és állították meg a népet. Háborgásnak nyoma sem volt. Nóri mondta, hogy az emberek - mikor mondták nekik, hogy mi van- leállították a kocsit, és kiszálltak szurkolni. Ej, de különleges élmény ez! A körforgalmakon a legrövidebb úton lehetett átmenni, ami azért megkönnyítette a helyzetet, nem kellett élesen kanyarodni, hanem lehetett tempózni közben is. 

A többi két körön ismét megszenvedtem az emelkedőkkel, de után ki lehetett tekerni a lábakból, szóval mire újra odaértem, már csak egy kicsit volt nehezebb körönként. Ez nem azt jelenti, hogy nem szenvedtem. Dehogynem! Szemét emelkedő volt az a kettő, mert folyamatosan meredekebb lett, ahogy a teteje felé közeledtél. 

A frissítéssel minden rendben volt, az utolsó körben benyomtam egy Mg-t a biztonság kedvéért, pedig a bringán nem éreztem szükségét. A visszavezető 3 kilit lazábbra vettem, inkább csak pörgetősre. A depóba már visszafelé lehetett bemenni, tehát a bringát leraktad, felvetted a zsákodat, átöltöztél, és ott futottál ki, ahol reggel be. Nóri éppen odaért, és meg is dobott a kulacstartó övemmel. Persze a kis kulacsban levő kóla ettől szökőkút szerűen kezdett spriccelni :-) Jöhetett a futás.

A futás 3 körös volt, és minden körben fel kellett futni az őrtoronyhoz. Szerencsére nem arra kellett indulni, hanem a tengerparti sétányon, a sík részen. Viszont a versenyközponttól a torony felé szinte végig emelkedett, hol jobban, hol kevésbé. Ezen részen beiktattam egy kis könnyítést magamon. Az őrtoronyhoz meg sem kockáztattam a felfutást, inkább sétára váltottam. Jobbnak láttam, és a versenyzők 80%-a is :-) Lefelé sem volt veszélytelen, főleg nem görcshatáron. Visszafelé ismét betoltam egy Mg-t. A frissítőnél mindig kóla, egyébként nálam volt víz és kóla még, ha kellett volna. A harmadik kör már nagyon kemény volt.

Itt kezdett kisütni a nap is, a szintes rész egyáltalán nem esett jól. Viszont visszafelé elhatároztam, hogy futok még egy keményet. Ezt sikerült is teljesítenem, teljes extázisban, mondhatom, hogy flow állapotban toltam, ami a csövön kifért. Sikerült is elég sok sporit megfogni. Mivel minden körben más színű hajgumit kaptunk, könnyű volt megkülönböztetni, ki van az utolsó körén. A fordítónál még megköszöntem a szurkolást, és tepertem a célkapu felé. Úgy volt kialakítva, mint Konán, egy kordonnal elválasztott folyósón kellett végigfutni, ahol a szurkolók tapsoltak, és a célba egy kis rámpán kellett felkapaszkodni! Kezek az ég felé, BEÉRTEM!

Öröm, mámor, fáradtság. Nórika ott várt rám, egész nap szurkolt, próbált segíteni, de eléggé fájt a lába, így neki is egy kemény nap volt ez. Köszönöm, hogy így is mellettem volt, és ott segített, ahol tudott!

Apukámnak és Noéminek külön köszönettel tartozom, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat. Soha nem fogjuk elfelejteni, mert ez egy felejthetetlen élmény volt számunkra!

A teljesített időmmel nem vagyok elégedett, de ez legyen az én bajom. Főleg a futással, de a mai napig nem tudom, hogy miként sikerült ilyen lassúra, mikor szinte nem álltam meg egész futás alatt. 

Részidők:

Úszás: 37:52

T1: 2:46

Bringa: 2:33:40

T2: 2:38

Futás: 1:55:59

Össz.idő: 5:12:54

Szóval megkezdtük a nyaralást, és egyben a ráhangolódást a hétvégi versenyre. 

Szerdán bevásároltunk a helyi supermarketben, hogy az apartmant az igényeinknek megfelelőre alakítsuk, majd délután bementünk Fornells városba kicsit körbenézni, hogy merre is lesznek a dolgok. Ez a kis városka adott otthont a versenynek. Egy öbölben található, ahol egy szép kis kikötő is van, és ahol az úszást illetve a futást is rendezni fogják. Ekkor még semmi nyoma nem volt a készülődésnek. Turisták itt-ott, fújt a szél és kicsit viharos volt tenger, ami az öbölben már nem is érződött a hullámokon. Ez megnyugtatott. Kicsit tartottam a tengeri hullámoktól, mert arra ugye itthon nem nagyon lehet készülni. Na nem mintha az úszást az utóbbi időben túlzásba vittem volna. Fornells nevezetessége egy teljesen épségben megmaradt őrtorony, amihez a felvezető út igen csak meredek volt, még sétálva is. A futópálya is erre fog vezetni, és 3 x kell majd megmászni ezt az emelkedőt. 

Szóval csak sétáltunk, felfedeztük a dolgokat, és gyönyörködtünk Menorca csodás környezetében, és luxus üdülő villáiban.

Csütörtökön mentem el először futni egy kicsit. Először egyedül indultam, és megbeszéltük Nórival, ha visszaérek, elmegyünk együtt is. Kinéztem a térképen egy kis öblöt, amihez le szerettem volna futni, de mikor az út leágazott felé, egy "magánterület, belépni tilos" tábla volt kint, persze Spanyolul :-) Ekkor még nem voltam járatos turista, hogy ide is be lehet menni a kis fakapun keresztül, de csak a turista úton haladva. Az egész szigetet körbehálózza egy turista út, ami végig ki van jelölve, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyekre visz el. Ebből pár részt láttunk, mert nem backpacker-ként mentünk. Visszatérve a futásra, mivel nem tudtam bemenni, így visszafordultam, hogy Nórikával is fussunk. Ez így is kb 7 kili volt. Mire visszaértem már Nóri is elkészült, így együtt befutottunk Fornells-ig, kis kitérővel Ses Salines felé. Ezen a tengerparti sétányon fogunk majd vasárnap is futni. A tenger felől fújó szél érezhetően sós volt. Ismét egy kis felismerés, mi várhat majd rám. Miután hazaértünk, célba vettük Menorca leghosszabb strandját ami 2,5 km hosszú, gyönyörű homokos partjával, és a kék különböző árnyalatiban átlátszó vize várt minket. Son Bou-nak hívják, és egy elmondhatatlanul csodás városka partja. Tényleg lenyűgöző volt látni azokat a villákat amik a domb oldalon voltak, és az onnan elénk táruló kilátást. Nem tudtunk eleget huhogni, hogy ez milyen, és az milyen. Már vittem magammal snorkel cuccot is, és kicsit a tengeri élővilágot is megcsodáltam. Láttam sokféle halakat, kicsit, nagyot, színeset, csúnyát, de még egy polipot is észrevettem, amit jó sokáig figyelemmel is követtem. Nem minden nap találkozik polippal az ember.

Pénteken volt az első nap, hogy elmentem bringázni. Bevallom, jobban vonzott a pihenés, a feltöltődés. Reggel bringára pattantam, és elindultam a leendő bringás útvonalon. Az első részén már járkáltunk kocsival, na de az bringával már más volt :-) sunyi emelkedők már az első 5 km-en. Na de csak innen jött az igazi rácsodálkozás. láttam én a szinttérképen, hogy lesz benne két nagyobb emelkedő is, csak az nem látszott rajta, hogy az mennyire lesz meredek. AZ volt. Az elején még virgoncan elindultam rajta, majd szépen váltogattam vissza, míg nem elfogytak a sebességek. Felérve a tetejére egy kis lejtő jött derékszögű fordulóval, majd egy kis domb, amin ha tempóval jövök át is lehet veretni, onnan ismét lejtő. Aztán jött a következő emelkedő, ami az előzőnél kétszer hosszabb volt, de ugyanolyan szemét módon egyre meredekebb és kanyargósabb. Itt találkoztam először sporikkal. Innen egy kis hullámvasút szerű rész jött, majd egy 170 fokos visszakanyar, amit persze benéztem és továbbmentem :-) Az endó mondta a kiliket, és kicsit furcsálltam is hogy már ennyit megtettem, de még mindig távolodom. Aztán rájöttem, hogy hol rontottam el, de már nem fordultam vissza. Átváltottam felfedezőbe. Elmentem szinte a sziget fővárosához, Mao-hoz, és onnan vissza a már "jól ismert" autóúton, ahol rendesen fel van festve a bringás rész. Ez sem volt sík. Eléggé sokat és hosszan vezetett felfelé, de nem kellemetlenül, hanem tekerhető módon. Persze közben végig nézelődtem, és tovább ámuldoztam a "csodákon". Visszaérve Fornells Playa-ra, ahol a szállásunk volt, egy újabb gyönyörű tengerpart következett lazító programként. Mit ne mondjak, elviselném minden edzés után, akár egész évben is :-))

Péntek este már fel lehetett venni a rajtcsomagokat, be is mentünk érte este Fornellsbe. Nem igazán tudtuk, hogy hova kell menni, de nem egy nagy a városka, reméltük megtaláljuk. Meg is álltam az első EXTREMEMAN-os zászlónál, ahol mint kiderült, majd a hátitáskát lehet felvenni, miután regisztráltunk. Okosan ki van ez találva, mert ők voltak az egyik szponzor, ezért mindenképpen be kellett menned az üzletükbe. Egyébként itt lehetett kajakot bérelni, ha valaki a vízből szeretett volna szurkolni a versenyzőjének ;-) Elég laza. A versenyközpontba érve felvettük a rajtcsomagot, és körbenéztünk az expón. A rajtcsomag tartalmazta a matricákat a keróra, a bukóra, illetve a depós zsákokra, úszósapkát, rajtszám tattoo-t!!, rajtszámot, versenyinfós füzetet, chipet, szóróanyagokat, és persze a hátizsákot. Itt már láthatóak voltak az előkészületek, és a versenyzők is. Rengeteg helyi csapat volt egyen mezben. Itt ennek hagyománya van, hogy aki valamilyen sportot űz, az csatlakozik egy csapathoz. Már itt eléggé kemény bringákat láttam. Hát na, szeretnek a Spanyolok a külsőségekre adni. Már az apartman faluban is látszódott, hogy kik a sportolók, ment a készülődés rendesen. 

Szombat a teljes pihenés jegyében telt, ez a parton döglésben merült ki :-) Kötelezően be kellett mindent depózni este. A bringát, minden cuccot a bringához és a futó felszerelést is. Ezekhez kaptunk két zsákot, amiben el kellett helyezni őket. Valahogy itt biztonságban éreztem mindenemet, nem úgy, mint az itthoni versenyeken. Ez  lehet, hogy csak sztereotípia, de akkor is. Este megpróbáltunk hamar lefeküdni, mert reggel korán kellett ébredni. 

