Személyi edzés,edzésterv

Edzői végzettséggel, 27 év sportolói múltammal, vállalok személyi edzéseket, versenyre felkészítést, online edzéstervezést. Amennyiben komoly célt tűztél ki magadnak, és szeretnél szakértő tanácsokkal gazdagodni, vagy egyszerűen tudatosan akarsz edzeni, kérlek e-mailben vedd fel velem a kapcsolatot. irontepokukacgmailpontcom

Tepó IronMan blogja

"A befejezett mûvek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erõit. Minden ilyen helytállás meghatványozza bensõ energiáinkat, s újabb, még nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket."

Utolsó kommentek

Állatorvos

A legjobb, leggondoskodóbb állatorvos. Természetes gyógymódok, homeopátiás kezelések. Dr. Varga Noémi http://www.bionoe.hu Rendelő: Piliscsaba, Fő út 25. Telefon: 06 26 374-285 Rendelési időn túl: Mobil: 20 / 233-9195

2011.05.30. 08:50 Tepó

Van egy kis elmaradásom

A héten nem vittem túlzásba az edzéseket. 

Kedden és csütörtökön bringával mentem Szentendrére dolgozni, ez volt a hétköznapi mozgás. :-S  Nem sok...

Szombaton szerettem volna elmenni hosszút tekerni, meg futni is kicsit, de mivel nem találtam embert, aki bement volna megtartani pár edzést, ezért nem jött össze.

Nórival megbeszéltük, hogy vasárnap futunk egyet közösen. Ki is mentünk a telekre és le is futottunk 10 kilit. Egyre ügyesebben fut. Sajnos nem sikerült túl jól, mert közben rátört a migrén, és erős fejfájás közepette nyomtuk le az utolsó pár kilit. 1ó4p alatt értünk vissza.

De összességében ügyesen lefutotta a tervezett távot. Ez már a negyedik futása volt a héten, miközben 19 aerobic órát is megtartott. Na ez a durva...

Ma (hétfő) reggel Myke-al mentünk tekerni. Rég volt már ilyen, hogy hajnalban együtt toljuk. Pedig milyen jó is ez!!! Tavaly, de főleg tavaly előtt sokszor indultunk ilyen korán azért, hogy utána beérjünk a melóba. Ilyenkor még elég friss a levegő, és mostmár Myke is tudja, hogy milyen érzés hajnalban lejtőzéssel indulni, és az edzés végén a dombra feltekerni. Most már neki kell magasabbra ;-))

Nagyon éreztem a Chi-t ma reggel, Szentendrénél volt olyan szakasz, ahol 49-et tekertünk síkon. Ez lett a leggyorsabb rész, amin kicsit csodálkoztam, mert azt hittem, hogy reggel a lejtőn gyorsabb voltam. Az átlagtempónk végül 29 lett, mert ugye haza is kellett tekerni, ahol már nem volt annyira veszett a sebesség. 

41,7 km, 1ó26p.

Mostanában próbálgatom én is az endomondót, végre van olyan telefonom, amin megy. Nekem nagyon bejön, és kimondottan pontos.

9 komment


2011.05.22. 19:30 Tepó

IronFertő 2011

 Ennyi jött össze a menet közbeni videózásból...

IronFertő 2011 from Daniel Temesi on Vimeo.

6 komment


2011.05.19. 19:31 Tepó

Mindjárt szombat!!!

 Az időjósok pedig az év eddigi legmelegebb hétvégéjét jósolják, kisebb záporokkal tarkítva. Egy igazi IM-es edzés van láthatáron. Szerintem naptejet is viszek...

Amikor van egy kis időm, akkor szoktam mostanában edzeni. Ez eléggé ad-hoc jelleg, de most ez van.

Hétfőn pihentem, hogy a versenyből magamhoz térjek.

Kedden csak egy nagyon lazát futottam itthonról. Már régen jártam erre, pedig tavaly rengetegszer megtettem ezt az utat, ami tőlem a HHH reptér és vissza, 9 km-es szakasz. Ez most 43 p volt.

