Véget ért ez a hónap is. Az idő hihetetlenül repül. Ti is észrevettétek, hogy mennyire gyors lett a világ?

Júliusban nem sikerült úsznom. Ez annyiban volt aggályos, hogy az IM váltónknak én voltam az úszó tagja egy személyben. Ellenben 6x futottam, és ugyanennyiszer bringáztam. Valljuk be, ez sem egy nagy szám :-) Így összesen 86 km futás és 346 km bringázás került a perselybe. KÁRCSÚÚÚ! 

De azért volt esemény is, mert 1 héttel az IM előtt, gondoltam elgurulok egy kis átmozgató tekerésre Szentendrére, meg vissza. Jól is indult, kellemesen tekertem egészen addig, amíg Budakalásznál egy kis lejtőn megeresztettem neki, persze könyöklőn, és egy autós meg úgy gondolta, hogy megnéz valamit, és fékezett egyet előttem. Gyors reagálásom eredménye az lett, hogy behúztam a féket, minek következtében a szaltót meg is kezdtem. Talajtornából nem voltam annyira jó, ezért a szaltóba sem sikerült beleérkeznem, viszont a könyökömmel tompítottam az esést. Így sikerült egy 2 cm-es nyílt sebet beszereznem. Egyből meglátogattam a patikát, vettem hozzá cuccokat, hogy nehogy baj legyen. Kicsi agonizálás után hazatekertem. Otthon már látszott, hogy nem lesz neki elég, hogy csak ragtapaszozom, ehhez bizony varrni kell. Ezt megerősítette IG is, akit felhívtam, hogy megtisztelne-e pár öltéssel, igaz, hogy furcsán fogok kinézni a nőgyógyászaton. Sajna már balcsin volt. Ezek után bementem dolgozni, majd miután megtartottam az edzéseket, a húgom bevitt a balesetire. Itt annak rendje s módja szerint összeöltötték, mondanom sem kell, hogy egy nyári gyakorlatos medikus. Marha szar érzés, mikor a hátad mögött pusmog a doki a medikusnak, te meg parázol a műtőágyon, hogy nehogy a könyöködet a bicepszeddel öltse össze. Megkérdeztem azért a dokit, hogy a sportolás részével mi legyen, de csak a fejét csóválta és hozzátette, hogy felejtse el a verseny a jövő héten. Hát ez bolond (mondom magamban), nekem addigra úsznom kell ezzel a kézzel, nem hogy futni?! Másnap már a körzeti SZTK-ba kellett menni átkötözésre, ahol a másik doki kijelentését erősítették, pedig direkt úgy kérdeztem, nehogy tudják egymás álláspontját. Ekkor fordult a kocka, és kellett önerőből meggyógyulni, mert ezeknek jó, ha sokáig vagy beteg! Na nekem nem. Apukám is hívott, és jó tanácsokkal látott el, hogyan tudom a sebet minél gyorsabban meggyógyítani. Ehhez Aloe First, betadin, bioptron lámpa, napi átkötözés volt a leggyorsabb út. Nóri folyton segített kötözni, magamnak nehezebb lett volna, mert elég szar helyen lett a seb. Ja, azt még hozzátenném, hogy a doki azt mondta pénteken, hogy hagyjam a kötést rajta szerdáig, amit rátettek. Hihihiii. Mire hazaértem, már a fele lógott. Nem tudom mit gondolt??!!

Szóval ez volt a helyzet 1 héttel az IM váltózás előtt. Nem tudtam semmit mozogni. Mondjuk nem is ilyenkor kellett volna :-)) de azért egy kis átmozgatás jól jött volna. 

Szerda helyett csütörtökön mentem vissza kontrollra. Legbelül bíztam benne, hogy varratszedés is lesz belőle, bár ezt még nem ígérték, de én akartam. Az asszisztens hölgy fogadott, aki rámijesztett, hogy még nincs benn a varrat 1 hete, nem tudja, hogy mit gondolok, ennek még kell jó pár nap. Magamra hagyott, majd jött a doki, aki már meg is nézte a sebet, és kivágta a varratokat. Megkönnyebültem, bár nem volt kellemes érzés. Hazafelé bevásároltam vízálló tapaszból, és víztaszító spray-ből is, hogy majd versenyen ne lehessen gond belőle.