Ezt a versenyt tartottam idén a főversenyemnek. Még tavaly találtam rá, és nagyon megtetszett az egész sorozat. Apukámékkal egyeztetve megbeszéltük, hogy összekötjük egy kellemes nyaralással. Végül sajnos Apu és Noémi sem tudott eljönni, de rengeteget segítettek, hogy mi kimehessünk.

Így a nyár végén már nagyon vártuk, hogy kiszakadhassunk itthonról. Az utóbbi időben a munka miatt nem tudtam annyit, és olyan minőségben edzeni, mint amennyit kellett volna. Ezt éreztem is. Titkon terveztem az időket, de persze nem tudtam mi vár kint rám. Nem sokszor úsztam még tengerben, nem ismertem a helyi terepviszonyokat, stb... 

A pakolás nem egyszerű egy ilyen repülős utazáshoz. Neten körbenéztem, és nem találtam kint olyan helyet, ahol lehet versenybringát bérelni. Így utólag már máshogy látom, szerintem lehetett volna. De legalább már tudom, hogy kinek kell írni miatta. Szóval a bringa szállítás eléggé macerás dolog. Szerencsére, Dávid segítségével sikerült bérelnem egy kemény fedelű szállító bőröndöt a BIONDO-ból, a Mártitól. Ebben már egy kicsit jobban biztonságba éreztem a gépet.

Hajnalban indultunk Barcelonába, ahol elég sok időnk volt az átszállásra, így azt terveztük, hogy lerakjuk a csomagokat a reptéren, és bemegyünk a városba sétálni egyet. Megkerestük a csomagmegőrzőt, de fullon voltak a nagy méretű szekrények, a kisebbe meg nem fért be a bringa. Leültünk várni, hogy hátha valaki kiveszi, de teljesen buktuk a kört, így 8 órát üldögéltünk a reptéren. Nem kicsit vártuk, hogy induljon a gépünk, de végül sikeresen, minden csomaggal együtt megérkeztünk.

Már a gépről látszott, hogy jó kis dombok vannak itt, ezt az apartmanig tartó út meg is erősítette. Én végig csodálkoztam, ámuldoztam az autóban, hogy milyen minőségű az aszfalt, hogy milyen jól le van belőle választva egy rész a bicósoknak, és hogy mennyi bringás van! 

Alig bírtam már magammal. De a gép be volt csomagolva, és már ment is le a nap. 

Elkezdődött a nyaralás. Volt még 4 napom arra, hogy feltérképezzem a terepet, átmozgassam magam, kicsit ússzak is, és persze hogy feltöltődjek. 

apartmankilátás

Az áldástól  a sírásig, avagy első IRONMAN-em

Az egész úgy kezdődött,hogy olvastam egy blogot egy lelkes fiúról,aki nagy fogyásba kezdett.Hatalmas lelkesedéssel kezdett neki,majd egy futóversenyen láttam a harcát,saját maga ellen.Aztán elkezdett egy felkészülést az Ironman-re.Igen Pécsi Petiről van szó.Ő volt az inspiráció.

Egy kicsit gyorsabban,2011 novemberében felvettem Tepóval a kapcsolatot és kitűztük a célt.Szerintem ez nála is egy kísérlet volt mert mi csakis email-ban beszélgettünk.Küldte a terveket,én teljesítettem és hétfőnként megírtam az észrevételeimet,érzéseimet.Ez a kapcsolat annyira bejött,hogy a végén már a bicikli utakat is ő jelölte ki.A nagy verseny előtt beszúrtunk egy nagyváradi féltávot is ,hagy szokjam a versenyt és egy felmérőnek is jó volt.Itt találkoztunk először személyesen is.Nagyon megkedveltem már a levelezésen keresztül is,de élőben csak úgy sugárzott belőle a jóság.(nem kitörölni Mester!!!)

Jöttek továbbra is az edzéstervek én végeztem lelkiismeretesen,az idő pedig elfogyott.Eljött a nagy hét.Mivel miskolci vagyok már szerdán leérkeztünk Berzencére.Elintéztem a regisztrációt,megvettem ami még kellett a versenyre,úszkáltam egy keveset stb.

Reggel 1/2 5kor keltem,reggeli,pakolás.Bedepóztam,és ott álltam a tó partján az áltam eddig istenként tisztelt emberek között.Nem is tudtam hirtelen mit is keresek ott,annyira meg voltam illetődve.Jött az áldás,a zene és a bumm...

A kapott tanácsot,hogy baloldalra helyezkedjek,elfelejtettem,így a tömeg vége felé bementem a vízbe.Nem volt vészes,szépen lehetett úszni,bár egy-két mellúszó megtréfált,de hamar eltelt az első kör.Mikor kiakartam lépni a vízből a tiszta víz miatt elmerültem ittam egy jó nagyot.második kör még jobban ment,bár eléggé takarékosan úsztam.Jól lehetett haladni,valakinek végig láb vizeztem mert a bringadepónál megköszönte.Idő 1:25

 A depó előtt Tepóval beszéltem egy keveset.A kerékpárra mikor kikanyarodtam ott feküdt az úton egy srác a földön,nem volt egy épületes látvány.Nagyon sajnáltam szegényt.A második vasúti kereszteződésnél majdnem elestem mikor a többieknek a kulacsaik szerte-szét repültek.Ettem, ittam, nyugodt tempóba haladtam, vártam a Gonosz manó hegyet,de a mai napig nem tudom hol volt/valaki majd elárulhatná/ (PETI, AZ ORFŰN VAN!!! :-)) Kikanyarodtunk a főútra tökéletes út, lejtő és jó szembe szél...Szokatlan helyzet,egész tavasszal ez volt...Ment az Ivan Grasso féle frissítés.Örök hála neki amiért leírta.Tökéletesen működött nálam is.Semmi eléhezés,a fáradtságra ment a magnézium.Vége is lett a nagy körnek,kezdődtek a kis körök.Én nem vettem észre,hogy akkora meleg lett volna,cserélgettem a kulacsokat,locsoltam magam,a frissítéseknél jég is volt a vizemben...Utolsó körben teljes elképedésemre Pécsi Peti frissített mellettem,gondoltam nem én vagyok ilyen jó...igazam is lett,Megszólítottam /bátorságomat összeszedve/elmesélte ..innen már semmi nem volt az a pár kilométer.Úgy terveztem 9 óra körüli idővel kezdem a futást a takarékos kerekezés után.9:06 lett.

  Depó és kezdődött a futás.Na itt jöttek a bajok.Tepónak mondtam innen már nem lehet baj,akár végig is sétálom.Az első két kör laza futása után elfáradtam.Fejben.Fizikailag semmi baj,semmi görcs,lábam rendben,nyomtam a citromos kólás vizet,ettem,mégsem ment.Másfél kört süketeltem Pudinggal,megbeszélve a szekularizációt a lány ikertestvéreit...
Hiába buzdított Tepó,nem ment.Én már beleéltem magam,hogy megcsináltam...

15:08 ennyi lett.Nos,a célban eltörött...

Szeretném megköszönni Tepónak,Nórinak,Családomnak a segítséget/ami otthon néha szentségelésbe fordult/
Gratulálok minden résztvevőnek,mert már a startig sok munka van benne.Ja,és megnéztem mikor lesz jövőre,jó lenne egy kicsit javítani,ha meg nem,akkor teljesíteni....Ahogy az indexen olvastam megvolt a Pályabejárás....

misk66, alias Kolozsi-Tóth Péter, a papám szerint Dumi

Véget ért ez a hónap is. Az idő hihetetlenül repül. Ti is észrevettétek, hogy mennyire gyors lett a világ?

Júliusban nem sikerült úsznom. Ez annyiban volt aggályos, hogy az IM váltónknak én voltam az úszó tagja egy személyben. Ellenben 6x futottam, és ugyanennyiszer bringáztam. Valljuk be, ez sem egy nagy szám :-) Így összesen 86 km futás és 346 km bringázás került a perselybe. KÁRCSÚÚÚ! 

De azért volt esemény is, mert 1 héttel az IM előtt, gondoltam elgurulok egy kis átmozgató tekerésre Szentendrére, meg vissza. Jól is indult, kellemesen tekertem egészen addig, amíg Budakalásznál egy kis lejtőn megeresztettem neki, persze könyöklőn, és egy autós meg úgy gondolta, hogy megnéz valamit, és fékezett egyet előttem. Gyors reagálásom eredménye az lett, hogy behúztam a féket, minek következtében a szaltót meg is kezdtem. Talajtornából nem voltam annyira jó, ezért a szaltóba sem sikerült beleérkeznem, viszont a könyökömmel tompítottam az esést. Így sikerült egy 2 cm-es nyílt sebet beszereznem. Egyből meglátogattam a patikát, vettem hozzá cuccokat, hogy nehogy baj legyen. Kicsi agonizálás után hazatekertem. Otthon már látszott, hogy nem lesz neki elég, hogy csak ragtapaszozom, ehhez bizony varrni kell. Ezt megerősítette IG is, akit felhívtam, hogy megtisztelne-e pár öltéssel, igaz, hogy furcsán fogok kinézni a nőgyógyászaton. Sajna már balcsin volt. Ezek után bementem dolgozni, majd miután megtartottam az edzéseket, a húgom bevitt a balesetire. Itt annak rendje s módja szerint összeöltötték, mondanom sem kell, hogy egy nyári gyakorlatos medikus. Marha szar érzés, mikor a hátad mögött pusmog a doki a medikusnak, te meg parázol a műtőágyon, hogy nehogy a könyöködet a bicepszeddel öltse össze. Megkérdeztem azért a dokit, hogy a sportolás részével mi legyen, de csak a fejét csóválta és hozzátette, hogy felejtse el a verseny a jövő héten. Hát ez bolond (mondom magamban), nekem addigra úsznom kell ezzel a kézzel, nem hogy futni?! Másnap már a körzeti SZTK-ba kellett menni átkötözésre, ahol a másik doki kijelentését erősítették, pedig direkt úgy kérdeztem, nehogy tudják egymás álláspontját. Ekkor fordult a kocka, és kellett önerőből meggyógyulni, mert ezeknek jó, ha sokáig vagy beteg! Na nekem nem. Apukám is hívott, és jó tanácsokkal látott el, hogyan tudom a sebet minél gyorsabban meggyógyítani. Ehhez Aloe First, betadin, bioptron lámpa, napi átkötözés volt a leggyorsabb út. Nóri folyton segített kötözni, magamnak nehezebb lett volna, mert elég szar helyen lett a seb. Ja, azt még hozzátenném, hogy a doki azt mondta pénteken, hogy hagyjam a kötést rajta szerdáig, amit rátettek. Hihihiii. Mire hazaértem, már a fele lógott. Nem tudom mit gondolt??!!

