Elkezdődött a versenyszezon számomra is. 

Az orfűi középtávra melegítésként csapattunk egy jót a haverokkal az IronFertő keretén belül. Ez most már tradicionális megmozdulás, és remélhetőleg egyre népesebb mezőny fog összegyűlni. Idén is nagyon jól megszervezték Vasapuék. A táv ismét egy Fertő-tó kör + egy kis soproni hegyekben futás, aminek a meredekebb részét idén kihagytam. Utána persze a jól megérdemelt kajálás, beszélgetés kombó jött. Utolsó pillanatban kiderült, hogy mégis lent tudunk aludni, így elmentünk Nórival a Tescoba, venni egy hálózsákot. Jó kis este volt, szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. 

Persze 2-3 nap izomlázzal telt el utána, mert azért ment a darálás rendesen, így csak laza edzést tettem be a következő hétre, átmozgató jelleggel.

Aztán eljött az idei első versenyem is. Orfű, középtáv.

Szombat reggel indultunk, hogy a dupla IM startjára már leérjünk. Aggódtam Petyka miatt, mert az elmúlt héten nem jó híreket hallottam tőle. Sajna a helyszínen sem erősített meg arról, hogy jobban lenne. De nekivágott. Próbáltunk szurkolni neki, amikor csak láttuk a vízben. Közben persze intézgettem a saját dolgaimat is a másnapi versenyre. Visszaértünk az úszás végére, hogy segítsünk átváltani a bringára. Itt persze történt olyan, amit majd Ő megír. Szépen közeledett az este, Petyka már bringázott, mi meg aggódva néztük minden körét. Sheperd Peti állat mód tekert, hihetetlen amit művelt a bringapályán. Végül nagy nehezen sikerült ott hagyni a Robotot, és elmenni aludni, hogy pihenjek is egy kicsit. Éjszaka Évike hangját hallottam, amint bejönnek az épületbe, és mondja hogy:" innentől már csak fejben dől el minden..." Na ez kellett még. Mondanom sem kell, hogy nem nagyon ment utána az alvás, végig azon járt a fejem, hogy mi lehet vele, nehogy feladja, stb... Reggel, mikor az óra megcsörrent, az első dolgom az volt, hogy kimentem a pályára megnézni. Már futott. Aztán értesültem az este történéseiről, amitől nem lettem nyugodtabb. Pedig lassan kezdődött már az én versenyem is. Vissza mentem a szállásra, hogy reggelizzünk egyet Nórikával, és összeszedjem a gondolataimat. 

Depó. Itt már nagy a nyüzsgés. Mindenki készülődik. Itt van Böbe, Mata, Anikó, Gábor is, akik indulnak a pokoli versenyen. A pályáról semmi jót nem hallottunk. Szépen történtek az események, becsekkoltunk és már a vízben is voltunk. Csak elsőre tűnt hűvösnek, utána már teljesen elviselhető volt. 

Rajt. Megfújták a dudát. Vártam egy kicsit az indulással, hogy lássam merre kell orientálódni, hogy elkerüljem a tömeget. Láttam is egy kis csapást, ahol lehetett menni. Persze sokan úsznak cikk-cakkban, nehogy rövid legyen a táv. Ezért nem jó arra menni, mint akik előtted vannak, mert lehet rossz az irány. Tájoltam minden negyedik levegőnél. Szépen, nyugodtan haladtam, a fordulók is jól sikerültek. Az úszás végén éreztem, hogy kéne még pisilni, mielőtt nekivágok a bringázásnak, ezért jó pár lábtempót kihagytam, hogy összejöjjön. Már majdnem a stégnél sikerült végül :-) engedtem is gyorsan egy adag vizet a neoprénbe, hogy higítsam. Kimászás után amíg le nem húztam félig a neót, addig sétáltam, majd futásra váltottam. Nem volt semmi gond, frissnek éreztem magam teljesen. Gyors vetkőzés, majd öltözés után már bringán is voltam. 

Előző nap bejártuk a pályát Böbével, Bakával, Gáborral, így tudtam mire számíthatok. Nem akartam semmit elkapkodni. Azok az emelkedők végzetesek lehetnek. Összeverődött egy négyes, akikkel kb ugyanaz volt a tempónk, ez idegesített is, mert a versenybírók kint köröztek, és eléggé bolyozás gyanús volt a téma, pedig csak nem tudtuk megelőzni egymást. A második körben ki is állítottak 2 srácot egy kicsit, én mindig próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne lehessen belém kötni miatta. A kör végén Nóri állt a frissítőkkel, de nem kértem semmit, mert mindenem volt még rendesen. A harmadik körben a tó végénél elléptem a többiektől, mert tudtam, honnan lehet megtolni egy kicsit. Persze a fordító után lassan kezdtek beérni. Autókat is beengedtek a pályára, amik néha lelassítottak, mert nem tudtak haladni. Itt már kicsit görcsölt a farizmom, ezért megittam egy ampulla Mg-t. Bármilyen hegyre felmászom, de a tempókat még nem szokta meg :-)) Itt pedig az is volt. Sikerült felvennem a pálya ritmusát, ezért egyre könnyebben ment. Aztán az utolsó körben már nem is nyomtam annyira, hogy legyen erőm a futásra. Na ez nem sikerült annyira :-) Itt még utolértem Böbét, akit kicsit "megtoltam" felfelé, majd pár szó után mentem is tovább.

