Azaz egy év alatt 3 Ironman versenyt is teljesítettem. Ez eléggé jó ahhoz képest, hogy nem rég kezdett el foglalkoztatni a triatlon. 

Nagyatádot már nagyon vártam, és nem is csak az újabb teljesítés miatt, hanem mert ott volt Peti, akit sikerült felkészíteni erre a versenyre, és persze ott voltak társak is, akiknek szintén egy irányba forog az agyuk.

Nóri is már rég óta várta ezt a napot, talán sokszor még jobban is izgult, mint én.

Csütörtökön indultunk, hogy a kerékpáros felvonuláson már ott tudjunk lenni. Sajnos ekkor még az időjárás inkább úgy állt, hogy meg sem lesz tartva, de azért mindenki reménykedett benne. Persze az időjárás kegyes volt hozzánk és engedte, hogy ismét bejárjuk a kis kört. Tavaly is nagyon jó volt, mert visszafelé Norbival verettük. Reméltem, hogy idén is így lesz, de sajnos nem tudott eljönni rá. Viszont volt idén más jelentkező is a tempós tekerésre. A segesdi fordítónál Kombinat - mint ahogy azt Fertőn is csinálta - megindult. Gyorsan reagáltam rá, szóltam Petinek is, de Ő már lecsúszott róla. Sokat várt (kb. 3mp). Dávid tudott még velünk jönni. Tekertünk rendesen, majd cserénél vettük észre, hogy mögöttünk vannak még páran. Így összeállt egy tízes csoport, és így nyomtuk végig. A tempónk 45 körül volt. Ha valaki lemaradt egy kicsit, az már fel sem ért. Szóval a végére csak 4-en maradtunk. Ez igazán jó volt, már nagyon hiányzott egy ilyen eszement bicózás. 

Aztán jött az esti tészta-parti, amire odamentünk, de annyian álltak sorba, hogy nem vártuk meg, inkább visszamentünk a szállodába és ott rendeltünk tésztát. 

Pénteken délelőtt Gyékényesre mentünk át, hogy Dávid is lássa, hogy hol kell teljesíteni a távot, illetve csobbantunk is egyet a finom tóban. Mert ez tényleg egy nagyon tiszta vizű tó. Jó volt a hőmérséklete, így megnyugodtunk az úszás miatt. Este átvittük a futócuccokat a depóba, majd beültünk a megnyitóra, amire szerintem kár volt, de az első bálozóknak hasznos. Este aztán összepakoltam, átnéztem mindent még egyszer, és olyan éjfél körül el is aludtam.

Az órámat 4:30-ra állítottam be. Csörgött is! Egyből indultam reggelizni, hogy utána még beleférjen a mosdózás. Na ez nem ment igazán. Sajnos idén ne sokszor keltem fel korán, így az emésztésem is a f7-re van ráállva. Gondoltam majd Gyékényesen hátha jobban sikerül. 

5:45-kor indulás Gyékényesre. Gyors depózás, haverkodás a többiekkel, neoprénbe beugrás és már csak 10 perc volt a rajtig. Kicsit hamarabb akartam leérni, de nem sikerült. Itt még az utolsó pillanatokban futkostam egy kicsit, aztán beálltam a többiek mögé, hogy nekivághassunk az úszásnak. AZ ágyú dörrenés kicsit csúszott a zenéhez képest. Mindenki elindult. Én a bal szél híve vagyok (Myke után szabadon), mert itt el tudok úszni anélkül, hogy mások át szeretnének úszni rajtam. Most valahogyan bekeveredtem egy csoportba, ahol össze-vissza úsztak emberek. De tényleg. Keresztbe, mint az ökörhugyozás. Meg is álltam, és megvártam míg egymásnak mennek, hogy ne engem daráljanak be. Ezek után kiúsztam még jobban a szélére, és innen próbáltam pár nagyobb karcsapással előbbre kerülni, és irányba a bójával. Sikerült is, de a fordítóknál voltak még összecsapások. Én nem értem, hogy miért nem tudnak itt viselkedni az emberek. Pedig olyan egyszerű. Aztán amikor az egyik már a hátamat vakargatta, akkor pár izmosabb lábtempóval helyre raktam a dolgokat. Első körből kifutva Nóri ismét kiabált, buzdított,  ami erőt adott az újabb körömhöz. Ugyanazokkal az emberekkel haladtam, csak én kb. 5-6 méterre tőlük. Egyszerűen ez volt az egyenes, ők meg mentek az első után :-)  A nádasnál olyat láttam, hogy valaki kiállt a nádas szélébe brunyálni. Ekkor majdnem megfulladtam, mert elkezdtem röhögni. A visszaúton próbáltam kicsit még pihenni, sokszor azt veszem észre, hogy csukott szemmel úszom, és közben gondolkodom. A partra érve elkezdtem kibújni a neoból, és sietésemben a Dávid cuccához futottam. Még szerencse, hogy ott volt Zsani, és átküldött a sajátomhoz. Az öltözőben sokan voltak, ezért átfutottam rajta, és egy testcsellel bevetettem magam a legszélső, teljesen üres öltözőbe. Felkaptam a zoknim, cipőm, kicsit megtöröltem a mezem, aztán futottam a cangámhoz. Elég jó időt depóztam.