Szóval ez volt a helyzet 1 héttel az IM váltózás előtt. Nem tudtam semmit mozogni. Mondjuk nem is ilyenkor kellett volna :-)) de azért egy kis átmozgatás jól jött volna. 

Szerda helyett csütörtökön mentem vissza kontrollra. Legbelül bíztam benne, hogy varratszedés is lesz belőle, bár ezt még nem ígérték, de én akartam. Az asszisztens hölgy fogadott, aki rámijesztett, hogy még nincs benn a varrat 1 hete, nem tudja, hogy mit gondolok, ennek még kell jó pár nap. Magamra hagyott, majd jött a doki, aki már meg is nézte a sebet, és kivágta a varratokat. Megkönnyebültem, bár nem volt kellemes érzés. Hazafelé bevásároltam vízálló tapaszból, és víztaszító spray-ből is, hogy majd versenyen ne lehessen gond belőle.

Elérkezett a Nagyatádra indulás napja is. Péntek reggelre terveztük, aztán készen lett a kocsim, kb 1 hónap alatt, amiért még el kellett ugranom. Így végül ebéd után vágtunk neki az útnak. Vasapu már hívott párszor, érezhető volt rajta, hogy nagyon be van indulva a váltózásra! Út közben volt, hőség, égszakadás, meg minden jó. Apuék is úton voltak már, de ők még beugrottak Nagykanizsára a szállást elfoglalni. Érkezés után benéztünk a versenyirodába, itt összefutottunk IG-vel, Tibikével, és Zsófival a váltójuk bringás tagjával. Kis beszélgetés után mindenki ment a dolgára. Mi a koleszbe a többiekhez. Ott már ment a vérszívás, hogy csajok között indulunk, stb... Azért látszott a feszültség rajtuk is. Aztán este egy közös vacsi, ahol kb 25-en voltunk a bandából, a családtagokkal együtt. Itt ment a poénkodás, tanácsadás, feszültség csökkentés, na meg a kajázás is. 

Időben indultunk vissza a szállásra, mert este még Vasapuval, és Sünnel volt egy kis csapat megbeszélés. 

Éjszaka jól aludtam, csak keveset, mert persze nézni kellett az Olimpia megnyitó ünnepségét. Reggel közösen indultunk Gyékényesre a többiekkel, természetesen az egyéni rajtra.

Már sokan gyülekeztek. Minket is elkapott a láz, látva az izguló, pakoló embereket. Próbáltunk ismerősöket keresni. A megszokott cd szólt, és jöttek a visszaszámlálás pillanatai is. Ágyúdörrenés. Elindultak, és nem vagyok köztük. Ez az érzés iszonyúan a szívembe markolt. Pár könnycseppet el is morzsoltam a napszemcsi mögött. De lassan jött a mi időnk is. Visszamentünk a kocsihoz, hogy kihozzuk a saját cuccainkat is. Miután úgy gondoltuk, hogy készen vagyunk, visszaindultunk szurkolni, depózni, készülődni. A depóhoz érve kiderült, hogy már lezárták, így a bringát nem tudjuk berakni. Sebaj, majd váltunk a chip szőnyegnél. Szurkolás közben hallottam, hogy "chip kontrollra jelentkezzenek a váltók úszó tagjai". Ez mind szép és jó, de hol a chip-ünk? :-) Persze a kocsiban maradt. Norbi visszatekert érte. Mikor a chip már megvolt, és úgy gondoltam bemegyek a rajt területre, észrevettem, hogy nincs úszósapim :-)) Az is a kocsiban. Ezért már Gyuri ment vissza, én pedig beálltam addig a rajthoz. Hamar visszaért, de viccesen szétszórtak voltunk. Nem volt az a precízség bennünk, mint amikor egyéniben indultunk. Akkor minden egy helyen volt, rendszerezve.

Csobbantam egyet még a tóban, hogy ne legyen annyira idegen az úszás, több, mint 1 hónap nem úszás után. Aztán jöhetett a rajt. Egyszerre mindenki futni kezdett a vízbe. Én is. Bár ezt nem szoktam. Az elején helyezkedés volt a pozíciókért, bár szerintem kanyarba indultak el az elején, én viszont a bóját lestem a messzibe. Még az első bóját sem értük el, már az járt a fejemben, hogy a kör végén szólok a többieknek, hogy húzzon valaki gatyát, aztán jöjjön úszni,mert ez nekem nem megy. Eszembe jutott, hogy nem fújtam be a könyököm, és nem tettem rá tapaszt sem. :-) Mindegy, már ott voltam, szóval csak úszni kellett. A visszafelé vezető részt én kedvelem, mert tudom, hogy már a vége közeleg. Aztán kifutás, és egyből vissza a vízbe. Jöhetett a 2. kör. Egy pár emberrel egy tempót mentünk, de voltak olyanok is, akik a második körben húztak el mellettem. Próbáltam gyorsítani, ez utólag derült ki, hogy nem sikerült :-) A második kör végén kifutás, majd sprinteltem át a depón, hogy a kerékpár kezdőpontjánál átadjam a chip-et Norbinak. 1:14 lett az időm. 4 perccel rosszabb, mint terveztük. Vártak már nagyon, Vasaput úgy kellett visszafogni, hogy megvárja a chipet :-) Ő is elindult, mi pedig kocsiba ültünk, hogy Nagyatádon a váltásra felkészüljünk. 75 km-t kb. 2 órára terveztük. Útközben megcsörrent a telefonom. Baka hív. NE, mi történt vele?? A vonal másik végén szerencsére Böbe szólalt meg, hogy a Petykának első kerék kellene. Sün kis telefonálás után elintézte a kereket, és Nagyatádról egyből Böhönye felé vette az útját, hogy segíthessen bajba került barátunkon. Én továbbra is készülődtem, és vártam Norbit, hogy mikor érkezik. Ekkor már nagyon meleg volt. 

2ó12p-nél váltottunk. Jöhetett a kis kör. Eleinte pörgős áttéten, majd a Nagyatád táblától felváltva tapostam a pedált, ahogy csak tudtam. Végig előzgetés. Nagyon élvezetes volt ezt a tempót menni. Beleg felé Petykával is találkoztam, de sürgős dolgom volt, mert vártak a versenyközpontban, így nem tudtunk dumálgatni. :-) 59:51-nél váltottunk. Ez volt a cél. 1 órás kis körök. Sün következett és 1:01-et tekert. Király!! Az utolsó körre végül Norbi ment ki, mert döntenünk kellett, hogy a futásnál ki lesz erősebb. Azt hiszem, jó lapot húztunk. Az utolsó körön 1:06-ot mentünk, de kb ezt vártuk. A váltózónában már tűkön ültem, hogy indulhassak futni. 

Vasapu érkezett is, a chip átkerült a bokámra, én meg elkezdtem darálni a távot. Ekkor már iszonyat kánikula volt. Mindenki mondta, hogy sokan az út mellett "hűsölnek" már. Én csak futottam, ahogyan bírtam. A parkba visszaérve már szúrt az oldalam, mert persze nem szokta a paraszt a szántást. A versenyközpontban örültek a többiek, mert sikerült hozni a 4 perces kiliket. Igazság szerint 4:10 lett, de mi minden váltást indulástól érkezésig számoltunk, és a chip átadását nem vettük bele. Utánam Gyuri jött, ő is teljesítette az elvárást. Utána Vasapu jött, akinek eddigre már volt 110 kili a lábában, így tudtuk, hogy nem lesz egyszerű még tempót futnia, de így is 4:30-ra hozta. Majd kezdődött előröl. Körönként csere. A második is sikerült mp-re pontosan ugyanannyira. A harmadik egy kicsit gyorsabb lett, itt 4:06-os átlag jött ki, de az utolsó kör is pontosan annyi lett, mint az első kettő. Többiek kicsit fáradtak, érthető módon, illetve az idő is egyre keményebb lett. Közben Sony folyamatosan figyelte az állást, és már a 6. körünktől vezettünk a kategóriánkban. Nóri minden körben jéghideg, frissítővel, és egyéb cuccokkal várt minket. Apuék szurkolását minden körben hallottam, de reagálni nem volt időm rá. A futópályán már mindenkivel összefutottunk, így 1-2 szót biztosan váltottunk egymással. Kis biztatás, heccelődés, stb... Kellenek ezek ott ;-))

Az egyéni teljesítőknek hihetetlen nagy küzdelem volt ez a nap. Ezt az is jól mutatja, hogy a tavalyi egyéni időmmel kb a 90. helyen végeztem, ez idén az 55-nek lett volna jó. Nem mindegy. 

Az utolsó pár száz métert közösen futottuk le, és boldogan futottunk át a célkapun.

Közben Andris mi megérkezett, akinek 21 óra utazás után még volt ereje Bp-ről elindulni, hogy lásson minket befutni. Remélem jövőre az elejétől ott lesz, mert Áki (a fia) idén Ironmanó lett. 

Köszönöm Mindenkinek a szurkolást, és segítséget!

Nagyon jó volt ez a váltós móka, remélem csinálunk még ilyet!

Gratulálok Minden egyéni FINISHER hősnek!!

Ebbe a hónapba 2 verseny volt betervezve.

Az egyik a Tour de Pelso, a másik a nagyváradi féltáv.

Tour de Pelso:

Röviden: feladtam.

Nagyvárad Xterra Half Ironman:

Nagyváradon több jó dolog is történt. Amellett, hogy végre kitudtunk mozdulni itthonról Nórival és Apukámékkal, újabb sporttársakkal ismerkedtem meg személyesen is.

Köztük volt Kolosy-Tóth Péter (alias Misk66), akit az idei Ironman-re készítek fel, és ez volt az első triatlon versenye felkészülés gyanánt, illetve Tamás(ka) aki pedig itt teljesítette élete első IM-jét.

A versenyről:

Pénteken érkeztünk Nagyváradra. Este még találkoztunk Péterrel, mivel ugyanoda foglaltunk szállást (minő véletlen :-) ) Kicsit dumáltunk, majd eltettük magunkat másnapra.

Úgy terveztem, hogy reggel kiérek az Ironman-ek rajtjára, de mikor már láttam, hogy nem fog sikerülni, csak arra koncentráltam, hogy nekem minden meglegyen. Amikor szerettem volna, még nem volt reggeli, így maradt az otthoni kaja. Na és mi volt a hűtőben? Ananászos csirkemell. Azt ettem kiflivel. Életemben nem ettem ilyet reggelire :-) Mindegy, jól esett, de mire leértem a szobából, és bepakoltam a kocsiba, már nyitva volt az étterem. Gondoltam egyet, betérek akkor reggelizni is. Petiék is éppen ettek, kicsit be volt f.sva a rá váró feladattól, pedig már csinált bőven ilyen távokat edzés gyanánt, csak persze nem így egyben. Szóval én még bevertem egy sajtos szendvicset, mert nem vettem észre a polcon levő műzlit. Ezek szerint már én is kicsit máshol jártam. Ezek után elindultunk Apuval a rajthoz. Elvitt, majd visszament a csajokért a szállásra. Persze úgy értek vissza, hogy verseny előtt már nem találkoztunk, de ehhez kezdek hozzászokni már. :-) A depónál nagy készülődés volt, itt találkoztam Juhász Petivel is, bandáztunk egy jót, aztán szóltak, hogy lassan start van. Beöltöztünk békának, hogy kezdődhessen a tornaóra.

