Az előzményekről nem írnék sokat csak annyit, hogy az utóbbi időben inkább mentálisan tudtam hangolódni a versenyre, mint fizikailag, ezért sokat nem vártam magamtól. Erre az évre pedig azt terveztem, hogy megpróbálok "versenyezni" is már, nem csak tapasztalatot gyűjtögetni a versenyzésről.
Orfű ismét csodálatos arcát mutatta, és az időjárás is kegyes volt velünk. Szikrázó napsütés, enyhe szellő. Ideális.
Melegítésként elindultam a parkolóból, és kicsit bepróbáltam a Gonosz Manót. Nem sokáig mentem, csak hogy érezzem egy kicsit, hangolódjak rá. Első tapasztalatom az volt, hogy kevesebb a sebesség a cangán, mint tavaly :-)) Hiányzott volna még pár fokozat. Na de sebaj, nem volt elvárásom magammal szemben, csak annyi, hogy becsülettel végignyomni az egészet. Melegítés közben találkoztam a Sün családdal, akik szurkolni jöttek csak. Kicsit még futkostam, aztán már jött is a chip kontroll, majd mindenki felsorakozott a rajthoz.
Visszaszámlálás után elindult a tömeg, én is felvettem egy jó tempót. Eleinte előzgettem, aztán rendeződtek a sorok, és kb hasonló futósebességű társakkal mentünk tovább. Jól ment a futás, éreztem a sebességet. A pulzusom mutatta, hogy gyors a tempó, de nem igazán foglalkoztam vele, csak toltam. Nóri, Apukám, Noémi, Sünék mindig hangosan szurkoltak, ami sok erőt adott. Aztán jött is az első depózás. Ekkor konstatáltam, hogy 4 perceseken belül futottam.
Depóban gyors cipőcsere, fejre a bukó, aztán már a pályán is voltam. Nem sokat sz@roztam, eleinte pörgetve, aztán az első lejtőtől szorgosan váltogatva a sebességeket szépen haladtam. Ekkor előztem meg Boronkay Petit, amin egy kicsit elcsodálkoztam, de tudtam, hogy valahol majd még rám fog verni azért :-) Nem sikerült az első körben jó bolyt találni, így egyedül mentem. Az első meglepetés a Gonosz Manó tetején ért, ahol nem a tavalyi helyén volt a fordító, hanem az Abaliget felé vezető lejtőn már. Szóval majdnem két oldalról kellett megmászni a hegyet. Ez egy kicsit demoralizált, de mentem tovább. Lefelé nagyon jó volt, ott pihentettem a lábaimat és csak gurultam. Ez a mostani pálya igazi hullámvasút hangulatot idézett. Síkon szinte nem is mentünk. Mindig emelkedett, vagy lejtett az út. A második körben utolért egy kisebb boly,akikhez csatlakoztam és a 4. Gonosz Manó mászásig velük is tartottam. Ekkor történt ugyanis, hogy olyan érzésem lett az emelkedőn, mint akit szemből, péklapáttal, pofon vernek. A lábaimból kiment az erő teljesen, és csak vánszorogni tudtam. A leszállás gondolata meg sem fordult a fejemben, csak annyi, hogy de rohadt nehéz lesz így felmenni. Az is volt. Lelassultam nagyon, és a vádlim is kezdett kicsit görcsölgetni. Mg ampullát be is nyomtam, hogy ne legyen nagyobb baj, de még egy fél kör hátra volt az utolsó tekerésből. Szenvedtem eléggé. Nóri mondta, hogy nem igazán reagáltam a kérdéseire a verseny alatt. Hozzám mindig eljutott, csak már választ nem tudtam adni rájuk :-))
Sikerült az utolsó kört is megcsinálni, innen már csak 4 km futás volt hátra. Hát, így vissza emlékezve nem tudom melyik volt a rosszabb, a bringa utolsó köre, vagy az utolsó futás eleje. Egyszerűen nem haladtam. Szó szerint vánszorogtam. Az egyébként sem szép futásom, még rondább lett :-) Na, ekkor előzött vissza Peti, és futott el mellettem egy másik dimenzióban... Olyan 2 km környékén belém is vissza tért az élet, tudtam nyújtani a lépteimet, de ekkor a combom kezdett görcsölni. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele. Addig megyek, amíg magától vigyázba nem áll. Szerencsére nem tette, és sikeresen tudtam teljesíteni ezt a kihívást is.
Időeredmény: 2:13:34
Helyezés: abszolút 46 (121), ffi 42 (108), kategória 6 (13)
Részidők:
futás 1 (8km): 30:51
depó 1 : 00:51
bringa (40km):1:25:01
depó 2 : 00:59
futás 2 (4km): 15:50
Összességében nagyon elégedett vagyok, főleg, hogy az utolsó futásom is 4 percesen belülre sikerült :-))) A bringán azért érzem még, hogy idén nem sokat ültem a nyeregben, de jó lesz ez...
Ja, vettem egy új ZOOT Energy 2 cipőt, és imádom.
Képek és videó is lesz hamarosan, hogy egy kicsit szemléltesse a lankákat ;-)
Utolsó kommentek