Kezdődhetett a 180 km bringa. A depóból kifutva ismét hallottam a biztató szavakat, meg is indultam. Nem sokkal Gyékényes után rám köszönt SheperdPeti, és tova is haladt elég jó tempóval. Az arborétumban idén sokkal szarabb lett az aszfalt, ez nem esett jól. Itt kezdtem el a kajálást is. Valahol a vége felé értem be Bakát, köszönés után mentem is tovább. Kifordulva a széles aszfaltcsíkra fel is váltottam, és elkezdtem tolni neki. Néhol 53/11-en, aztán le is tiltottam magam róla, hogy tuti bírjam a távot. Az első két frissítőnél banánt vettem magamhoz. Ez az első hosszabb táv még elég jól sikerült. Sok embert megelőztem, de engem is előzgettek folyamatosan. Aztán jött az első versenyközponti frissítő, ahol Kati szedte fel az eldobott kulacsokaimat, Nóri adta fel a hideg, friss kulacsokat, Zsani pedig a szendót. Kész team munka volt. Ez már nagyon jól esett, a sok édes után. Myke is kiabált, hogy "gyerünk, nyomjad!". 

Elkezdődött az első kis kör. Nagyatád táblától elég szar volt az út ismét. Ez a szakasz nagyon nem tetszett, mert szétvert mindenhol. Ezért nem is nyomtam neki. Ötvöskónyitól aztán lehetett menni, de a belegi fordító után a szél szinte visszatartott. A lejtőn sem tudtam gurulni, mert megállt a canga. Aztán Segesd felé fordulva sem sokat javult a helyzet, de itt legalább az út jó volt már. Ez lett a kedvenc szakaszom, itt visszafelé is jól lehetett jönni. 

Körről körre láttam, hogy egyre közelebb kerül hozzám Baka, és Sipi is, illetve Vasapu, Szaszit is közelített már. Ez csak azt jelenthette, hogy lassulok. Az átlagtempómat visszanézve elég siralmas lett. Az utolsó körben először Sipi ment el mellettem, kérdezte is, hogy van-e valami baj. Mondtam neki, hogy semmi, de érzem az átütő erőt. Aztán átgondoltam, hogy mi bajom is van. Akkor jöttem rá, hogy reggel óta nem tudtam helyre rakni a gyomromat, amit valószínű, hogy reggel még be nem indult emésztésnek volt köszönhető. Olyan érzés volt, mintha nem is sajátom lenne, és ráadásul tele is lenne. Nem fájt, de nagyon kellemetlen érzés volt. Aztán a másik probléma a térdem volt. Lehet, hogy valami elállítódott a cipőmön, de fájt a bal térdkalácsom minden tekerésnél. Mire Baka is megelőzött, neki már el tudtam mondani, hogy mi a bajom. Arra vártam az egész utolsó körben, hogy beérjek a depóba, és megtámadjam a WC-t, hátha jobb lesz. Be is nyomtam útközben egy Mg ampullát, hátha meghozza az ingert. Az utolsó kör végén, mikor leszálltam a bringáról, nem tudtam mit csináljak, mert senki nem vette el a cangám. Aztán mondták, hogy menjek, mert csak bent fogják. Ezt az utat végig sétáltam. A depóban még bent volt Baka és Sipi is. Átkaptam a futócipőmet, sapkámat a fejemre tettem és elmentem arcot mosni. A budi foglalt volt, és a piszoárnál is tett a dolgát egy sporttárs, kb. 2 percen keresztül. Nem tudom mit csinált annyi ideig... Mivel nem jött a várva várt inger, elindultam futni. 