A féltáv úszása: 

Az elején volt egy kis helyezkedés, aztán mikor már kialakult a gyorsasági sorrend, onnantól nem volt gáz, csak akkor, mikor a lekörözötteket utolértem. Volt, hogy a mellúszó bordán rúgott, a hátúszó bekacsázott elém én meg rámentem, szóval történtek az események. A 3. körben majdnem be is hánytam, mivel kicsit sokat reggeliztem, és nem a megszokottakat. A vízből frissen, és üdén szálltam ki, akkor még az 5. helyen, 35,14-el.

Aztán jött a bringázás: 

A futás:

Köszönöm Nórinak, Apunak, Noéminek, Ildikónak (Nóri anyukája), Jancsinak (Nóri apukája) a szurkolást és minden segítséget a verseny előtt, közben és után!! 

Pár kép:

 Elkezdődött a versenyszezon számomra is. 

Az orfűi középtávra melegítésként csapattunk egy jót a haverokkal az IronFertő keretén belül. Ez most már tradicionális megmozdulás, és remélhetőleg egyre népesebb mezőny fog összegyűlni. Idén is nagyon jól megszervezték Vasapuék. A táv ismét egy Fertő-tó kör + egy kis soproni hegyekben futás, aminek a meredekebb részét idén kihagytam. Utána persze a jól megérdemelt kajálás, beszélgetés kombó jött. Utolsó pillanatban kiderült, hogy mégis lent tudunk aludni, így elmentünk Nórival a Tescoba, venni egy hálózsákot. Jó kis este volt, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. 

Persze 2-3 nap izomlázzal telt el utána, mert azért ment a darálás rendesen, így csak laza edzést tettem be a következő hétre, átmozgató jelleggel.

Aztán eljött az idei első versenyem is. Orfű, középtáv.

Szombat reggel indultunk, hogy a dupla IM startjára már leérjünk. Aggódtam Petyka miatt, mert az elmúlt héten nem jó híreket hallottam tőle. Sajna a helyszínen sem erősített meg arról, hogy jobban lenne. De nekivágott. Próbáltunk szurkolni neki, amikor csak láttuk a vízben. Közben persze intézgettem a saját dolgaimat is a másnapi versenyre. Visszaértünk az úszás végére, hogy segítsünk átváltani a bringára. Itt persze történt olyan, amit majd Ő megír. Szépen közeledett az este, Petyka már bringázott, mi meg aggódva néztük minden körét. Sheperd Peti állat mód tekert, hihetetlen amit művelt a bringapályán. Végül nagy nehezen sikerült ott hagyni a Robotot, és elmenni aludni, hogy pihenjek is egy kicsit. Éjszaka Évike hangját hallottam, amint bejönnek az épületbe, és mondja hogy:" innentől már csak fejben dől el minden..." Na ez kellett még. Mondanom sem kell, hogy nem nagyon ment utána az alvás, végig azon járt a fejem, hogy mi lehet vele, nehogy feladja, stb... Reggel, mikor az óra megcsörrent, az első dolgom az volt, hogy kimentem a pályára megnézni. Már futott. Aztán értesültem az este történéseiről, amitől nem lettem nyugodtabb. Pedig lassan kezdődött már az én versenyem is. Vissza mentem a szállásra, hogy reggelizzünk egyet Nórikával, és összeszedjem a gondolataimat. 

Depó. Itt már nagy a nyüzsgés. Mindenki készülődik. Itt van Böbe, Mata, Anikó, Gábor is, akik indulnak a pokoli versenyen. A pályáról semmi jót nem hallottunk. Szépen történtek az események, becsekkoltunk és már a vízben is voltunk. Csak elsőre tűnt hűvösnek, utána már teljesen elviselhető volt. 

Rajt. Megfújták a dudát. Vártam egy kicsit az indulással, hogy lássam merre kell orientálódni, hogy elkerüljem a tömeget. Láttam is egy kis csapást, ahol lehetett menni. Persze sokan úsznak cikk-cakkban, nehogy rövid legyen a táv. Ezért nem jó arra menni, mint akik előtted vannak, mert lehet rossz az irány. Tájoltam minden negyedik levegőnél. Szépen, nyugodtan haladtam, a fordulók is jól sikerültek. Az úszás végén éreztem, hogy kéne még pisilni, mielőtt nekivágok a bringázásnak, ezért jó pár lábtempót kihagytam, hogy összejöjjön. Már majdnem a stégnél sikerült végül :-) engedtem is gyorsan egy adag vizet a neoprénbe, hogy higítsam. Kimászás után amíg le nem húztam félig a neót, addig sétáltam, majd futásra váltottam. Nem volt semmi gond, frissnek éreztem magam teljesen. Gyors vetkőzés, majd öltözés után már bringán is voltam. 

Előző nap bejártuk a pályát Böbével, Bakával, Gáborral, így tudtam mire számíthatok. Nem akartam semmit elkapkodni. Azok az emelkedők végzetesek lehetnek. Összeverődött egy négyes, akikkel kb ugyanaz volt a tempónk, ez idegesített is, mert a versenybírók kint köröztek, és eléggé bolyozás gyanús volt a téma, pedig csak nem tudtuk megelőzni egymást. A második körben ki is állítottak 2 srácot egy kicsit, én mindig próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne lehessen belém kötni miatta. A kör végén Nóri állt a frissítőkkel, de nem kértem semmit, mert mindenem volt még rendesen. A harmadik körben a tó végénél elléptem a többiektől, mert tudtam, honnan lehet megtolni egy kicsit. Persze a fordító után lassan kezdtek beérni. Autókat is beengedtek a pályára, amik néha lelassítottak, mert nem tudtak haladni. Itt már kicsit görcsölt a farizmom, ezért megittam egy ampulla Mg-t. Bármilyen hegyre felmászom, de a tempókat még nem szokta meg :-)) Itt pedig az is volt. Sikerült felvennem a pálya ritmusát, ezért egyre könnyebben ment. Aztán az utolsó körben már nem is nyomtam annyira, hogy legyen erőm a futásra. Na ez nem sikerült annyira :-) Itt még utolértem Böbét, akit kicsit "megtoltam" felfelé, majd pár szó után mentem is tovább.

A depóban már megint kellett vizelnem, de még kifutottam vele. Kifelé menet megkérdeztem Nórit, hogy mi újság Petykával, és azt mondták, hogy mozgásban van. Márk itt ért utol, és ment el mellettem jó tempóban. A tó végénél aztán vagy 2 percig engedtem az ingernek. Utána pedig jöttek a hírhedt hegyek. Egyik a másik után. Aztán eljött a kegyelemdöfés, mikor bement az erdőbe a biciklis út. Na ott a szerpentin teljesen gyilkos volt. Kicsit görcshatáron volt a combom, ezért inkább sétáltam a meredek kanyarokban. A fordító is nagyon távolinak tűnt, hát még az, hogy ebből két kör volt. Visszafelé már jobb volt a helyzet, de a lefeléket nem kedvelem annyira, bármennyire is könnyebb volt. Minden frissítőnél ittam egy kortyot, és bevizeztem a sapkámat. Visszaérve a parti sétányra már jól éreztem magam. Majd jött a következő kör. Odafelé viccelődtem kicsit a Robottal, hogy siessen, mert jó lenne közösen befutni, hát nem értékelte túlságosan a dolgot :-) Ebben a körben Mata ért utol a kegyetlen emelkedőn, ahol éppen sétáltam. Megbeszéltük milyen szar ez a rész, és már futott is tova. Jól bírta. Annyira elhúzott, hogy csak visszafelé a tóparton értem utol. Végül jobb időt futott nálam, amit egyáltalán nem csodálok :-)) 

A célkaput 4:56:31-nél léptem át. 

Elégedett vagyok az időmmel. Jó kis tapasztalat volt, hogy min kell sokat fejleszteni. 

Nórika ismét végigkísérte a versenyt, és minden kívánságomat teljesítette közben, amit nagyon-nagyon köszönök!

Ekkor még Petyka "versenye", főleg önmagával, nem fejeződött be. Próbáltuk váltva kísérni, hátha tudunk új ingereket adni neki. Szerintem mentem még vagy 10 kilit levezetésnek :-)) Remélem megírja az élményeit, de kívülről úgyis teljesen más volt. Amikor nem tudtunk érte tenni semmit, akkor gyorsan átöltöztem, majd visszamentem még egy körre, aztán beültünk vacsizni Bakáékkal, a Rozmaring vendéglőbe. A jól megérdemelt, finom vacsora már nagyon jól jött. Köszi Baka!!! Felelevenítettük a verseny izgalmait, gratuláltunk Böbének a korosztályos bajnoki címéhez, és aggódtunk a barátunkért, aki még a pályán volt. Siettünk, hogy visszaérjünk a befutójára. Még egy kört sikerült kimennünk vele, majd az utolsót Évivel tette meg, mi meg az órát szugeráltuk, hogy ne teljen olyan gyorsan, sikerüljön a szintidőn belül beérni.

SIKERÜLT NEKI!!! 

Bekisértük a szállásra, és este már nyugodtan tudtunk aludni, de reggel még korán kellett kelni, mert a szállást el kellett hagyni 9-ig. Azt terveztük, hogy hétfőn elmegyünk egyet bringázni Nórival, hogy megmutassam neki a táj szépségét. 

Felnyergeltük paripáinkat, elköszöntünk mindenkitől, és elindultunk a Gonosz Manóra. Miután megmásztuk, hátulról támadtunk Magyarhertelend felé, amerre tavaly? ment a középtáv útvonala. Nagyon szép részek ezek, hihetetlenül kevés autóval. Nyugis tempót terveztem, hogy a verseny után átmozgassam a lábaimat, ezt Nórika egy kicsit felülírta, mivel a síkon felváltott, és veszettül elkezdett menni. Alig értem utol. Ilyet még csinált párszor, aztán persze az emelkedőkön már nem volt annyira virgonc :-) Ha sikerülne többet bringáznia, szerintem nagyon jó időket menne. Szóval tekertünk egy kellemeset, jól éreztük magunkat. Visszaérve, indulás előtt még beültünk enni egyet, aztán irány haza. 

Nagyon jó kis hétvége volt. Volt benne minden, ami csak kell. 

 Az április is eltelt. Hogy repül az idő?

