a kopár sík aszfalt, tikkadt triatlonosok tekernek nagyon rajt. 

Egyszóval szombaton is marha meleg volt, hiába indultunk el reggel.

Dávid egy kicsit fáradtnak tűnt, és sokszor azt vettem észre, hogy nincs mögöttem. Mindegy, úgyis egy kis átmozgató hosszabb edzést terveztünk. Az útvonal Bp-Solymár-Piliscsaba-Esztergom-Visegrád-Szentendre-Bp volt. Ez kb 110 km.

Én nagyon élveztem az elejét, mert próbálgattam magamat, és olyan helyeken, ahol eddig visszaváltottam kistányérra, ott most nagytányéron passzíroztam felfelé. Nagyon jó volt. Aztán Esztergomtól tempót váltottunk, és 34 alá nem mentünk. Szinte végig én hasítottam a szelet, húztam Dávidot, ahogy csak tudtam :-) Fáradt volt, mert a héten minden nap edzett, és keveset pihent. 

Aztán Pilismaróton megálltunk egy nyomós kútnál kulacstöltésre, és mosakodásra, kellett már a hideg víz. Persze amint elindultunk, 5 perc múlva meleg lett. A legrosszabb szerintem a hugymeleg izó. 

Dávidnál ismét egy kis technikai szünetet tartottam, ittam egy kis hideg kólát, és ismét feltöltöttem a kulacsomat vízzel.

Szentendrén összefutottam Bakával és Schwarczi-val, akik akkor indultak ki a szigetre tekerni. Őrültek, nem tudom túlélték-e!? ;-))

Innen egyedül mentem hazáig, de az igazi agonizálás a római magasságában kezdődött. Onnan semmi árnyék a szentendrein, és pont dél volt. Aztán a Kolosy-nál kellett még összeszednem magam, az utolsó tartalékaimat is mozgósítani, hogy felérjek a domb tetejére. Na itt volt olyan, hogy nem mindig hittem el, hogy fel is jutok. Aztán valahogyan automatikusan mentek a lábaim, szerintem nem is én hajtottam őket. A végére nagyon elfáradtam, rettentően megfőttem a napon. 

A liftben mintha nem is magamat láttam volna a tükörben. Igazi zombinak néztem ki.

Legközelebb inkább hajnalban megyek.