Szaszit is beért addigra, és a depóból már együtt futottunk ki. Itt nagyon pörgött a lábunk, és az első kiliket 4:30 körül futottuk, majd megbeszéltük, hogy ez gyors lesz ide. Az első kör végén, pont a versenyközpontban értük utol Bakát, akin semmi fáradtság nem látszott. Sipit a második kör felénél sikerült befogni. Mondta is, hogy ez nem az ő száma. SheperdPeti pedig folyamatosan nagyon jó tempóval rótta a köröket. A negyedik kör környékén kezdtem érezni, hogy egy lassabb tempó esne jól. Mondtam is Szaszitnak, hogy menjen, mert nekem lassabb tempó fog kelleni, hogy végig bírjam. Ő viszont nem ment. Ott maradt velem és húzott. Látszott rajta, hogy bírná gyorsabban is. Itt benyomtam egy gélt, hátha csak energiahiány. Kicsit jobb lett, de a lábaim fáradtak voltak. Körről körre több ismerős futott már kint a pályán, ez nagyon jó érzés volt, bár idén sok mosolyt nem eresztettem el. Küzdöttem, hogy sikerüljön végigfutni a távot. Ebben Szaszit volt a legnagyobb segítség. A frissítőknél ittam egy kis hideg vizet, vizeztem a sapimat, a vége felé már könyékig hűtöttem magam a dézsákban. Nóri minden körben nagy gonddal válogatta meg, hogy mit ad útravalónak. A legjobb a jéghideg Kóla volt. Az izóból néha ittam, mert éreztem magamon, hogy kicsapódott a só az arcomra és azt pótolni kellett. Az egyik körben kicsit felvizezte Nóri a kólámat, de le is csesztem érte. NE HARAGUDJ!!! Annyira vártam a hideg, szénsavas, cukros, ÜTŐS kólát, hogy borzasztó volt bele inni. A hetedik kör tájékán elkezdtem szédülni futás közben. Ilyen még nem történt velem sosem. Mondtam is Szaszitnak, hogy meg kell álljak kicsit Nórinál, hogy lejegeljem magamat, menjen nyugodtan tovább. Nóri várt is a jéggel, én meg megpróbáltam állva maradni közben. Nehéz volt, de mikor láttam, hogy Szaszit nem megy tovább, vagyis kocog és int, hogy menjek, mennem kellett. Próbáltam összeszedni a mozgásomat, ami itt már elég érdekes volt. A 8-ik körben ért utol minket SheperdPeti, vagyis körözött le az utolsó, befutó körén. Dávidot ekkor láttam először fehérnek, pedig idáig nagyon szépen futott. Kombi is ki-ki állt. Baka viszont jó katona módjára menetelt rettenthetetlenül, akit Sipi követett tisztes távolból. Sün, Gyuri, Petyka és IG is bent voltak a pályán és nagyon szépen, egyenletes tempóval haladtak. Amikor észrevettük egymást, akkor akár csak egy mozdulattal, de jeleztünk egymásnak, amit mindenki értett. Myke minden körben szólt valami jót, egyszer le is öntött vízzel, de a következő körben már megkérdeztem, hogy hideg-e, mert az első csak átfolyt a hátamon :-) 

Az utolsó előtti körben már éreztem, hogy rendben lesz ez. Megbeszéltük, hogy az utolsó körre gyorsítunk. Persze Szaszit hasa is vacakolt és néha inkább hányt volna, mint hogy gyorsabban fussunk. Nekem sem tetszettek a gyorsabb, nagyobb lépések. A versenyközponthoz érve mondtam Szaszitnak, hogy fusson előre, mert ez így fair. Nem nagyon akart, de aztán belátta a dolgot. 

Így aztán 11:17-es idővel futottam át a célkapun. 

A célban először Szaszittal ölelkeztünk egyet, és köszöntem meg neki az ÓRIÁSI segítségét. 

Aztán persze Nórival is összeborultunk, és következett a sírós rész. 

Igazán jó kis verseny volt ez. Sok cimborával, sok ismerőssel, családtagokkal akik végig segítettek! Ez olyan emberi dolog, ebben a rideg világban. 

Köszönettel tartozom:

Szaszitnak az önzetlen segítségéért, és hogy feláldozta a célidejét egy barát segítéséért!

Nórinak, hogy végig maxxxxon pörgött és figyelte minden kívánságomat, illetve hogy mellettem volt ebben a szezonban is.

Apukámnak és Noéminek, hogy idén is támogatták minden versenyen való szereplésemet. Apukámnak külön köszönet az egész napos videózásért. Noéminek pedig, hogy időben szólt Nóriéknak, hogy érkezem a frissítéshez.

Katinak, aki direkt úgy tervezte a hazautazását Ciprusról, hogy el tudjon jönni Nagyatádra, és sokat segített a többieknek, hogy maradéktalanul ki tudjanak szolgálni.

Még egy pár mondat a jövőről.

Sokat gondolkoztam verseny közben, és mire a célba értem eldöntöttem, hogy jövőre nem indulok.
Ott leszek kisebb versenyeken, az edzést sem hagyom abba, de szeretnék tisztességesen helyt állni egy ilyen rangú versenyen. Ehhez az kell, hogy normális felkészülést tudjak végezni, legalább olyat, mint a BSZM-re, vagy mint amilyet tavaly csináltam. Ezt idén nem tudtam véghez vinni, és bár javítottam az eredményemen, nem vagyok maradéktalanul elégedett. 

Videót nemsokára felteszek, és a tippverseny győztesét is ki fogom hirdetni a héten!!!

Hétvégén ha minden igaz Balaton átúszás lesz! Remélem sokan jöttök!