Az alábbi számok is mutatják, hogy azért nem ez volt a legtermékenyebb hónapom. Voltak hetek, amikor összesen 3 edzést sikerült beiktatni.

Egyébként az úszás egész tűrhetően megy, és a bringán is kezdem érezni az erőt magamban. A futásokat főleg a hegyen nyomom, ami remélem meglátszik majd Orfűn :-)

Közben elkezdtem megtanulni Kite surf-özni, ami már rég óta érdekel. Balcsira mentünk le a haverommal, és a 10 fokos vízben kezdtük az órákat. Persze full neo-ban.

Egyik edzésen nekem jött valami fullánkos szörny (szerintem cecelégy :-))), aminek 1 cm-es fullánkját a másfél méterre levő haverom is látta. Kicsit bedagadt a fejem tőle.

Persze másnap volt a Fighter's run elnevezésű verseny Békéscsabán, ahol sárban, mocsárban, akadályokon keresztül kellett futni. Reggel még hőemelkedésem volt a cecelégytől, de lent teljesen magával ragadott a harci feeling. Én a hosszabb távra neveztem, Nóriék pedig a 7 km-en indultak. Ők elsők lettek a csajok között a csapatukkal, abszolútban pedig a 16.(41-ből) helyen végeztek. Nekem sikerült a 6.(43-ból) helyen befutnom, de még mentem volna szívesen pár kört.

Májusban kezdődnek a versenyek is már. Ha minden jól megy, szeretnék lemenni jövő héten a Velencei-tó marathonra (118km), utána jön IronFertő, aztán pedig Orfűn a féltáv. Szóval kemény hétvégék jönnek a terveim szerint. 

 Kicsit elmaradtam ismét az írással, de az edzésonline-on vezetem folyamatosan.

A második hetem sajnos nem a vártak szerint alakult, nem is tudtam bringázni egy kilométert sem. Maradt az úszás és a futás.

Kedden nyomtam a hill sprinteket fent a hegyen, ahol megtaláltam azt a dombot, amit még Szász Norbi mutatott meg ősszel. Nem egyszerű... Szerdán jött a technikázós úszás, majd csütörtökön a résztáv futás. Itt 13 km-en 4:50 lett a tempó. Volt benne 3x2km 90% környéki futás, közte 1km pihivel. Pénteken ismét úszás, 3,6 km 1ó20p alatt. 

A harmadik hét ismét úszással indult, de sajnos meghúztam a vállam a tenyérellenállásos húzások közben, ezért hamarabb befejeztem, és ezután egész héten nem úsztam. Keddi nap a terepfutásé volt, mert kedvem szottyant inkább futkosni egyet a hegyen, mint a dombra futásokat csinálni :-) Szerdán bringáztam egy kellemeset, csak olyan átmozgató jelleggel, pörgetősen, technikázósan. Pénteken Petykáékkal támadtuk meg a HHH-t, és csavartunk rajta egy laza 26 km-et. Erre szombaton még rátettünk egy lapáttal, igaz itt már csak a Robottal, de elmentünk egy Riverside karikára, ami Bp.-Visegrád-Esztergom-Párkány-Letkés-Nagymaros-Vác-Bp kört takarja. Ez nekem 158 km-t jelentett, 5ó40p alatt. Volt közben eufória, és teljes lemerülés is, de tanultam belőle, hogy ilyen hosszú menetekre nekem kell valami sós frissítő is, mert a sok édestől megmarhulok.

A negyedik, regeneráló hét is úszással indult. Első alakommal voltunk Dáviddal edzőnél. Megnézte hogyan úszunk, és elkezdtünk egy kicsit technikázni aszerint, hogy min kell javítani. Érdekes, hogy nehezebben ment, mégis jobban haladtam :-)) A végére még betettünk egy 400m-es felmérőt, ahol 6:47-et úsztam. Készen állok a fejlődésre!!! Kedden felcsavartam Dobogókőre, ami nagyon-nagyon jó volt. Szeretem ezt a környéket. Igaz, hogy a forma még messze van, mert a Csobánkától mért időm csak 45 perc lett. Igaz az is, hogy ez volt az idei első hegymenet. A legjobb időm 38 perc, csak viszonyítás képpen... Aztán Pilisszentkereszttől a dombokat kitekertem nagytányér-kónuszon és könyöklőn, hogy legyen edzésértéke is :-)) Itt már éreztem a combomat is. Pénteken ismét úszás jött, itt sokszor 50m-eket mentem egyre csökkenő pihenőidőkkel. Szombaton egyedül vágtam neki a hosszú tekerésnek. Bp-Csobánka-Pilisvörösvár-Esztergom-Visegrád-Szentendre-Bp. 123 km, közel 4 és fél óra. A csobánkai emelkedőt ülve, nem teljesen leváltva tekertem ki, és nem hatott meg annyira. Pedig ez 12%... Szeretek a saját tempóban haladni, és jól is ment. Könyöklő, folyamatos tekerés, flow. Kesztölcnél megláttam egy sporit, mint farkas a nyulat. Egyből vérszemet kaptam, a kesztölci emelkedőt is könyöklőn nyomtam, nagy tányéron. Mikor utolértem illedelmesen köszöntem neki. Ez egy pofaszeles rész volt, és beállt mögém szélárnyákba, ezt a váltogatásából hallottam. Én nem váltottam sehova, csak mentem. MIkor megmásztuk az utolsó emelkedőt, na akkor váltottam fel kónuszra, és megtekerve a gépet elindultam. Kicsit helyben hagyhattam, mert mikor a dorogi körforgónál hátranéztem, nem volt mögöttem senki, pedig ott max a susnyásba tudott lemenni. Innen eléggé eseménytelen volt a hazaút, de az út menti halsütők illata egyre durvábban piszkálta az orromat, na meg a hasamat is. Találkoztam sok sporival szemből, és némelyik hosszú, téli ruhában nyomta. Na velük nem tudom mi volt, mert én rövid szettben megsültem. Vasárnap egy régi haverral mentünk el futni a reptérre, ez inkább egy laza, regeneráló futkosás volt számomra, bár Ő az életéért küzdött néha.

Az első ciklus végülis jól sikerült, persze minden kezdet nehéz, de ha sikerül beállnom a rendes edzésmunkára, akkor rendben lesznek a dolgok.

Folytatom az edzéseket, mert nemsokára itt az első erőpróba. 

 Február utolsó hetében már egészen belelendültem az edzésekbe. Ez pont elég volt ahhoz, hogy felspanoljam magam a felkészülés elkezdésére.

A terv most az alapozás. Sőt, igazából nem is fogok másképpen készülni, mint egy IM-re, mert az igazi célom az, hogy jövőre egy elég jó időt menjek. Tehát lesznek majd szép hosszú edzéseim, és a középtávokat pedig versenyszituációs edzéseknek fogom fel. Persze azokon mindig a maxot fogom nyújtani, próbálgatom rajtuk a határaimat.

Szóval az első edzéshetem így nézett ki:

Hétfő: Úszás 2,7 km; 1 óra; technikázás

Hétvégén azt keresgéltem, hogy hol tudnék a közelben normálisan úszni. Ahol nincsenek ezren egy sávban, meg úgy minden normális. 

Végül a Sportmax lett a befutó, mivel az ára is ideális, illetve ebben az időpontban nincsen semmilyen edzés sem a medencében.

Rég voltam már úszni. Kicsit tartottam is tőle, hogy egyből 2,7 km-t vállaljak, dehát ez van. Neki futottam. A hétfő technikázós lesz, így nincsenek benne hosszú menetek, viszont sok dologra kell figyelni. Ma kimondottan azt figyeltem, hogy a húzásaim, illetve a vízfogásom eléggé hosszú legyen. 

Aztán persze volt benne olyan is, amikor ökölbe szorított kézzel "ütöttem" a vizet, majd utána a rendes húzás is olyan volt, mintha tenyérellenállással mennék. Tetszett, de érdekes képet mutathattam a vízben, mikor ököllel próbáltam haladni :-)

Az utolsó 500 az tenyérellenállással volt, ez még rátett egy kicsit a dolgokra, de aztán a melegvizes medence mindenért kárpótolt. Ott egy kicsit masszíroztattam is magamat a vízsugárral.

Összességében bejött.

Felkészülés elkezdve...

Kedd: Futás 7,74; 49 p; 

Mai napra egy kis sprintelgetés volt kiírva. Nem is akárhogyan. Dombra fel!

Igaz, nem veszélyes távon, és ennek az edzésnek nem is az a célja, hogy teljesen lemerüljenek a raktárak, viszont annál inkább igénybeveszi az izomzatot, és a ketyegőt.

Kinéztem itt a környéken egy kellemes emelkedőt, persze elsőre nem a legdurvábbat (fő a fokozatosság). Ezt könnyebb volt találni itt, mint sík szakaszt a bemelegítésre :-))

20 perc bemelegítés után 3 x 5 db kb. 30-40 méteres sprint az emelkedőn. Minden felfelé után vissza joggolás, majd az 5 sprint után a pihenés annyi volt, hogy lefelé gyaloglás. Az egész végeztével még egy kicsi kocogás levezetésnek.

Az egészet a szakadó hó fűszerezte meg. Így volt igazán teljes :-))

Szerda: Bringázás 27,5 km; 1ó10p

Egy laza pörgetés volt a mai terv. Benne magas pedálfordulat, és egylábas tekerések.

A mai edzőpartnerem Mr. Wind volt, aki néha nagyon visszafogott a haladásban. 

A római parthoz gurultam ki, és a Nánásin nyomtam a gyakorlatokat, aztán onnan visszatekertem haza.

Kellemes kis tekergés volt ez.

Este még lementem edzeni. Itt 45 perc vegyes erősítést csináltam, majd utána bementem Nórihoz egy pilates órára. Nagyon jó kis fitness nap volt.

Csütörtök: Futás 13,46; 1ó7p

Ez aztán ügetés volt...

Lassan a pulzusmérőmet is illene megcsináltatnom, így 1 év után :-) Már csak azért is, hogy szívvel meddig bírtam volna még. Szerintem nem sokáig, legalábbis úgy éreztem, de azért jó ha van egy objektív visszajelzés is erről. Ha másért nem, csak azért, hogy tudjam, tényleg ott volt a max közelében.

A lényegre tévre. Szeretett "munkahelyi" futókörömre mentem, tehát Szentendre-Leányfalu között teljesítettem a mai adagot. Szeretek itt futni, hiszen a duna parti biciklis út nagyon kellemes hangulatú, és eléggé sík terep egy kellemes tempózáshoz. 

Délben felszabadultam. Sütött a nap, alig kellett ruhát is felhúzni. A tervem szerint mára 20 perc bemelegítés, majd utána 2 x 10 perc 90-95% közötti csapatás, közte 2 perc pihivel, majd a vége levezetés. Már induláskor jó kedvem volt, amikor az endomondo bemondója 5:06-08-akat mondott. MIvel órám nem volt, így a bemondóra hagyatkoztam, ami kilinként beszél nekem mindenfélét. 