A depóban már megint kellett vizelnem, de még kifutottam vele. Kifelé menet megkérdeztem Nórit, hogy mi újság Petykával, és azt mondták, hogy mozgásban van. Márk itt ért utol, és ment el mellettem jó tempóban. A tó végénél aztán vagy 2 percig engedtem az ingernek. Utána pedig jöttek a hírhedt hegyek. Egyik a másik után. Aztán eljött a kegyelemdöfés, mikor bement az erdőbe a biciklis út. Na ott a szerpentin teljesen gyilkos volt. Kicsit görcshatáron volt a combom, ezért inkább sétáltam a meredek kanyarokban. A fordító is nagyon távolinak tűnt, hát még az, hogy ebből két kör volt. Visszafelé már jobb volt a helyzet, de a lefeléket nem kedvelem annyira, bármennyire is könnyebb volt. Minden frissítőnél ittam egy kortyot, és bevizeztem a sapkámat. Visszaérve a parti sétányra már jól éreztem magam. Majd jött a következő kör. Odafelé viccelődtem kicsit a Robottal, hogy siessen, mert jó lenne közösen befutni, hát nem értékelte túlságosan a dolgot :-) Ebben a körben Mata ért utol a kegyetlen emelkedőn, ahol éppen sétáltam. Megbeszéltük milyen szar ez a rész, és már futott is tova. Jól bírta. Annyira elhúzott, hogy csak visszafelé a tóparton értem utol. Végül jobb időt futott nálam, amit egyáltalán nem csodálok :-)) 

A célkaput 4:56:31-nél léptem át. 

Elégedett vagyok az időmmel. Jó kis tapasztalat volt, hogy min kell sokat fejleszteni. 

Nórika ismét végigkísérte a versenyt, és minden kívánságomat teljesítette közben, amit nagyon-nagyon köszönök!

Ekkor még Petyka "versenye", főleg önmagával, nem fejeződött be. Próbáltuk váltva kísérni, hátha tudunk új ingereket adni neki. Szerintem mentem még vagy 10 kilit levezetésnek :-)) Remélem megírja az élményeit, de kívülről úgyis teljesen más volt. Amikor nem tudtunk érte tenni semmit, akkor gyorsan átöltöztem, majd visszamentem még egy körre, aztán beültünk vacsizni Bakáékkal, a Rozmaring vendéglőbe. A jól megérdemelt, finom vacsora már nagyon jól jött. Köszi Baka!!! Felelevenítettük a verseny izgalmait, gratuláltunk Böbének a korosztályos bajnoki címéhez, és aggódtunk a barátunkért, aki még a pályán volt. Siettünk, hogy visszaérjünk a befutójára. Még egy kört sikerült kimennünk vele, majd az utolsót Évivel tette meg, mi meg az órát szugeráltuk, hogy ne teljen olyan gyorsan, sikerüljön a szintidőn belül beérni.

SIKERÜLT NEKI!!! 

Bekisértük a szállásra, és este már nyugodtan tudtunk aludni, de reggel még korán kellett kelni, mert a szállást el kellett hagyni 9-ig. Azt terveztük, hogy hétfőn elmegyünk egyet bringázni Nórival, hogy megmutassam neki a táj szépségét. 

Felnyergeltük paripáinkat, elköszöntünk mindenkitől, és elindultunk a Gonosz Manóra. Miután megmásztuk, hátulról támadtunk Magyarhertelend felé, amerre tavaly? ment a középtáv útvonala. Nagyon szép részek ezek, hihetetlenül kevés autóval. Nyugis tempót terveztem, hogy a verseny után átmozgassam a lábaimat, ezt Nórika egy kicsit felülírta, mivel a síkon felváltott, és veszettül elkezdett menni. Alig értem utol. Ilyet még csinált párszor, aztán persze az emelkedőkön már nem volt annyira virgonc :-) Ha sikerülne többet bringáznia, szerintem nagyon jó időket menne. Szóval tekertünk egy kellemeset, jól éreztük magunkat. Visszaérve, indulás előtt még beültünk enni egyet, aztán irány haza. 

Nagyon jó kis hétvége volt. Volt benne minden, ami csak kell.