Szerdán napközben volt egy pár óra szabad időm, amit szintén futásra használtam fel. Szentendréről a munkahelyemtől futottam fel a Pap-réthez és vissza, ami 21 km hegyi futást jelent. Ezzel most 1ó53p alatt végeztem.

Csütörtökön bringával mentem dolgozni (25km), majd dolgom végeztével, és Petiéket megirigyelve a szentendrei szigetre csapattam ki, hogy letekerjek Kisorosziba, aztán onnan haza. Ez összesen 66 km-t jelentett még a nap végén. Még mindig gyönyörű ez a sziget, készítettem is pár képet...

Holnap, ha tudok, akkor lemegyek úszni, aztán jöhet a hétvégi dzsmeboriiiii!!!!

4 komment


2011.05.15. 18:16 Tepó

Kínok Kínja kerékpáros verseny

 Az elején leszögezem, hogy ez a verseny igencsak hű volt e nevéhez.

Reggel arra ébredtem, hogy világos van, és szinte süt a nap. A készülődésem közben folyamatosan figyeltem az időképet, hogy változik-e valami. Mivel csak borongós időt jelzett, így elindultam Esztergomba a rajt helyszínére, hogy leadjam a nevezésem. Útközben folyton olyan zenék szóltak, mint a Sunday morning rain és a többi hasonló esőzenék. Ahogy közeledtem, úgy csökkent a levegő hőmérséklete is. Mire kiértem, már csak 13 fok volt. Ez azért volt baj, mert a rádió még azt mondta, hogy 20 fok körül marad a hőmérséklet, ezért nem vittem magammal olyan ruhát, amiben ne fáznék. Beöltöztem, felvettem 3 felsőt, és eszembe jutott, hogy a táskámban van a kéztyűm is. Persze nem a meleg, hanem amit nyáron is lehet hordani... de több, mint a semmi. 

A rajt után kb 2 km múlva elkezdett esni az eső. Ez még csak ilyen szemerkélő volt, szóval nem zavart annyira. Az sokkal jobban dühített, hogy a senki nem akarta vinni a bolyt. A rajt elég szűk utcából indult, ezért az élboly el is ment egyből, én pedig a másodikban maradtam. Persze beálltam az elejére, hátha sikerül tempót menni, és lesz aki segít benne. Nem volt. Aztán persze nagy nehezen akadtak vállalkozó szelleműek, de nem sokan. Ezt tetőzte, hogy az egyik kanyart a felvezető motoros benézte, amiből majdnem karambolok sorozata lett, és persze, hogy rossz irányba vitt el bennünket. Ez a kitérő senkinek nem jött jól, mert megtörte a tempónkat, amit végre sikerült felvennünk. Egy 180 fokos fordulat után végre ráálltunk a rendes útra. Itt aztán elkezdtük csapatni, és sikerült is egy 5-6 fős különítménnyel elmennünk a többiektől, amit szinte a végéig tartottunk.

A pálya nagyon nehéz volt. Egy igazi természetes hullámvasutat sikerült kijelölniük a rendezőknek. Egész úton kb. 25 km sík szakasz volt, az is az elején 10, a végén 10, és a közben lévő 100 km-ből 5. Ezt a meglehetősen nehéz terepet még a természet is nehezítette, mert hát hogy nézne ki, hogy a kínok kínján süt a nap, és szélcsend van. Szóval esett az eső,és annyira fújt a szél, hogy néhol rá kellett dőlni, néhol pedig le kellett váltani kistányérra, hogy tekerni tudjunk.

A sok emelkedőn még mindig éreztem, hogy kevés az erő. Ez a végére annyira felerősödött, hogy leszakadtam az akkorra már csak 3 fős bolyunkról, és az utolsó 20 km-t egyedül tekertem végig. 

Csak hogy ne legyen könnyű a dolgunk, a végén még fel kellett tekerni a vaskapuig, ami egy 3 km-es szakasz 350 m szintkülönbséggel. Itt már nem maradt sebességem, és erőm se és kb. egyhelyben tekertem. A cél után volt zsíroskenyér, de én csak vajas-pirosaranyas kenyeret toltam, de abból kettőt is. Teljesen kimerültem, és remegtem a hidegtől. Ráadásul a cél, nem rajt helynél volt, így vissza kellett még tekerni, ami 5-6 km-t jelentett. Közben annyira vacogott a fogam, hogy szerintem a járókelők is hallották. 