Aztán 20 perc után megindultam. Kicsit óvatosan, mert tudtam, hogy van még egy ilyen belőle. Jól esett a tempó, de mivel nem az a cél, hogy jólessen, ezért kicsit rátettem. Lábbal nem volt gond, semmi savasodás, és még a tegnapi edzés sem vett vissza (vagy ha igen, akkor csak jó). Ennek résznek az első kilije 4:15, a második 4:10 lett. 

Aztán jött a kis pihi, majd a következő etap, aminek az eleje 4:11, a másik fele 4:14-re sikerült. Azért mentem csak 2 kiliket, mert különben nem tudtam volna, hogy hol tartok. Ha meglesz az órám, majd tartom a 10 percet is. Igaz, így a pihenó is 5 percre húzódott az előbb leírtak miatt. 

Összességében nagyon állat volt. Várom már a következő hetit!

http://www.endomondo.com/workouts/qNJEAWfLHpw

Péntek: Úszás 3,5 km; 1ó15p

Hosszú úszás. Ez ma nem annyira az erőlködésről szólt. Inkább a táv volt a lényeg.

A Sportmax ma is nekem tartott fenn egy sávot. Amikor bementem, ki volt, rakva a középsőrs, hogy csak gyors úszóknak, és senki nem gondolta magráól, hogy gyorsan úszik. Én sem, de naná, hogy oda csobbantam be!! Nevettem is magamban, amikor az első 200 bemelegítést nyomtam, hogy biztos mondják mások, hogy ez meg mit úszkál mellben, a gyors sávban :-)

Ezután nyomtam 8 x 25 fokozó gyorsot, majd 3 x 8 x 100 métert, a százak között 20 mp pihivel, és a szettek között 100 m mellel. Itt az elsőt egyből el is rontottam, és 200-at mentem :-) A végén még meghúztam egy kicsit a 4 x 50 oda gyors sprint(25), vissza laza(25) formációval. Majd egy kis levezetés (200) m után elballagtam a szaunába, ahol egy néni folyamatosan beszélt, ezért 5 perc után távoztam is onnan.

Az úszás vége felé elkezdték frissíteni a vizet, és alulról, néhány helyről rohadtul hideg víz ömlett be. Ez egy kicsit olyan volt, mint amikor nyílt vizen belemész valami áramlatba. Az utolsó pár méteren már kicsit fáztam is...

Egyébként tök jó volt!

Szombat: Bringázás 88,72 km; 3ó16p

Bp-Visegrád
Reggeli indulással. Kicsit féltem, mikor Petya beijeszett a -0,6 fok van Gödön írásával, de gondoltam akkora baj nem lehet. Egyébként szerintem a hűtőben mérhette, mert itthon volt vagy +6... :-)

Eléggé eseménytelen volt az út, a sporik még aludhattak, mert senki nem volt az utakon. Próbáltam egy egyenletes, haladós tempót tekerni. Részben sikerült is, többet még nem vártam magamtól. Bár mondjuk amikor Visegrádon megnéztem az órát, kicsit többre számítottam, mint 28,5-es átlag. Ez le is tört egy csöppet, de nem bánkódtam sokáig, mert sietnem kellett haza.

Ekkor már voltak részek, ahol kicsit megfáradtam... A végére viszont összeszedtem még az erőmet, és nem hagytam magamnak, hogy a hazáig vezető  emelkedőn teljesen leváltsak.

Jó volt, szeretek így folyamatosan menni. 

Vasárnap: Futás 19 km; 2 óra

Vasapuhoz "ugrottunk" át Sopronba egy kis meglepetés kocogásra. Korán indultunk, így nem nagyon tudtam kialudni magamat. IronSün jól összeszervezte Szaszitékkal a dolgokat. Norbin először nem látszott a meglepődés, de később már leesett neki, hogy ott vagyunk :-)) Az Ironfertőn futott szakaszokon jártunk, azért néhol le-le térve az útról, mert épp ott volt egy hegy, amire fel kellett "futni". Azt hiszem talán Baka majdnem megfutotta, de végén eltört a lába alatt egy faág, és így neki sem jött össze :-))

Jó hangulatú közös progi volt, örülök, hogy ez a banda ennyire egyben van!!!

Ezzel zártam az első alapozó hetemet. 

Kimondottan jól esett, hogy volt időm sportolni. Már nagyon hiányzott!!! Sajnos még az erőm nincs ott, ahol szeretném, de a keményebbre vett alapozásnak remélem meg lesz a hatása is.

BANZÁÁÁJ!!!

Az idei "versenyeim" közül 3-ra már be is neveztem.

Ezek közül a legjobban azt vártam, amire tegnap nyitották meg a nevezést. Amikor a facebook-on közzétették, hogy lehet nevezni, már ott is voltam a honlapon, de annyira gyors voltam, hogy még nem is aktiválták addigra :-)))

Ez azért is fontos számomra, mert ez lesz az idei fő versenyem. 30 hét van még addig. Hétfőtől kezdem a felkészülési edzéseket, így összesen 3 makrociklusra osztottam be az addigi időmet, amin belül lesz 7 mikrociklus és 2 hét tapering a végén. Minden mikrociklus 4 hetes lesz, az első 3 hét növekvő intenzitás, amit 1 hét pihenőszakasz követ. 

A tervezett versenyeket is beleírtam. Egész szép képet alkot ;-)

Amikre már beneveztem:

Május 27 - Orfű - Mecsek Pokla középtáv

Június 17 - Nagyvárad (RO) - középtáv

Szeptember 23 - Menorca (SP) - középtáv

Érdemes megnézni az eddigi "nemzetközi" mezőnyt :-)) Na meg azt is, hogy a magam 31 évével a 18-24 kategóriába raktak! De rendes ez tőlük!! ;-) Szeretnék annyi idős lenni...

Az előző hét nagyon jól indult, és fejeződött be, csak közben jött egy takonykór, ami miatt kihagytam pár napot, nehogy súlyosbodjon ebben a hülye időben.

Kedden reptérre mentem. Laza tempót vettem fel, aztán kint a reptéren meghúztam egy kicsit. Ezt az egyenest visszafelé sok gyors, kicsit térdemelős futással csináltam meg, majd ráfordultam a dombra, ahova még nagyobb térdemelésekkel szökelltem fel. A végén nem nagyon mosolyogtam és ami volt, az sem volt őszinte. 

http://www.endomondo.com/workouts/loDZGAyR4Tg

Utána kellemes hazakocogás. Jó volt! Bár a vádlim eléggé be állt tőle ;-)

Táv: 10,15 km
Átlagtempó: 5:52 

Szerdán a Gilda Max-ba mentem. Elég rég óta nem fizettem már, hogy edzeni mehessek, ez most megtört. Egy kellemes spinningre érkeztem, de az oktató leányzó nem volt jóban az ütemmel, és sikerült is neki a legtöbbször kitérnie az útjából, ami engem eléggé zavart :-) Nem volt rossz azért, kicsit mindig többet tekertem rá, mint amit mondott... A végén odajött és megkérdezte, hogy jó volt-e, mert mikor bementem kicsit megijedt (bringás mezben voltam) , hogy nem fog nekem tetszeni.Megnyugtattam a lelkét... :-))) Aztán átöltözés, és irány a Margitsziget. 

Spinning után egyből kifutottam a Szigetre. Nagyon jól esett, csak eléggé csúszott minden. Ennek ellenére a tempó nem volt annyira rossz. Nagyon bejött! A sziget nyugati oldalán keményen fújt a szél. Sajnos csak a nyugati oldalon volt jól megcsinálva a nyomvonal, ott is épp hogy elférni egymás mellett, így előzni mindig a mély hóban kellett. A keleti oldalon pedig eléggé szar volt az út, göröngyös volt és össze-vissza csúszott. Összességében nagyon jól esett!!

Bringa: 1 óra
Futás:
Táv: 8,44 km
Átlagtempó: 5:34

Csütörtökre tervezett úszást elhagytam, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Délutánra jött is nátha. Gondolom megfázhattam, de ebben az influenzás időben jobbnak láttam, ha nem erőltetem az edzést, amíg jobban nem leszek.

Így aztán vasárnap már nem bírtam itthon maradni, ráadásul a munkával is végeztem, így nyugodt szívvel mentem le a terembe.

10 p  bringa bemelegítésnek

3 kör 15'-15' TABATA - pulzus b@szó

• push ups
• squat jump
• mountain climbing
• jumping lunge

Felhúzás 3x10 x 40 kg

Lábtológép - 1 lábas tolás 70,85,95,105 kg

Karnyújtás csigás gépen kötéllel (tricepsz) 70 kg ??

Hasprés 6x15

10 perc evezőgép

nyújtás

még az öltözőben is remegett a lábam...

jó volt, jól esett ;-)

Másnapra olyan ipari izomláz lett ettől, hogy még ma is(csüt) keményen érzem. Ezt nem lett volna szabad... Most már mindegy.

Egyébként álmomban valamilyen Ironman versenyen jártam, de így visszagondolva egész furcsa volt, mert a 42 km-t medencében úszva tettük meg. Azért írom a többes számot, mert együtt voltunk a brigáddal ;-) És a legjobb az volt az egészben, hogy a célba be kellett úszni. Bevártuk egymást, és egyszerre értünk célba!!! Többre nem emlékszem sajna...

Most vagy soha. El kellett kezdenem edzeni bármi áron, mert éreztem, hogy vége lesz a formámnak, ha ez továbbra is így marad.

Hétfőn este elmentem futni, amíg Nóri edzésen volt. Most egy 1,5 órás edzésen volt, gondoltam addig kiugrom a szigetre, és akkor után együtt tudunk hazajönni. Szép tervnek indult. Mentem is, futottam is. A szigeten éppen hogy csak voltak futók. Az eléggé havas pálya nem könnyítette meg a dolgomat, bár szeretek hóban futni. A vége az lett, hogy Nóri hívott, hogy hol vagyok már :-) Azzal nem számoltam, hogy 1:41 alatt futom a 18,5 km-t. EZ majdnem 6 perces, ami azért elég silány...

Csütörtökön egy TRX edzéssel színesítettem a hetemet. Érdekes volt, hogy mennyire nincs erőm. Sebaj, majd fejlődik az! Innentől heti 2 alkalom TRX lesz.

Pénteken ismét futás jött. Végre sikerült Dáviddal összehozni egy kis közös kocogást. El is határoztuk, hogy felfutunk a Pap-rétre. Na persze, csak hogy az 21 oda-vissza, benne 800m szinttel. Lenyomtuk, az erdő szépsége mindenért kárpótolt bennünket. Még egy rókát is felfedezni véltünk. Itt van egy szakasz, amit mérni szoktunk. Tavaly már 29 percre sikerült lefaragni az időt, na ez most 38-ba telt :-)) Lesz ez még jobb is!

