Ma reggel nem kellett órára kelnem, ezért hagytam, hogy magamtól ébredjek és csak akkor vánszorogjak ki az ágyból, amikor jól esik.

Így esett, hogy 10-kor indultam neki a mára tervezett utamnak. Elhatároztam, hogy a térdem kímélése érdekében, nem váltok fel nagytányérra, hanem végig a kicsin pörgetek. Ezt sikerült is tartanom végig! Elmentem Tahitótfaluig, majd át a hídon oda, ahova eddig sose mentem be, pedig már rengetegszer hallottam róla. A szigeten van egy hosszú út, ami az egyik végéből felmegy a másikba. Itt szoktak egyébként időfutam versenyeket is rendezni. Gondoltam, hogy ma úgysem sietek sehova, ezért kipróbálom. De jól tettem!! Igazi falusi környezetbe kerül az ember a híd túloldalán; tornácos házak, lószarszag, stb... Néztem a táblákat, és irányba vettem Pócsmegyert, ami kisgyermekkori horgászásaim egyik kedvelt helyszíne volt, csak mindig a sziget, és a duna másik oldaláról jöttünk át nagypapámmal. A faluból kiérvén, az autópályák minőségét is kenterbeverő aszfaltcsíkot találtam. Élvezettel suhantam a gyönyörű környezetben, a kellemes hőségben. Egyszercsak elértem azt a tavat, ahol rengeteg halat fogtam egykor, és azok bármilyen kicsik is voltak, a nagymamám serpenyőjében végezték :-) Az emlékek hatására fel is hívtam nagyszüleim, hogy elújságoljam nekik, hol vagyok. Sajnos nem vittem magammal pénzt, ezért nem tudtam átmenni hozzájuk komppal, pedig jó lett volna. Ezek után elindultam hazafelé, és egy kellemes tempóval nyomtam végig.

A táv 77km volt, amit 2ó35p alatt teljesítettem. 139avg Bpm.

Hazaérvén örömmel nyugtáztam, hogy a kerózástól nem fájdult meg a térdem.