Saját mérésem szerint 4ó02p alatt fejeztem be a 121 km-es és 1180 m szintkülönbséggel tűzdelt versenyt.

Itthon aztán forró fürdőt vettem, hogy kiengedjenek a végtagjaim. Ja, és fehér ruhát vittem ;-) , gondolhatjátok, hogyan néz ki :-))))

 

22 komment


2011.05.13. 17:41 Tepó

Vasárnapra!!

 Ha van olyan vállalkozó szellemű sporttárs, aki jönne egy jó kis hétvégi kerékpáros versenyre, annak ajánlanám a 

KÍNOK KÍNJA nyílt kerékpáros mezőnyversenyt. (már a neve is csábító :-))

A nevéből adódóan jó kis pálya lesz, a több mint 120 km-es távhoz, 1180 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Ha vállalható az időjárás, akkor ott leszek.

http://www.gpsies.com/map.do?fileId=wjcyquiktlewyycy

 

 

2 komment


2011.05.09. 13:45 Tepó

Most sem

 tudtam teljesíteni annyit, amennyit szerettem volna. Persze nem azért, mert elfáradtam, vagy begörcsöltem, egyszerűen nem jutott rá idő. 

Hétfőn EMS tréninget nyomtam. Ez a leggyorsabb edzés, ezért ennyi fért bele.

Kedden sikerült végre futnom, már nem is emlékszem, mikor volt az utolsó. Itt lenyomtuk a szokásos Leányfalu kört. (14,5 km)

Csütörtökön is futottunk Dáviddal, ekkor egy Szentendre karikát mentünk végig a városhatár mellett. Na jó, ez így nem igaz, mert csak a déli oldalát futottuk meg. (14 km)

Pénteken EMS tréning, majd este ismét egy szokatlan edzést választottam, ami pedig az úszás. Hát ezt végképp régen csináltam edzésszerűen. Mert "pancsolni" voltam néha, de az más. Most sem vittem túlzásba, de főként azért, hogy szépen lassan szoktassam vissza magam a vízhez is. Egy dolgot örömmel nyugtáztam, hogy az ezreket simán úszom 20 percen belül, pedig a következőképpen csináltam. 500 m oda mell - vissza gyors, majd átváltottam a 150 gyors - 50 mellre. A következő ezrest 500 m-ig gyorsban úsztam, majd 100 m gyors-50 m hát-ra váltottam.

Vasárnap a reggeli tekerés rossz idő miatt elmaradt, de délután, mikor kicsit felszakadozott a felhőzet és miután elrajtolt a Forma-1, Dáviddal elmentünk átmozgatni magunkat. Szentendre-Esztergom sík szakaszt választottuk, én főleg azért, mert ki akartam próbálni a frissen aszfaltozott csíkokat. Azt kell mondjam, hogy nagyon állat, most már mindenkinek ajánlom. Néhol (2 helyen) még fel van szedve, és lámpa irányítja a forgalmat, de szerencsére nem volt igazán nagy kocsis tömeg, így simán tudtunk haladni. Én beöltöztem hosszú cuccokba, még kamáslit is vettem fel, ha esetleg rázendítene az eső, akkor ne ázzak rommá. Egy 2 fős outis különítményt sikerült befognunk útközben, akik még akkor hagytak el minket, amikor öltöztünk :-) Könyöklőn nagyon meg tudtunk indulni, bár még mindig hiányzik az erő nagy része. Útközben olyan gyönyörű fényhatások voltak, hogy én ámultam és bámultam. Csodálattal néztem mindenfelé, ahogyan zöldellt a természet. Végül 84 km-t tettünk meg 31,5 km/h átlaggal.

Remélem sikerül egyszer összehozni, hogy erre a körre is elmenjünk együtt!!

