Most vagy soha. El kellett kezdenem edzeni bármi áron, mert éreztem, hogy vége lesz a formámnak, ha ez továbbra is így marad.

Hétfőn este elmentem futni, amíg Nóri edzésen volt. Most egy 1,5 órás edzésen volt, gondoltam addig kiugrom a szigetre, és akkor után együtt tudunk hazajönni. Szép tervnek indult. Mentem is, futottam is. A szigeten éppen hogy csak voltak futók. Az eléggé havas pálya nem könnyítette meg a dolgomat, bár szeretek hóban futni. A vége az lett, hogy Nóri hívott, hogy hol vagyok már :-) Azzal nem számoltam, hogy 1:41 alatt futom a 18,5 km-t. EZ majdnem 6 perces, ami azért elég silány...

Csütörtökön egy TRX edzéssel színesítettem a hetemet. Érdekes volt, hogy mennyire nincs erőm. Sebaj, majd fejlődik az! Innentől heti 2 alkalom TRX lesz.

Pénteken ismét futás jött. Végre sikerült Dáviddal összehozni egy kis közös kocogást. El is határoztuk, hogy felfutunk a Pap-rétre. Na persze, csak hogy az 21 oda-vissza, benne 800m szinttel. Lenyomtuk, az erdő szépsége mindenért kárpótolt bennünket. Még egy rókát is felfedezni véltünk. Itt van egy szakasz, amit mérni szoktunk. Tavaly már 29 percre sikerült lefaragni az időt, na ez most 38-ba telt :-)) Lesz ez még jobb is!

Szombatra sífutást terveztem. Senki nem ért rá, így nagy  nehezen rávettem magam, hogy felmenjek a Normafára. Sokan voltak, de én megkerestem a tavalyi indulóhelyünket. Onnan szinte egyedül mentem az erdőben. Aztán mikor felértem a fő úthoz, ott már több hasonló sporival találkoztam. Általában inkább túraszerűen nyomták. Nem mintha én Petter Northug-ot játszottam volna... A terep eléggé szar volt, mert a letaposott hó még le is volt fagyva, és sok helyen falevelek, gallyat tarkították, amin persze nem csúszik a léc, sőt, ha tempósan mész, meg is állítja azt. Így sikerült 2x is elesnem, de szerencsére nem ugyanarra az oldalamra. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha a reptérre megyek ki inkább...

Vasárnapra 6 órás görgőzés lett meghirdetve. Petya is jelezte, hogy részt vesz rajta, és mivel a Life1-es spinning most szünetel, így adta magát a lehetőség. Sajna görgőm nincs, ezért kértem, hogy legyen nekem Spinner helyette. Ami persze jó, de 6 órára nem igazán kényelmes ülő alkalmatosság. Az első 2 óra hamar elrepült, de ekkor valaki jazz-ra váltott. Senkinek sem kívánom, hogy melankólikus jazz-t halljon a 6 órás görgőzésének a kevesebb, mint felénél. Azt hittem, lefordulok a gépről. Szóval itt egy kicsit megakadtam, túl kellett élni. Szerencsére mikor szóltunk, kicserélték Prodigy-ra. Aztán 3-4,5 óra között elrepült az idő. Ne kérdezzétek hogyan. Utána ismét agonizálás jött. Itt már nem az zene volt a gond, hanem minden más. Főleg az edzetlenségem. Szenvedtem. Mikor már 5 óra után jártunk, egyre lassabban telt az idő, de láttam, hogy mindenki egy kicsit befordult akkorra. Aztán egyszer csak vége lett. Akik ott voltak, egytől egyig bolondok. Az tuti! Persze Petyka még a végén is élt nagyon! Néha úgy megtekerte a görgőt, hogy az egész teremben csak azt lehetett hallani. Szegény szomszédai. Milyen lehet, amikor otthon görgőzik?! 

Összességében elmondhatom erről a hétről, hogy jól sikerült. Főleg annak a fényében, hogy a januári futásaim számát (2) már most beértem, sőt a kilométereket  megdupláztam ahhoz képest. 

Sajna a BSZM-et el kell engednem, mert nem vagyok abban a formában, hogy rajthoz álljak. Az már csak 5 hét, én meg itt tartok...

Jól vagyok, és várom a következő hetet!