A szombati sárdagasztás olyannyira megviselte a lábam, hogy a vasárnapra tervezett 40 kilit hamarabb be kellett fejeznem. Azért mondom, hogy be kellett, mert féltem a sérüléstől, és inkább úgy döntöttem, hogy nem futom le. Pedig még társaságom is akadt, először IG-t pillantottam meg a piros ruhájában, aki akkor fejezte be 3. körét, és semmennyire sem tűnt fáradtnak tőle, majd egy kör eltelte után Ironsün futott szembe velem, akivel kocogtunk is egy kicsit együtt. Aztán mikor már egyedül maradtam, 30-nál én is befejeztem.
Kedden ismét elindultam, hogy átmozgassam magam a szokásos körömön. A vádlimban érzett izomláz még mindig hátráltatott, de délután elmentem, bátran merem mondani, hogy az egyik legjobb masszőrhöz, és rendbe rakattam magam. Miközben dolgozott rajta, majdnem összetojtam magamat, de az elmondása szerint ki kellett préselnie a felgyülemlett salakanyagokat. És igaza lett ismét. Már délutánra, nem éreztem azokon a helyeken a fájdalmat. Este még úsztam pár hosszt, ami igen jól esett, és szaunáztam is egy jót.
Csütörtökön Petivel futottunk Gödről Vácra, meg vissza. Jó kis beszélgetős futás volt, ami a tervezett 1-1,5 óra helyett több mint 2 órára nyúlt. De hát ilyen az, amikor jól érzi magát az ember.
Péntekre terveztem egy 30-ast futni, de sajnos nem volt annyi időm két vendég között, hogy beleférjen. Ezért ismét csak egy 18-ast tudtam lefutni, amit Dáviddal teljesítettünk. Az idegesítő az egészben az volt, hogy amint lenyújtottam, meg átöltöztem, hívott a vendégem, hogy nem tud eljönni. Pedig akkor belefért volna még az a 12.
Ha minden jól megy, a hétvége a hosszú futások jegyében fog telni.
Utolsó kommentek