 

3 komment


2011.05.01. 20:35 Tepó

A heti termés

Csütörtökig ismét nem tudtam edzeni :-(

Csütörtökön viszont nekiveselkedtem a hegyi erőedzésnek. Nem mentem messzire, a Fenyőgyöngyétől a Hármashatár-hegyre vezető utat választottam ideális helyszínnek.  http://www.gmap-pedometer.com/?r=4472853

Itt 2 km-en 200m szintet kell megmászni, és ezt meg is tettem 4x egymás után.

Szombaton keróval mentem Szentendrére edzést tartani, így ezt egy kellemes regeneráló edzésnek tekintettem a maga 50 km-ével.

Vasárnap pedig a Peti blogján szerveződött közös tekeréshez csatlakoztam, ahol végül 3-an vágtunk neki a távnak, Peti, Tibi és Én. Szombat este még kérdéses volt, hogy tudunk-e menni, mivel az időjárás enyhén szólva sem kedvezett a bicózásnak. Reggel viszont arra keltem, hogy felhős az ég, de nincs eső, és szinte felszáradt az út is, így gyorsan telefonáltam Petinek, aki örömmel nyugtázta szándékom. 

A megbeszéltek szerint Fótról indultunk. Ide kocsival mentem az okból, hogyha mégis leszakadna az ég, akkor ne ázzak rommá hazáig. Petiék Keróval érkeztek, és már ekkor nagyon fel volt spanolva. Itt még gondolkodtunk, hogy merre menjünk, de végül az eredeti útvonal mellett döntöttünk. 

Gyönyörű utakon tekertünk. A virágzó repce, sárgába öltöztette a mezőket. Az útvonal eléggé szintes volt, így hegynek fel előztem, lefelé pedig Peti száguldott mindig előre. Nagyon jól kihasználta a súlyából adódó előnyét a lejtőkön. Egy fáradhatatlan Cyborg volt végig, aki néha völgyeken át hangzó csatakiáltással nyugtázta a biciklizés isteni mivoltát. Persze nem így fogalmazott olyankor :-) Én próbáltam egyenletesen tekerni, nem nagyon téptem meg a szája szélit a gépnek, főleg azért, mert éreztem, hogy még kevés a kilométer a lábamban, és inkább szerettem volna jólesően végigtekerni, mint sem belepusztulni a nógrádi semmibe. A lejtőkön sokszor féltettem a gépemet, mivel nem tudtam milyen az út minősége, ahol láttam, hogy hibátlan, ott mentem is. 

Persze a végén utolért minket a szürke felhő, vagyis inkább mi mentünk bele. Váctól már láttuk, hogy Fót felé baj lesz. Szerencsére csak az utolsó 10-15 kilin kaptuk meg, de ott eléggé szét áztunk. Én Fótnál kiszálltam a játékból, Petiék meg még hazatekertek.

Nagyon jó volt, még az esőt is lehetett élvezni!

 

6 komment


2011.04.25. 23:18 Tepó

Orfű óta

 eltelt időben nem sokat edzettem, de azok nagyon jók voltak.

 

 Először csütörtökön indultunk el Dáviddal tekerni egyet. Az útvonal Szentendre-Pilisszentlászló-Visegrád (fellegvárral)-Szentendre (50km) volt. Ez a két nagy "domb" azért adott a lábainknak rendesen, de gyönyörű idő volt, és ez kárpótolt mindenért. Visegrád és Tahitótfalu között végig föl van szedve a 11-es, ezért ott elég rossz volt tekerni, de nembaj, ha megcsinálják, akkor majd marha jó lesz suhanni rajta!! Addig nem ajánlom senkinek, mert tényleg rossz, ráadásul a kocsik sem tudnak megelőzni. 

Pénteken csak egy gyors EMS edzés fért bele az időmbe, de még ma is van izomlázam...