Elérkezett a Nagyatádra indulás napja is. Péntek reggelre terveztük, aztán készen lett a kocsim, kb 1 hónap alatt, amiért még el kellett ugranom. Így végül ebéd után vágtunk neki az útnak. Vasapu már hívott párszor, érezhető volt rajta, hogy nagyon be van indulva a váltózásra! Út közben volt, hőség, égszakadás, meg minden jó. Apuék is úton voltak már, de ők még beugrottak Nagykanizsára a szállást elfoglalni. Érkezés után benéztünk a versenyirodába, itt összefutottunk IG-vel, Tibikével, és Zsófival a váltójuk bringás tagjával. Kis beszélgetés után mindenki ment a dolgára. Mi a koleszbe a többiekhez. Ott már ment a vérszívás, hogy csajok között indulunk, stb... Azért látszott a feszültség rajtuk is. Aztán este egy közös vacsi, ahol kb 25-en voltunk a bandából, a családtagokkal együtt. Itt ment a poénkodás, tanácsadás, feszültség csökkentés, na meg a kajázás is. 

Időben indultunk vissza a szállásra, mert este még Vasapuval, és Sünnel volt egy kis csapat megbeszélés. 

Éjszaka jól aludtam, csak keveset, mert persze nézni kellett az Olimpia megnyitó ünnepségét. Reggel közösen indultunk Gyékényesre a többiekkel, természetesen az egyéni rajtra.

Már sokan gyülekeztek. Minket is elkapott a láz, látva az izguló, pakoló embereket. Próbáltunk ismerősöket keresni. A megszokott cd szólt, és jöttek a visszaszámlálás pillanatai is. Ágyúdörrenés. Elindultak, és nem vagyok köztük. Ez az érzés iszonyúan a szívembe markolt. Pár könnycseppet el is morzsoltam a napszemcsi mögött. De lassan jött a mi időnk is. Visszamentünk a kocsihoz, hogy kihozzuk a saját cuccainkat is. Miután úgy gondoltuk, hogy készen vagyunk, visszaindultunk szurkolni, depózni, készülődni. A depóhoz érve kiderült, hogy már lezárták, így a bringát nem tudjuk berakni. Sebaj, majd váltunk a chip szőnyegnél. Szurkolás közben hallottam, hogy "chip kontrollra jelentkezzenek a váltók úszó tagjai". Ez mind szép és jó, de hol a chip-ünk? :-) Persze a kocsiban maradt. Norbi visszatekert érte. Mikor a chip már megvolt, és úgy gondoltam bemegyek a rajt területre, észrevettem, hogy nincs úszósapim :-)) Az is a kocsiban. Ezért már Gyuri ment vissza, én pedig beálltam addig a rajthoz. Hamar visszaért, de viccesen szétszórtak voltunk. Nem volt az a precízség bennünk, mint amikor egyéniben indultunk. Akkor minden egy helyen volt, rendszerezve.

Csobbantam egyet még a tóban, hogy ne legyen annyira idegen az úszás, több, mint 1 hónap nem úszás után. Aztán jöhetett a rajt. Egyszerre mindenki futni kezdett a vízbe. Én is. Bár ezt nem szoktam. Az elején helyezkedés volt a pozíciókért, bár szerintem kanyarba indultak el az elején, én viszont a bóját lestem a messzibe. Még az első bóját sem értük el, már az járt a fejemben, hogy a kör végén szólok a többieknek, hogy húzzon valaki gatyát, aztán jöjjön úszni,mert ez nekem nem megy. Eszembe jutott, hogy nem fújtam be a könyököm, és nem tettem rá tapaszt sem. :-) Mindegy, már ott voltam, szóval csak úszni kellett. A visszafelé vezető részt én kedvelem, mert tudom, hogy már a vége közeleg. Aztán kifutás, és egyből vissza a vízbe. Jöhetett a 2. kör. Egy pár emberrel egy tempót mentünk, de voltak olyanok is, akik a második körben húztak el mellettem. Próbáltam gyorsítani, ez utólag derült ki, hogy nem sikerült :-) A második kör végén kifutás, majd sprinteltem át a depón, hogy a kerékpár kezdőpontjánál átadjam a chip-et Norbinak. 1:14 lett az időm. 4 perccel rosszabb, mint terveztük. Vártak már nagyon, Vasaput úgy kellett visszafogni, hogy megvárja a chipet :-) Ő is elindult, mi pedig kocsiba ültünk, hogy Nagyatádon a váltásra felkészüljünk. 75 km-t kb. 2 órára terveztük. Útközben megcsörrent a telefonom. Baka hív. NE, mi történt vele?? A vonal másik végén szerencsére Böbe szólalt meg, hogy a Petykának első kerék kellene. Sün kis telefonálás után elintézte a kereket, és Nagyatádról egyből Böhönye felé vette az útját, hogy segíthessen bajba került barátunkon. Én továbbra is készülődtem, és vártam Norbit, hogy mikor érkezik. Ekkor már nagyon meleg volt. 

