Tegnap 20 kilis futásom lett volna, de a leendő apuka (alias Myke) is beszerzett egy sífutó felszerelést, ezért ki is kellett próbálni egyből. Természetesen boldogan mentem, mert a hétvégén is nagyon tetszett, mikor Nórival voltunk. Szóval ismét betámadtuk a Normafát fejlámpákkal felszerelkezve. A -8 fokos melegben eléggé fagyos volt a levegő, és fagyott a maradék hó, de ez két IM-et nem visel meg. Kb. 10 méter, és Myke kérdése után, miszerint:  "estél már vele?", természetesen mindkettőnk lába alól kicsúszott a talaj. Vagyis inkább mi csúsztunk el, lehet hogy valahol földrengést is jeleztek emiatt. Nekem sikerült a botom hegyét eltörni, így innentől a jobb kezemmel nem tudtam sokat lökni magamon. Persze nem ez volt az egyetlen esés tegnap este :-)) Már sokkal jobban ment, mint múltkor, így megpróbáltam a technikán csiszolgatni több, kevesebb sikerrel. Meg kellett állapítanunk, hogy egyenlőre nem vagyunk gyorsabbak, mint futva, mert kb. ugyanannyi idő alatt tettük meg Myke futó útját, mint ahogy ő szokta. A 40 perces körre még ráhúztunk egy 20 perceset, így sikerült 1 órát kint töltenünk a ropogós, friss levegőn. Nagyon jó volt, várom a következő alkalmat.

Pulzus: 133 avg