Szombatra sífutást terveztem. Senki nem ért rá, így nagy  nehezen rávettem magam, hogy felmenjek a Normafára. Sokan voltak, de én megkerestem a tavalyi indulóhelyünket. Onnan szinte egyedül mentem az erdőben. Aztán mikor felértem a fő úthoz, ott már több hasonló sporival találkoztam. Általában inkább túraszerűen nyomták. Nem mintha én Petter Northug-ot játszottam volna... A terep eléggé szar volt, mert a letaposott hó még le is volt fagyva, és sok helyen falevelek, gallyat tarkították, amin persze nem csúszik a léc, sőt, ha tempósan mész, meg is állítja azt. Így sikerült 2x is elesnem, de szerencsére nem ugyanarra az oldalamra. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha a reptérre megyek ki inkább...

Vasárnapra 6 órás görgőzés lett meghirdetve. Petya is jelezte, hogy részt vesz rajta, és mivel a Life1-es spinning most szünetel, így adta magát a lehetőség. Sajna görgőm nincs, ezért kértem, hogy legyen nekem Spinner helyette. Ami persze jó, de 6 órára nem igazán kényelmes ülő alkalmatosság. Az első 2 óra hamar elrepült, de ekkor valaki jazz-ra váltott. Senkinek sem kívánom, hogy melankólikus jazz-t halljon a 6 órás görgőzésének a kevesebb, mint felénél. Azt hittem, lefordulok a gépről. Szóval itt egy kicsit megakadtam, túl kellett élni. Szerencsére mikor szóltunk, kicserélték Prodigy-ra. Aztán 3-4,5 óra között elrepült az idő. Ne kérdezzétek hogyan. Utána ismét agonizálás jött. Itt már nem az zene volt a gond, hanem minden más. Főleg az edzetlenségem. Szenvedtem. Mikor már 5 óra után jártunk, egyre lassabban telt az idő, de láttam, hogy mindenki egy kicsit befordult akkorra. Aztán egyszer csak vége lett. Akik ott voltak, egytől egyig bolondok. Az tuti! Persze Petyka még a végén is élt nagyon! Néha úgy megtekerte a görgőt, hogy az egész teremben csak azt lehetett hallani. Szegény szomszédai. Milyen lehet, amikor otthon görgőzik?! 

Összességében elmondhatom erről a hétről, hogy jól sikerült. Főleg annak a fényében, hogy a januári futásaim számát (2) már most beértem, sőt a kilométereket  megdupláztam ahhoz képest. 

Sajna a BSZM-et el kell engednem, mert nem vagyok abban a formában, hogy rajthoz álljak. Az már csak 5 hét, én meg itt tartok...

Jól vagyok, és várom a következő hetet!

 Az elmúlt hét a síelésről szólt. Elutaztunk Franciao.-ba, a La Norma síterepre. Egyetemi szervezés volt, így busszal mentünk. Na ez a része felejthető, az oda-vissza útra értve. Elég csak annyit mondanom szerintem, hogy 19 órát ültünk a buszon.

Csak egy kicsit vártunk, hogy végre megérkezzünk. Aludtunk egyet (ezt már ágyban), és másnap kezdődött a móka.

Nekem ez teljesen új világ volt. Bent a hegyek között terült el az apartmanházakból álló kis sífalu. Igen hangulatos faházai és a mesés táj teljesen elragadott. 

Első 2 napban végig a "tanuló" csoporttal tartottam. Azért tettem idézőjelbe, mert közülük én voltam a legkezdőbb. Számomra a legjobb érzés az volt, hogy bármerre is mentek, én is velük tartottam, nem tudtak lerázni ;-) . Tudni kell, hogy itt Fr.o.-ban a pályák nehézségének a megítélése is más, mint mondjuk Ausztriában. Az itten piros pályák Ausztriában már feketének számítanak. A Franciák csak azokra teszik ki a fekete pálya jelzést, amik vagy olyan buckásak és meredekek, hogy a ratrak sem megy rajtuk, vagy olyan meredek, hogy kezelik, de ha elesnél, akkor kb. 100m csúszás után van esélyed arra, hogy lelassulj...

Szóval a második napon megkínáltak a buckás verzióval :-) Mit ne mondjak, kellemes volt. Még melegem is volt a -12-ben. De lementem rajta. Nem elsőként, de nem is utolsóként. Ezek után úgy éreztem, hogy nincs lehetetlen. 

Persze az egy hét alatt, bejártuk az egész pályarendszer minden zegét zugát, sőt a pályán kívüli részeket is. A hét vége felé szinte már jobban kedveltük a freeride terepeket, mint a pályákat. Olyan gyönyörű volt a friss hóban menni. Tudtad, hogyha el is esnél, akkor max. az 1m-es hóban csapódhatsz, ami viszont nem volt kemény. Szóval lehetett menni bátran. Az egyik nap pár társunkkal bementünk egy általunk katlannak elnevezett hasadékba, ami az elején még egész széles volt, aztán folyamatosan szűkült, így a kanyarok is egyre élesebbek lettek. Ezt is élveztük nagyon.

Sajnos Nórinak a sípcsontja a második napon megfájdult, és eléggé érzékennyé vált ezáltal, de szerencsére nem lett rosszabb, sőt az egyik nap bementünk egy helyi síboltba, ahol kaptunk tanácsokat is, amitől még jobban tudta terhelni a lábát. 

Persze én is megfáztam, így az egyik napot csak lightosan csúszkálós, fényképezősre vettük. Szerencsére szikrázó napsütés volt aznap, viszont eléggé hideg.

Az utolsó napokban a faluban (1350m) -12, a hegy közepénél (2000m) -16, a hegy tetején (2750m) -19 fok volt. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy mikor ilyen hidegben száguldasz, az milyen érzés... Konkrétan a full face maszk ráfagyott az arcomra, és összefagyott a kabátommal, a kesztyű ráfagyott a kezemre (volt amikor a felvonó kapaszkodójához), és megmerevedett. Ennek ellenére csodálatos volt. A hegy egyik oldala napos, míg a másik kicsit árnyékos volt, ezért arra nem is sokszor mentünk át.

Naponta olyan 60-70 km-t csúsztunk. Már a végén jöttem rá, hogy mérhetném az endomondo-val a dolgokat. Az első alkalommal lemerült, a második alkalommal sikeresen végig mérte. Ezen a napon volt olyan, hogy 70 km/h fölött csúsztam. Visszagondolva, volt olyan nap, amikor ennél többel is mentem...

Összességében nagyon jó volt, és szeretnék idén még egyszer elmenni egy hosszú hétvégére valahova síelni Nórival.

Terveztem, hogy a síelés vége felé valamelyik nap felfutok a hegy csúcsára, de mivel eléggé megfáztam, nem mertem megkockáztatni. Jó lett volna pedig :-(( Majd máskor talán sikerül.

Teljesen off topic, de azért mégis rólam szól :-)

A régmúltban kezdeném, bár idejét sem tudom, hogy mikor álltam utoljára sílécen. Azt tudom, hogy gyerekkoromban jártunk síelni, de ennek már több, mint 20 éve. Azóta nem igen szeretem a teleket, hidegek, vizesek, stb... 

Nóri már régóta mondogatja, hogy el kéne mennünk síelni, mert Ő annyira szeret, és hogy már mióta együtt vagyunk nem is volt. Ezidáig az Ironman felkészülés miatt, ugye, hogy le ne sérüljek, nem mertem kockáztatni, de idén már úgy voltam vele, hogy muszáj. Ezért, mikor felvetődött a sítábor kérdés, szinte egyből ugrottam rá.

Beszereztünk mindenféle cuccot, szóval készen álltam a próbára. Barátom hívott, hogy visznek egy kezdő csoportot Niederalpl-ra, és menjek, tanuljak meg sítáborig csúszni, hogy ott már élvezhessem. Persze, hogy mentem! És milyen jól tettem!

Hajnali indulás után, már f9-re kint voltunk a síterepen. 9-kor nyitottak a liftek, addig még pont volt időnk átöltözni.

Kezdetnek csatlakoztam a 0-ról indulókhoz. Szépen az alapoktól elkezdték oktatni a sízés rejtelmeit. Az első pár csúszás után éreztem, hogy nem lesz itt gond. A bevállalással eddig sem volt, mert egy pár évvel ezelőtt ráállítottak egy snowboardra, és azzal is elindultam amerre vitt, csak persze a megállás, meg a kanyarodás volt érdekes. Ezt általában eséssel oldottam meg, mint legkönnyebb út. 

Ez most máshogy volt. Nem estem. Éreztem, hogy egész jó. f12-kor pihenőt intettek, és bement a csoport, én meg magamra maradtam. Persze hívogattak a lejtők, mert ebből a csoportból csak nálam volt bérlet a felvonókra :-)
Egy kis morfondírozás - és egyedül csúszkálás a bébi pályán - után, elindultam a következő nehézségű lejtő felé. Gondoltam csak lejutok valahogy. Az eleje egész kellemes volt, majd jött egy bukkanó, és utána a meredély. Ott egy kicsit dobogott a szívem, de sikeresen abszolváltam a feladatot. Itt aztán jött a következő feladat, megtanulni felszállni a csákányos felvonóra. Megnéztem pár próbálkozót, és én is feljutottam elsőre.

Mikor felértem, épp összefutottam a haverjaimmal, akik invitáltak a hegy tetejére. Nekem sem kellett több, persze, hogy mentem velük. A feladat adott volt. Le kellett jutni a hegy tetejéről bármi áron. Javasolták először a lankásabb utat, aminek a vége azért eléggé meredek volt az akkori szintemnek, de vakmerően csúsztam, gondoltam max. elesem. Át is értünk a másik felvonóhoz, ami felvitt az erdei pályára. Ez egy elég húzós lejtővel indult, amin kicsit meg-meg akadtam, aztán az aljától már egészen kellemes volt. 

A nap végére belejöttem, mert ezt a hegyet még megmásztuk párszor. Készült is egy kis videó róla. Érdemes megnézni, mert párszor jót lehet röhögni rajtam :-)

Este, még vacsi után gondoltunk egyet, és kimentünk a sífutó cuccainkkal. Szakadt a hó, és süvített a szél. A pályák itt nincsenek kivilágítva, és kijelölt sífutó pálya sincs, ezért az egyik lankásabb pályán indultunk el. Hogy tudjuk merre megyünk, a felvonó alatt ereszkedtünk le. Na ez nem ennyire egyszerű sífutó lécekkel, mert azzal kb egyenesen lehet haladni, de fékezni kb esélytelen. Estünk, keltünk, hófalba, bokorba mentünk. A meredek részeken gatyaféken nyomtuk. Leértünk az aljára, és akkor jött, hogy itt fel is kel jussunk. Ez ugye egy sípálya, szóval van lejtése. Még az alján nekivetkőztünk, mert tudtuk, hogy ez kemény lesz. Addigra már leesett kb 15 centi friss hó, ami nem segítette haladásunkat. Nekiveselkedtünk, és szépen haladtunk felfelé, igencsak lihegve. Mire felértünk, mindenünkről folyt a víz. A forró tusolás eszméletlenül jól esett. Nem értem miért, de nagyon hamar elaludtam aznap.