2ó12p-nél váltottunk. Jöhetett a kis kör. Eleinte pörgős áttéten, majd a Nagyatád táblától felváltva tapostam a pedált, ahogy csak tudtam. Végig előzgetés. Nagyon élvezetes volt ezt a tempót menni. Beleg felé Petykával is találkoztam, de sürgős dolgom volt, mert vártak a versenyközpontban, így nem tudtunk dumálgatni. :-) 59:51-nél váltottunk. Ez volt a cél. 1 órás kis körök. Sün következett és 1:01-et tekert. Király!! Az utolsó körre végül Norbi ment ki, mert döntenünk kellett, hogy a futásnál ki lesz erősebb. Azt hiszem, jó lapot húztunk. Az utolsó körön 1:06-ot mentünk, de kb ezt vártuk. A váltózónában már tűkön ültem, hogy indulhassak futni. 

Vasapu érkezett is, a chip átkerült a bokámra, én meg elkezdtem darálni a távot. Ekkor már iszonyat kánikula volt. Mindenki mondta, hogy sokan az út mellett "hűsölnek" már. Én csak futottam, ahogyan bírtam. A parkba visszaérve már szúrt az oldalam, mert persze nem szokta a paraszt a szántást. A versenyközpontban örültek a többiek, mert sikerült hozni a 4 perces kiliket. Igazság szerint 4:10 lett, de mi minden váltást indulástól érkezésig számoltunk, és a chip átadását nem vettük bele. Utánam Gyuri jött, ő is teljesítette az elvárást. Utána Vasapu jött, akinek eddigre már volt 110 kili a lábában, így tudtuk, hogy nem lesz egyszerű még tempót futnia, de így is 4:30-ra hozta. Majd kezdődött előröl. Körönként csere. A második is sikerült mp-re pontosan ugyanannyira. A harmadik egy kicsit gyorsabb lett, itt 4:06-os átlag jött ki, de az utolsó kör is pontosan annyi lett, mint az első kettő. Többiek kicsit fáradtak, érthető módon, illetve az idő is egyre keményebb lett. Közben Sony folyamatosan figyelte az állást, és már a 6. körünktől vezettünk a kategóriánkban. Nóri minden körben jéghideg, frissítővel, és egyéb cuccokkal várt minket. Apuék szurkolását minden körben hallottam, de reagálni nem volt időm rá. A futópályán már mindenkivel összefutottunk, így 1-2 szót biztosan váltottunk egymással. Kis biztatás, heccelődés, stb... Kellenek ezek ott ;-))

Az egyéni teljesítőknek hihetetlen nagy küzdelem volt ez a nap. Ezt az is jól mutatja, hogy a tavalyi egyéni időmmel kb a 90. helyen végeztem, ez idén az 55-nek lett volna jó. Nem mindegy. 

Az utolsó pár száz métert közösen futottuk le, és boldogan futottunk át a célkapun.

Közben Andris mi megérkezett, akinek 21 óra utazás után még volt ereje Bp-ről elindulni, hogy lásson minket befutni. Remélem jövőre az elejétől ott lesz, mert Áki (a fia) idén Ironmanó lett. 

Köszönöm Mindenkinek a szurkolást, és segítséget!

Nagyon jó volt ez a váltós móka, remélem csinálunk még ilyet!

Gratulálok Minden egyéni FINISHER hősnek!!