Szóval megkezdtük a nyaralást, és egyben a ráhangolódást a hétvégi versenyre.
Szerdán bevásároltunk a helyi supermarketben, hogy az apartmant az igényeinknek megfelelőre alakítsuk, majd délután bementünk Fornells városba kicsit körbenézni, hogy merre is lesznek a dolgok. Ez a kis városka adott otthont a versenynek. Egy öbölben található, ahol egy szép kis kikötő is van, és ahol az úszást illetve a futást is rendezni fogják. Ekkor még semmi nyoma nem volt a készülődésnek. Turisták itt-ott, fújt a szél és kicsit viharos volt tenger, ami az öbölben már nem is érződött a hullámokon. Ez megnyugtatott. Kicsit tartottam a tengeri hullámoktól, mert arra ugye itthon nem nagyon lehet készülni. Na nem mintha az úszást az utóbbi időben túlzásba vittem volna. Fornells nevezetessége egy teljesen épségben megmaradt őrtorony, amihez a felvezető út igen csak meredek volt, még sétálva is. A futópálya is erre fog vezetni, és 3 x kell majd megmászni ezt az emelkedőt.
Szóval csak sétáltunk, felfedeztük a dolgokat, és gyönyörködtünk Menorca csodás környezetében, és luxus üdülő villáiban.
Csütörtökön mentem el először futni egy kicsit. Először egyedül indultam, és megbeszéltük Nórival, ha visszaérek, elmegyünk együtt is. Kinéztem a térképen egy kis öblöt, amihez le szerettem volna futni, de mikor az út leágazott felé, egy "magánterület, belépni tilos" tábla volt kint, persze Spanyolul :-) Ekkor még nem voltam járatos turista, hogy ide is be lehet menni a kis fakapun keresztül, de csak a turista úton haladva. Az egész szigetet körbehálózza egy turista út, ami végig ki van jelölve, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyekre visz el. Ebből pár részt láttunk, mert nem backpacker-ként mentünk. Visszatérve a futásra, mivel nem tudtam bemenni, így visszafordultam, hogy Nórikával is fussunk. Ez így is kb 7 kili volt. Mire visszaértem már Nóri is elkészült, így együtt befutottunk Fornells-ig, kis kitérővel Ses Salines felé. Ezen a tengerparti sétányon fogunk majd vasárnap is futni. A tenger felől fújó szél érezhetően sós volt. Ismét egy kis felismerés, mi várhat majd rám. Miután hazaértünk, célba vettük Menorca leghosszabb strandját ami 2,5 km hosszú, gyönyörű homokos partjával, és a kék különböző árnyalatiban átlátszó vize várt minket. Son Bou-nak hívják, és egy elmondhatatlanul csodás városka partja. Tényleg lenyűgöző volt látni azokat a villákat amik a domb oldalon voltak, és az onnan elénk táruló kilátást. Nem tudtunk eleget huhogni, hogy ez milyen, és az milyen. Már vittem magammal snorkel cuccot is, és kicsit a tengeri élővilágot is megcsodáltam. Láttam sokféle halakat, kicsit, nagyot, színeset, csúnyát, de még egy polipot is észrevettem, amit jó sokáig figyelemmel is követtem. Nem minden nap találkozik polippal az ember.
Pénteken volt az első nap, hogy elmentem bringázni. Bevallom, jobban vonzott a pihenés, a feltöltődés. Reggel bringára pattantam, és elindultam a leendő bringás útvonalon. Az első részén már járkáltunk kocsival, na de az bringával már más volt :-) sunyi emelkedők már az első 5 km-en. Na de csak innen jött az igazi rácsodálkozás. láttam én a szinttérképen, hogy lesz benne két nagyobb emelkedő is, csak az nem látszott rajta, hogy az mennyire lesz meredek. AZ volt. Az elején még virgoncan elindultam rajta, majd szépen váltogattam vissza, míg nem elfogytak a sebességek. Felérve a tetejére egy kis lejtő jött derékszögű fordulóval, majd egy kis domb, amin ha tempóval jövök át is lehet veretni, onnan ismét lejtő. Aztán jött a következő emelkedő, ami az előzőnél kétszer hosszabb volt, de ugyanolyan szemét módon egyre meredekebb és kanyargósabb. Itt találkoztam először sporikkal. Innen egy kis hullámvasút szerű rész jött, majd egy 170 fokos visszakanyar, amit persze benéztem és továbbmentem :-) Az endó mondta a kiliket, és kicsit furcsálltam is hogy már ennyit megtettem, de még mindig távolodom. Aztán rájöttem, hogy hol rontottam el, de már nem fordultam vissza. Átváltottam felfedezőbe. Elmentem szinte a sziget fővárosához, Mao-hoz, és onnan vissza a már "jól ismert" autóúton, ahol rendesen fel van festve a bringás rész. Ez sem volt sík. Eléggé sokat és hosszan vezetett felfelé, de nem kellemetlenül, hanem tekerhető módon. Persze közben végig nézelődtem, és tovább ámuldoztam a "csodákon". Visszaérve Fornells Playa-ra, ahol a szállásunk volt, egy újabb gyönyörű tengerpart következett lazító programként. Mit ne mondjak, elviselném minden edzés után, akár egész évben is :-))
Péntek este már fel lehetett venni a rajtcsomagokat, be is mentünk érte este Fornellsbe. Nem igazán tudtuk, hogy hova kell menni, de nem egy nagy a városka, reméltük megtaláljuk. Meg is álltam az első EXTREMEMAN-os zászlónál, ahol mint kiderült, majd a hátitáskát lehet felvenni, miután regisztráltunk. Okosan ki van ez találva, mert ők voltak az egyik szponzor, ezért mindenképpen be kellett menned az üzletükbe. Egyébként itt lehetett kajakot bérelni, ha valaki a vízből szeretett volna szurkolni a versenyzőjének ;-) Elég laza. A versenyközpontba érve felvettük a rajtcsomagot, és körbenéztünk az expón. A rajtcsomag tartalmazta a matricákat a keróra, a bukóra, illetve a depós zsákokra, úszósapkát, rajtszám tattoo-t!!, rajtszámot, versenyinfós füzetet, chipet, szóróanyagokat, és persze a hátizsákot. Itt már láthatóak voltak az előkészületek, és a versenyzők is. Rengeteg helyi csapat volt egyen mezben. Itt ennek hagyománya van, hogy aki valamilyen sportot űz, az csatlakozik egy csapathoz. Már itt eléggé kemény bringákat láttam. Hát na, szeretnek a Spanyolok a külsőségekre adni. Már az apartman faluban is látszódott, hogy kik a sportolók, ment a készülődés rendesen.
Szombat a teljes pihenés jegyében telt, ez a parton döglésben merült ki :-) Kötelezően be kellett mindent depózni este. A bringát, minden cuccot a bringához és a futó felszerelést is. Ezekhez kaptunk két zsákot, amiben el kellett helyezni őket. Valahogy itt biztonságban éreztem mindenemet, nem úgy, mint az itthoni versenyeken. Ez lehet, hogy csak sztereotípia, de akkor is. Este megpróbáltunk hamar lefeküdni, mert reggel korán kellett ébredni.
Utolsó kommentek