Eljött az utolsó előtti nap reggele. Na, ez a nap volt az, amikor már nem volt kedvünk reggel kimászni az ágyból wellnesselni. Komótosan felkeltünk, majd irány a reggeliző. Mivel a gyomrom, nem volt teljesen rendben, joghurt helyett tojásrántottát reggeliztem. Finom volt, de éreztem, hogy máshogy fekszi meg a gyomromat. Mindegy, gondoltam, úgyis ez a legrövidebb szakasz. Előzetes terveimben az szerepelt, hogy itt futok majd egy 3:30-as maratont. Erről elég hamar letettem, mert hideg volt és nagy szél, de legalább már nem esett az eső.

A rajt előtt találkoztunk Szaszittal. Persze, tudható volt, hogy szélárnyékot nem kapunk tőle, mert nem tudjuk követni az Ő tempóját, de még az árnyékát is csak rövid ideig láttuk. Ez a szakasz, amilyen rövid, olyan dombos volt. Badacsonytól Balatonfüredig kellett elfutni. A rajt után ismét sikerült Dávidnak egy perc előnyt szerezni, mert a chip (amit másoknak vitt) nem engedte elindulni, én meg megint becsekkoltam már J Aztán szépen felvettük a tempónkat, és elindultunk.

Nem telt el 5 km-er, és megláttam Myke kocsiját megbújni egy vonatállomásnál. Mikor odaértünk kipattant, és futott velünk egy kicsit. Látszólag teljesen megviselte J (csak vicc) Aztán mivel leszakítottuk magunkról, autóval próbálta felvenni a tempónkat. Az már sikeres volt. Egy párszor még bíztattak bennünket Xilvóval, aztán elviharzottak wellnesselni.

Az első váltóhely Révfülöpön volt. Erre a napra azt beszéltük meg Dáviddal, hogy nem állunk meg annyiszor, vagyis inkább, hogy kevesebb időt töltünk 1-1 frissítő pontnál. Ez így is lett, bár mindenhol kellett innom, mert a nagy szél elég hamar kiszárított. Zánkánál láttunk egy rókát, ami kiugrott elénk a bokorból, majd visszaosont. Ettől, Dávid nagyobb iramra kapcsolt. Na jó nem, csak jól esett neki egy kicsit nyújtani a lépéseit, mert a térde kicsit vacakolt. A Fövenyesi váltóhely előtt, volt egy jókora emelkedő, ahol persze végig szembeszelünk volt, és szinte visszafújt minden lépésnél. Felküzdöttük magunkat, de már alig vártuk a frissítő pontot, hogy megálljunk kólázni. Fövenyesnél átadtam Vilinek a váltós dugókát, mi meg kicsit sétáltunk, Dávid térdei miatt. Fövenyes és Aszófő között kicsi, alattomos emelkedők vártak ránk, persze az aznapi szokásos szembeszéllel. Ezt nagyon rosszul viseltem, és nagyon sokat kivett belőlem. Aszófői frissítőnél jött el az ideje a nyújtásnak. Itt beértek minket Szőke Tomi és Adri, akikkel már előző nap is sokat futottunk, és elkezdték diktálni a tempót. Megváltásnak bizonyult, bár eleinte azt éreztük, hogy sok lesz, de Füredre beérve elkapott minket a hév. Ha már idáig szenvedtünk, legalább hozzuk be 4 órán belülre ezt a napot.  Olyan 40-nél váltottunk tempót, és 3ó54 kor értük el az aznapi maratoni táblát. Végig rohantunk a szálloda sor előtt, aztán rá a Tagore sétányra. A kikötő előtt már Szaszit várt minket, de most lefutottuk ;-) Őrült befutóval sikerült magunkat 4ó01 percre behozni. Kicsit elszomorodtunk rajta, de meg nem törtünk tőle…

Hideg volt itt is, így egyből a masszázs felé indultunk el, hogy helyre rakassuk magunkat. A masszázs terembe sem volt sokkal jobb idő sajnos. Olyan erősen fújt a szél, hogy süvített bent is. Én vastag pulcsiban feküdtem fent az ágyon, és közben remegtem. Ráadásul a krém is ilyen hűsítős volt. Mikor mindannyian kész lettünk, kiderült, hogy Vili lábát már melegítő krémmel masszírozták J

Átmentünk a szállásunkra, majd egyből kajálni, mert a vasárnapi rajt reggel 8 órára volt kiírva. Feltöltöttük magunkat CH-val, mindenki leves+valamilyen tészta párosítást evett. A szálláson még Vilivel akadt egy kis „gondunk”. Ugyanis, a párosunknak az volt a terve, hogy a tavalyi váltós össz időnket megdöntsük. Ez azért volt egy nehéz feladat, mert tavaly én péntek-szombatra ugrottam le, és igen jó időt futottam a szakaszaimon, ami miatt most hátrányba kerültünk J Gyors számolgatások után kihoztuk, hogy akkor sikerül ledolgoznunk a kb. 9 perces hátrányunkat, hogyha én vállalom, hogy az első 35! Km-en megfutom az 5 perces tempót. Ezt akkor még elég merész ötletnek találtam, de Vilinek is fel volt adva a lecke, mert akkor neki a maradék 17 km-en kell futnia 4:50-es tempót. Szóval így 140 km-el a lábamba, még utolsó napra is megcsináltuk a kihívást magunknak. Előkerültek ismét a csodaszerek, Ló balzsam, Flector, Kalmag, BCAA, Flector por. Mindent megtettünk azért, hogy sikerüljön lábra állni másnap reggel. Persze alig bírtam emiatt elaludni. Arról álmodtam, hogy futok, mint a megveszekedett. Forogtam, minden bajom volt, de tudtam, hogy reggel 6-kor már kelni kell, és kemény napnak nézünk elébe.