Szombaton délelőtt nekiindultunk Dáviddal az idei első hosszabb tekerésünkre. Szentendréről indultunk, innen 9 km emelkedő Pilisszentlászló, majd kb ugyanennyi ereszkedés Lepencére. Itt jött egy hosszabb sík szakasz egészen Esztergomon át Tátig. Én végig kistányéron pörgettem, hogy visszaszoktassam magam a biciklizéshez, de így is 33-36 között gurultunk. Ezen az úton már tavaly is jártunk Dáviddal és már akkor is tetszett, mert nagyon jó minőségű, és széles bicikliúton lehet haladni. Tátnál visszafordultunk, majd Esztergomnál egy jobbkanyart követően Dobogókőt vettük irányba. Erről az oldalról még sosem mentem fel. Az eleje az útnak eléggé kátyús volt, de nem veszélyesen. Aztán jöttek az emelkedők az enyhétől a durváig. Gyönyörű ez az út. Sok helyen teljesen új aszfaltcsík van, a forgalom sem volt olyan vészes, inkább csak a motorosok voltak többen. A Két-bükkfa-nyeregnél átbukva Pilisszentkereszt felé kezdetünk csorogni, majd Kakashegynél rátértünk az erdészeti útra. Ez az út átvisz egészen Pilisszenlászlóig, egy 16 km-es csodaszép erdei úton. Az aszfalt is egészen tűrhető, néhol jobban kell figyelni az átlagosnál, de a forgalommentesség, és az a nyugalom amit az erdő áraszt magából, teljesen kárpótol. Szóval ezen az úton mentünk vissza, és Pszentlászlótól gurultunk le Szentendrére.

Ez a kör kb 105 km volt, amit 4ó15 alatt tekertünk le(fel).

Vasárnap már Debrecenben voltunk, és Nórival mentünk el futni egyet délután. Tőlük nem messze van a Diána horgásztó, oda futottunk ki, majd a partján végig, aztán kicsit rákanyarodtunk a Panoráma útra, aztán vissza az erdőn keresztül hozzájuk. Ez összesen 11 km volt. Nórinak ez volt az első ilyen távú futása. Élvezte is, és azóta teljesen fel van lelkesedve, hogy fussunk-fussunk :-) Kb. 2 hónapja kezdett el futkosni a teremben az edzései után. Olyankor általában 5-6 km-eket ment, szóval most megdupláztuk ezt ;-) Jó volt közösen futni! Ez most 1ó20p-be telt.

 

 

 

 

2 komment


2011.04.21. 09:11 Tepó

Extreme Orfű duatlon videón

 Íme pár életkép az orfűi versenyről. 

Orfű Extreme duatlon 2011.04.17 from Daniel Temesi on Vimeo.

4 komment


2011.04.18. 15:19 Tepó

4 Gonosz Manó, avagy az orfűi extrem duatlon

 Az előzményekről nem írnék sokat csak annyit, hogy az utóbbi időben inkább mentálisan tudtam hangolódni a versenyre, mint fizikailag, ezért sokat nem vártam magamtól. Erre az évre pedig azt terveztem, hogy megpróbálok "versenyezni" is már, nem csak tapasztalatot gyűjtögetni a versenyzésről. 

Orfű ismét csodálatos arcát mutatta, és az időjárás is kegyes volt velünk. Szikrázó napsütés, enyhe szellő. Ideális. 

Melegítésként elindultam a parkolóból, és kicsit bepróbáltam a Gonosz Manót. Nem sokáig mentem, csak hogy érezzem egy kicsit, hangolódjak rá. Első tapasztalatom az volt, hogy kevesebb a sebesség a cangán, mint tavaly :-)) Hiányzott volna még pár fokozat. Na de sebaj, nem volt elvárásom magammal szemben, csak annyi, hogy becsülettel végignyomni az egészet. Melegítés közben találkoztam a Sün családdal, akik szurkolni jöttek csak. Kicsit még futkostam, aztán már jött is a chip kontroll, majd mindenki felsorakozott a rajthoz.

Visszaszámlálás után elindult a tömeg, én is felvettem egy jó tempót. Eleinte előzgettem, aztán rendeződtek a sorok, és kb hasonló futósebességű társakkal mentünk tovább. Jól ment a futás, éreztem a sebességet. A pulzusom mutatta, hogy gyors a tempó, de nem igazán foglalkoztam vele, csak toltam. Nóri, Apukám, Noémi, Sünék mindig hangosan szurkoltak, ami sok erőt adott. Aztán jött is az első depózás. Ekkor konstatáltam, hogy 4 perceseken belül futottam.