Vasárnap reggeltől ismét csúsztunk, ekkor már csak a nagy pályákon, bevállalósan. Erről is lesz videó ;-)

A szlogen: max elesünk...

 Régen írtam már, talán hiányzott is...

Közben betöltöttem a 31-et, és meghaladtam a 76 kilót (lehet, már a 77-et is). Az edzések továbbra is csak ad-hoc jelleggel mennek, inkább csak akkor, és azt, amihez kedvem van. Újra kezdtem erősíteni is, sőt hozott a Jézuska egy TRX-et is nekünk, így nincs kifogás, hogy messze a konditerem, illetve sokkal jobb a levegőn edzeni, mint az ogrék között.

Annak ellenére, hogy idén kevés időt töltöttem edzéssel, mégis elégedett vagy a 2011-es évemmel.

Többek között meghódítottam a Balatont, azaz körbefutottam, körbetekertem, és át is úsztam. Igaz az utóbbi az időjárás miatt kérdéses volt, de végül csak sikerült. Izgultam is rendesen, hogy legyen még jó idő!

Ezen kívül sikeresen teljesítettem 2 Ironman versenyt! 

Nem utolsó sorban, irányt mutattam egy Strongman, Ironman-né válásában. Ez nem volt mindig egyszerű feladat, de így szép. Sőt, elmondhatom, hogy most látom igazán az erőfeszítéseim hasznát, mivel Petyka egyre okosabban készül a céljaira.

DE a legjobb az volt, hogy a blogos brigád összekovácsolódott. Ezzel Petykával is egyet értettünk! Jók voltak a közös futások, bringázások, és a pont az I-re az IronFertő fedőnevű hadművelet, ami igazán összekovácsolta a bandát.

A jövő évi terveim egy kicsit máris változtak, mivel megjelent itthon is több középtávú verseny. Valószínű a munkám is közbe fog szólni egyszer-egyszer, de megpróbálom most már ezt tartani.

Jelenleg ezekkel tervezek:

 Az idei versenyekből okulva, jövőre inkább a megfelelő edzésmunkára fogok koncentrálni, és inkább féltávokon szeretnék indulni. A kevés edzésmunkámnak köszönhetően gyenge voltam a versenyeken, még akkor is, ha mindenhol jobb eredményt értem el, mint tavaly. 

Terveim között szerepel, hogy keresek edzőt, aki kijavítja technikai hibáimat, és felkészít a 2013-as szezonra, ahol szeretnék nagyon jó időt menni az Ironman távon. Szóval most nem fogok kapkodni. Álljon össze a rendszer teljesen, és akkor meglátjuk, hogy mit lehet kihozni belőle.

Persze azért fogok járni versenyekre, havi 1-et szeretnék gyakorlásnak. Mivel itthon nincs olyan sok olimpiai távnál hosszabb verseny, ezért szeretnék külföldi megmérettetésekre elmenni. Ennek persze meg kell teremtsem az anyagi alapját is, szóval némelyik még kétséges.

Amiket jövőre tervezek:

1. Március 17-20 - Balaton Szupermarathon
2. Áprilisban szeretnék egy kis közös (blogos) edzőtábort összehozni Horvátországban. Nem egy időben az Orfűivel! Ennek részletei a későbbiekben...
3. Május 13 - Getxo-Basque(SP) triathlon http://www.extreme-man.com/em2010/index.html (kérdéses)
4. Május 25-27 - Orfű ha nem jön össze Spanyolország, akkor féltáv, ha igen, akkor sprinttáv.
5. Június X - Tour de Pelso
6. Június 15-17 - Nagyvárad (RO) féltáv. Már lehet nevezni!! http://ironmanoradea.ro/
7. Július 28 - Nagyatád. Amennyiben Nórinak felépül a lába, vele szeretnék egy párost lenyomni!!
8. Augusztus ???
9. Szeptember 23 - Menorca (Sp) féltáv. http://www.extreme-man.com/emmenorca/home_esp.html (kérdéses)

Szóval egyenlőre ennyi. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz megvalósítható belőle.

eltelt 2 hét. Röpül az idő!

Előző héten tudtam tartani a betervezett edzéseimet, amik futásból és főként mozgás-előkészítő, nyújtó, prehab gyakorlatokból álltak.

Szombaton Petyával mentünk el kocogni a HHH-ra. Gyönyörű időnk volt. Ez az őszi táj teljesen megbabonázza a futót. Legalábbis mi nem győztük elégszer elmondani, hogy "de szép", " de jó", stb...

Volt olyan szakasz is, ahol a fákba kapaszkodva küzdöttünk lefelé! Ez nem volt betervezve, de csak mentünk, amerre az út ment :-) A végén még ráhúztunk egy reptér kört is, mert annyira jól esett ez.

Aztán ez a hét sajnos megint főként munkával telt, és a sport részre nem volt már erőm/időm. Ezért szombaton ismét a hegyi futás jegyében mentünk el a Nagy Hideg Hegy futásra. Örömömre IG is csatlakozott hozzánk. Ez mindig kemény futás, mert 6,5 km hegynek felfelé. A végén persze szinte négykézláb mentünk, mert ott annyira meredek.

Petyáék még ráhúztak vagy 30 km-t, mert jól esett nekik :-)

Remélem a jövő héten ismét tudok egy kicsit többet koncentrálni az edzéseimre.

Végére egy kis őrült talpalávaló :-))

 már, hogy kezdek visszarázódni az edzésekbe.

Heti 2-3 futás, mellette próbálok elég sokszor szenvedni az SMR hengerrel is, ami elég vicces mutatvány, mivel általában nyögések és sóhajtozások közepette görgetem magamat a hengeren. Emellett néha önmagában végzek MP (movement preparation) és prehab gyakorlatokat, hogy megpróbáljam minimalizálni az esetleges sérülés esélyét, mert ugye cél az egészséges ember, nem pedig a sokat teljesített egészségtelen.

Szombatra összehoztunk egy kis tekerést, ami számomra szarul sikerült, mert miközben kapaszkodtunk fel a Nagy-villámra, szóltak a többiek, hogy elég lapos a kerekem. Meg is találtuk a benne levő kavicsot, de nem vettük ki, hogy hátha bírja még egy ideig. "Gyors" pumpálás után nyomtuk tovább, de ilyen lapos kerékkel nagyon rossz tekerni, főleg azért, mert folyton figyelni kellett, hogy mikor ereszt ki. Ha nem lennének zötyögős utak, akkor szerintem egész jól bírta volna, de a magyar utak nem túl simák. A következő pumpálásnál Petyka is kapott egy defektet, mert ő kihúzta a szálkát belőle, és hangos sziszegéssel elkezdett leereszteni a kereke. Ekkor riasztottam Nórit, hogy induljon el értem, mert ez egy nagyon szenvedős.

Ehhez hozzá tartozik, hogy mióta országútit tekerek, még nem volt defektem út közben. EGYSZER SEM!!! Ezért sose viszek magammal belsőt, mert fogalmam sincs hogyan kell kicserélni. Egyszer itthon megpróbáltam, de beletört a körmöm, ezért inkább nem is erőltettem. Szerintem ezek után sem fogok vinni magammal soha sem, már csak azért sem :-)

Ma (hétfő) úgy keltem, hogy van kedvem futni egy jót. Nem így terveztem, de ha jön a feeling, akkor nincs mit tenni. Mielőtt elindultam, gyorsan letöltöttem az Iphone-ra pár zenét, különböző stílusokban. Nórit levittem edzést tartani, én meg onnan kiugrottam a szigetre. Két kört szerettem volna futni. Miközben válogattam, hogy melyik Podcastot játsszam le, a Drum and Bass Arena ütemei ütötték meg fülemet, melyben éppen classic zenéket játszottak. Tudom, hogy a DNB sokaknak csak zörej, de én szeretem. Pont az a jó benne, hogy nem több, sé nem is kevesebb mint a neve. Dob és basszus. Ennyi. Mondom magamban, ez lesz aaaz! Ez kell a mai futásomhoz! Régi jó zenék, melyeket már rég nem hallottam, viszont nagyon-nagyon szerettem őket. Nagy bulizások voltak anno ezekre. És mikor meghallottam az elsőt, el is kezdtem futni :-) Mosolyogva, ütemre!!

Ezzel kezdték:

majd jött a több is sorban..

én meg csak futottam és futottam, a fülembe közben csak 5 perc alatti killereket mondott a MiCoach. Próbáltam odafigyelni a futásra, főleg annak fényében amiket mostanában olvasgatok. Azt írták, hogy "használjuk a farizmunkat futásnál". És tényleg, ha aktívan bevontam a munkába és éreztem azt, hogy továbbítom magamat és nem csak lépegetek, sokkal jobban ment. Olyan 4:05-10 között voltam. Aztán mikor kicsit elfeledkeztem róla, akkor visszament 4:30-50 közé. Persze volt, hogy 5 perc fölé is ment, ez nem tudom miért volt :-)) Összességében 11,95 km, 55:45p, 4:39 avg speed.

http://www.adidas.com/us/micoach/WorkoutDetails.aspx?WID=94e3c5c0-4d97-49b0-9950-cb958d4389ba

Összességében nagyon élveztem ezt a mai futást. A végén nyújtottam egy kellemeset, majd visszakocogtam a Flóriánhoz.

A tervekről nemsokára írok többet...

 de biztosan visszarázódom az edzésekbe. Eddig esett jól a pihenés, na persze nem teljesen önakaratomból hagytam ki ennyit.

A hétvégére lejöttünk Debrecenbe, és mivel nagyon jó az itten sportuszoda, le is mentem egy kis emlékezet frissítésre, hogy milyen is úszni.

Jól esően, 100 méterenként váltva a gyors és a mellúszást toltam 1 kilit, majd még 500 métert tenyérellenállással, 50 m max - 50 pihi.

Jövő héten folyt. köv.

 nem jelentkeztem.

Túl sok időm nem volt edzeni, de nem is baj. Néha kell egy kis pihi, hogy utána az ember ismét felszívja magát.

Azért minden héten voltak edzésnek nem nevezhető mozgások.

Ebben a hónapban már szeretnék egy kicsit többet foglalkozni magammal, és elkezdeni a jövő évre hangolást.

Közben elkezdtünk Nórival egy új hobby felé kacsingatni, ami miután eljutottunk a vízbe, már nagyon élvezetes. Ha minden jól megy, még ebben a hónapban tengerbe is vetjük magunkat.