Már régóta vártam, hogy mikor tudom kipróbálni a sífutó cuccomat, mert mire meghozták, addigra elolvadt a hó :-) De ma sikerült kijutni a természetbe.

Nórival felkocsikáztunk a Normafára, majd megálltunk egy eldugottabb helyre, hogy ne legyen annyira égő az első lépés/csúszás a lécen :-) Na meg azért, mert nem találtunk máshol parkolóhelyet, csak ott a kalandparknál. Miután felcsatoltunk, nekivágtunk az erdőnek. Találtunk is nyomot, amiben bénázhattunk. Eleinte nagyon furcsán éreztük magunkat a lécen, én azért, mert 6 éves korom óta nem volt síléc a lábamon, Nóri pedig azért, mert sífutóléc nem volt még soha a lábán, és nem érezte magát biztonságban rajta. bent botorkáltunk az erdőben, és kerestük az utakat, amiken tudunk egy kicsit bénázni. Sikerült is megtalálni a sífutó utat. Eleinte hegynek felfelé jobban ment, aztán kezdtünk ráérezni a lejtőkre is, na meg a sík részekre. Azért látszott rajtunk, hogy nem rég óta futunk léccel :-) Végül elfutottunk egészen a Libegőig, majd onnan vissza Normafához. Egész fárasztó volt, főleg, hogy valószínűleg nem a legtakarékosabban sikerült mozognunk. Van mit csiszolni a technikán! A végére elfáradtunk a több, mint 1,5 órás sífutásban. Jó kis móka volt. Megyünk máskor is, ha lesz hó...