Depóban gyors cipőcsere, fejre a bukó, aztán már a pályán is voltam. Nem sokat sz@roztam, eleinte pörgetve, aztán az első lejtőtől szorgosan váltogatva a sebességeket szépen haladtam. Ekkor előztem meg Boronkay Petit, amin egy kicsit elcsodálkoztam, de tudtam, hogy valahol majd még rám fog verni azért :-) Nem sikerült az első körben jó bolyt találni, így egyedül mentem. Az első meglepetés a Gonosz Manó tetején ért, ahol nem a tavalyi helyén volt a fordító, hanem az Abaliget felé vezető lejtőn már. Szóval majdnem két oldalról kellett megmászni a hegyet. Ez egy kicsit demoralizált, de mentem tovább. Lefelé nagyon jó volt, ott pihentettem a lábaimat és csak gurultam. Ez a mostani pálya igazi hullámvasút hangulatot idézett. Síkon szinte nem is mentünk. Mindig emelkedett, vagy lejtett az út. A második körben utolért egy kisebb boly,akikhez csatlakoztam és a 4. Gonosz Manó mászásig velük is tartottam. Ekkor történt ugyanis, hogy olyan érzésem lett az emelkedőn, mint akit szemből, péklapáttal, pofon vernek. A lábaimból kiment az erő teljesen, és csak vánszorogni tudtam. A leszállás gondolata meg sem fordult a fejemben, csak annyi, hogy de rohadt nehéz lesz így felmenni. Az is volt. Lelassultam nagyon, és a vádlim is kezdett kicsit görcsölgetni. Mg ampullát be is nyomtam, hogy ne legyen nagyobb baj, de még egy fél kör hátra volt az utolsó tekerésből. Szenvedtem eléggé. Nóri mondta, hogy nem igazán reagáltam a kérdéseire a verseny alatt. Hozzám mindig eljutott, csak már választ nem tudtam adni rájuk :-))

Sikerült az utolsó kört is megcsinálni, innen már csak 4 km futás volt hátra. Hát, így vissza emlékezve nem tudom melyik volt a rosszabb, a bringa utolsó köre, vagy az utolsó futás eleje. Egyszerűen nem haladtam. Szó szerint vánszorogtam. Az egyébként sem szép futásom, még rondább lett :-) Na, ekkor előzött vissza Peti, és futott el mellettem egy másik dimenzióban... Olyan 2 km környékén belém is vissza tért az élet, tudtam nyújtani a lépteimet, de ekkor a combom kezdett görcsölni. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele. Addig megyek, amíg magától vigyázba nem áll. Szerencsére nem tette, és sikeresen tudtam teljesíteni ezt a kihívást is.

Időeredmény: 2:13:34

Helyezés: abszolút 46 (121), ffi 42 (108), kategória 6 (13)

Részidők:

futás 1 (8km):   30:51
depó 1 :           00:51
bringa (40km):1:25:01
depó 2 :           00:59
futás 2 (4km):   15:50

Összességében nagyon elégedett vagyok, főleg, hogy az utolsó futásom is 4 percesen belülre sikerült :-))) A bringán azért érzem még, hogy idén nem sokat ültem a nyeregben, de jó lesz ez... 

Ja, vettem egy új ZOOT Energy 2 cipőt, és imádom. 

Képek és videó is lesz hamarosan, hogy egy kicsit szemléltesse a lankákat ;-)

 

16 komment


2011.04.15. 14:43 Tepó

HUHHHH

 Az elmúlt kicsi több, mint 1 hét alatt nem sikerült edzenem. Utoljára IG-vel futottunk a duna parton. Igaz, hogy hétvégén bicóval mentem a vivicittára nézőnek, és tekertem végig Vili mellett a 21 km-t, de edzésértéke nem volt. 

Ellenben elkészült a szakdolgozatom, ami nem kevés álmatlan éjszakát okozott nekem, és Nórinak is. Nélküle biztos, hogy nem készültem volna el időben. Ezúton is köszönöm neki!!!

