Napos, szeles időre keltünk. Igazából nem tudtam, hogyan készüljek ruhailag, így rövidet vettem fel, de vittem magammal a hosszú cuccomat is. Hideg volt, de mégis a rövidnél maradtam, mert a napon viszont melegnek éreztem. A frissítőt betáraztam, 3 gél és 3 kis kulacs formájában. Vilivel, a "tanítványommal", kis bemelegítés után beálltunk a "helyünkre". Ő, az 1:45-ös iramfutókhoz, én pedig az első szekcióba, mert ott tudtam átverekedni magam a tömegen. Vili most a New York maratonra készül, és az edzéstervébe belevettük ezt a mai futást(a héten már 50 kilit lefutott), amin az 1:45-ön belüli (tavaly 1:59:59 lett) teljesítést tűztük ki célul. A rajt után egyből egy erősebb tempót vettem fel, ezt az első km-nél realizáltam, ahova 4:19 alatt értem el. Mondtam is magamban, hogy sok lesz ez most, de futottam tovább. Mellettem hallottam, hogy a sporttársak végig 1:30-on belüli időt fognak futni. Na mondom, akkor jó helyen vagyok :-) . Budára átérve, és a rakparta lekanyarodva vettem észre Myke-ot, akit végig követtem szemmel a rakparton, majd a Lágymányosi hídnál sikerült mögé érnem. Kicsit felidegesítettem, mert beálltam szélárnyékba, és mindig arra mentem, amerre Ő (persze kacsázott, mert le akarta rázni azt, aki mögé ment :-) ) Aztán mikor hátranézett, akkor vett észre, és egyből maga elé parancsolt! Innentől, mivel végig szembe szél volt, próbáltam jó tempójú szélárnyékokat fogni. A pulzusomat nem figyeltem egy idő után, mert mindig 170 felett volt, amikor ránéztem az órámra. A frissítőknél mindig ittam a saját kulacsaimból, illetve 10 km-nél betoltam egy gélt is. A pesti rakparton nagyon fáztam. Az utolsó fordítónál, a Szent István parknál 1:10-et mutatott az óra. "basszus nem hiszem el, hogy lehagytam azokat, akik belül akarnak mennni az 1:30-on, és még így sem lesz meg". Ráálltam egy előzőre, és futottam vele, mondván, hogy itt az utolsó 5 kilin, már minden mindegy. Kemény tempót diktált, de mentem vele. A frissítőnél kiabálják, hogy már csak 2,3 km. Ez jó, nincs messze a cél. Futok tovább, majd a Dózsa György útra fordulván észrevettem az 1 km-es táblát. Az órámon 1:26:20. Tempóváltás, elfutok a srác mellett, majd a Hősök terénél kiabál Nóri - de úgy, hogy szerintem majdnem bepisil - , hogy "GYERÜNK DANIIIIIII". Ettől erőre kapok, és sprintelni kezdek egy kicsit korán, mert a célegyenesben már néha foltokat látok. Sikerült. 1ó30p37mp Personal Best. Ezt nem gondoltam. Az eddigi legjobb időmet 8 perccel javítottam meg!

A tempót jól mutatja, hogy a pulzusom 173 avg, és 189 max volt, ami a tényleges max-om is... A vádlimnak jót tett a masszázs és az elektroterápia, mert semmit nem éreztem futás közben a fájdalomból.

Myke is nemsokkal utánam futott be, nagyon jó időt rohanva. Rettentően sokat fejlődött, ráadásul most még egyéb próblémák is hátráltatták.

Vilinek is sikerült egy szenzációs 1:44-et futnia, ami engem is nagy örömmel töltött el, és Ő is büszke volt az eredményére. A célban egyeztettük a pulzusokat, és kiderült, hogy mindkét értékünk azonos lett :-) elég vicces!

Ivan Grasso nem tudom mit futott, mert annyian özönlöttek a célzónába, hogy alig lehett meglátni másokat.

Ironsünnel hazafelé sétálás közben találkoztunk, aki valaki kisérőjeként futott, így az Ő ideje nem mérvadó :-)