Viszont a hétvégén vár rám egy orfűi verseny, amire azt mondják, hogy nagyon kemény lesz. 4x kell megmászni a Gonosz Manót. Idén még alig bringáztam, így "emlékezetből" kell majd nyomni neki :-))

Az elszántságom megvan, de a Chi most kicsit gyenge. 

Ma még futok egy kicsit, meg holnap tekerek síkon pár kilit, aztán meglátjuk mi lesz ;-)

Vasapunak és Szaszitnak - akik a 12 órás futóversenyen fognak indulni holnap 10-kor - sok-sok kitartást kívánok!!!!!! Kemények vagytok srácok!!!

4 komment


2011.04.06. 16:32 Tepó

Futkosások

Mivel a szombati tekerés után leadtam tavaszi szervizre a bringámat, ami eléggé recsegett, így ismét a futáson a főszerep.

Hétfőn és ma is Szentendre-Leányfalu megszokott körön voltam kint. A hétfői betyár szarul esett. Ami távot(7,250m) eddig 34-35 perc alatt futottam azt most 36-ra sikerült beszenvednem. Ma már rendeződött a helyzet és hoztam a megszokott tempót. Vissza kell rázódni.

Ami egy kicsit még fura, hogy MELEG VAN!!! Félmeztelenül futkosok a duna-menti bicikli úton. Ez kimondottan jó érzés, de a meleg miatt már nem lehet azt játszani ezen a 14,5 km-en, mint télen, hogy nem visz magával innivalót az ember. Ráadásul még a kutak sem működnek sehol. Szóval készülni kell legalább egy kis kulaccsal, hogy ne tapadjon össze a szám már féltávnál. 

Remélem hamar kész lesz a cangám, és elkezdhetem felépíteni a biciklis izmaimat újra. Addig is néha egy lábas guggolásokat, és guggolásokat végzek, hogy erősödjön, aminek erősödnie kell ;-)

 

7 komment


2011.04.02. 23:42 Tepó

Egyszer fent, egyszer lent...

Kezdeném a pénteki bicózásommal.

Nem bírtam már magammal, ezért biciklizni indultam péntek délután. Szentendréről Visegrádot vettem célba. Először nehézkesen indult a tekerés. Kis tányéron, pörgősen nyomtam. A tél folyamán eléggé viseltes lett az útburkolat, ezért nagyon kellett figyelni, hogy se kátyúba ne menjek, se kocsinak. Visegrádhoz érve annyi szép volt a fellegvár látványa, hogy úgy döntöttem, felmászok oda. Nem így terveztem, de az időmbe belefért, ezért gondoltam: Miért ne?! Ahol eddig 180 fokot fordultam, ott most csak 90-et, és célba vettem a hegytető. Hihetetlenül nyugis volt. Virág illat, madár csicsergés, minimális autó. Csak én és a természet. Az elágazástól 20 perc alatt voltam fent a bob pályáknál. Nem egy gyors tempó, de így a szezon első tekerésének jó volt. Aztán Szentendre irányába kanyarodtam, és innentől már a nagytányéré volt a főszerep. Összesen 2 órát tekertem, és pont mire visszaértem, leszakadt az eső. 

Visegrádi tekerés from Daniel Temesi on Vimeo.

 

Aztán tegnapra(Szombat) Myke-al beszéltem meg, hogy megtámadjuk Dobogókő lankáit. A Nellánál már ott volt Bálint és IG is. Jó kis csapat verődött össze. Szeretek társaságban is tekerni, mert ilyenkor mindig nagyobb a tempó, mint ha csak magától megy az ember, mert ugye aki vezet, folyton úgy érzi, hogy nagyobb tempót kell diktálnia. Éreztem, hogy a megbeszélt lightos tekerésből, kicsit keményebb lesz. Ezt az Árpád fejedelem úton (ami kb 2 km-re volt az indulástól) levő radar is jelezte, már ekkor 33 km/h-t mutatott. Aztán kiértünk Pomázra, majd a Csobánkai elágazástól jött a neheze. Először leszakadt IG, majd Bálint is. Én sokszor mondtam Myke-nak, hogy ne tekerje el az elejét (végén kiderült, hogy az nem is eltekerés volt), mert láttam a pulzusomon, hogy ez sok. Pilisszentkeresztig tartottam vele az iramot, de utána teljes agonizálás következett. Eléheztem, és éreztem hogy a lábaim nem adják le azt a forgatónyomatékot, ami szükséges lenne a normális haladáshoz. Betoltam egy gélt, de azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy igazából nincs ERŐ a lábaimban. Nagyon szar érzés volt. Az első kanyarnál még látótávolságba volt Myke, utána már csak Dobogókőn láttam ismét. Még a Két-Bükkfa-nyereg előtt Bálint is utolért, mondjuk ő máskor is eljátszotta már ezt, hogy kidőlt valahol, aztán mintha misem történt volna feljön. Jó volt a tempója, de annyira kész voltam, hogy magammal küzdöttem felérek-e egyáltalán. Persze agyban jó vagyok, nem adnám fel, de ha a lábaim azt mondják heló, akkor nincs mit tenni. Végül nagy szenvedések árán felküzdöttem magam 49 perc alatt. Ez igazán szar idő, a saját PB-hez képest, ami 40 perc. Aztán nemsokára IG is megjött, és elindultunk lefelé. Hideg volt, és annyira reszkettem, hogy sokszor a kormány is beleremegett. IG, downhilleseket meghazudtolóan nyomta lefelé. Itt jól lemerevedtem, és a következő emelkedőn kezdett a combom görcsölni. Szépen ugrált minden tekerésnél. Kész voltam teljesen. A többiek persze nyomták volna, de én sokszor nem tudtam tartani a tempójukat. Persze mikor megérkeztünk, már máshogy álltam hozzá. Ilyenkor megszépül minden rossz :-))

Ennyit jelent, ha valaki egész télen egyoldalúan, csak egy versenyszámra koncentrálva edzi magát. Az állóképességemmel nincs baj, de az erő hiányzik most még a lábamból. Na de sebaj, összeszedem magam hamar. A másik pedig az, hogy a bicózáshoz több energiára van szükség, és erre nem figyeltem eléggé. Legközelebb többet eszem, és legalább 2 kulacs folyadékot viszek...

8 komment


2011.03.31. 23:12 Tepó

Na ki jön?

 Szombaton megtámadjuk Myke-al Dobogókő lankáit :-)

Aki szeretne csatlakozhat...  

Indulás 9:15, Nella biciklis bolt.

Szólj hozzá!


2011.03.30. 23:04 Tepó

Madárcsicsergős kocogás + SMR

 Ma, másfél hét teljes pihenő után, újra nekiláttam az edzéseknek. Úgy éreztem, ennyi kell a testemnek, hogy helyreálljon normálisan. Szombaton voltam masszőrnél, és marhára fájt. Vissza is hívott, mert azt mondta, hogy erre több alkalmat kell szánni. Az Ő tanácsára csak egy rövid 12 km-es távval, és viszonyleg komótos futással (1ó6p) nyitottam. Sajnos még most is éreztem a bal vádlimban a BSZM-en összegyűjtött fájást. A héten még megyek hozzá az biztos.

A másik dolog. Kicsit nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a nyújtásokra. Ehhez megrendeltem az SMR hengert (először Mykenál próbáltam), amivel otthon is jól ki tudom masszírozni magamnak az izmaimat. Ennek a titka az izompólyára gyakorolt hatásában van. Most láttam, hogy Joe is hasonlót használ...

Szóval aki szólt, hogy kell neki is, annak üzenem, hogy úton van, de nem volt itthon raktáron... Ha megjön, összeszervezek az egyik ismerős oktatóval egy oktató edzést, ahol mindenki el tudja sajátítani a technikát!! Reméljük sok sérülés elkerülhető lesz alapos nyújtással, masszázzsal.

7 komment


2011.03.28. 10:47 Tepó

Balaton Szupermaraton Videók

 Apukám szorgalmasan filmezett az egész verseny alatt, így sikerült egy kis anyagot összevágni. Sajnos a HD minőséget nem tudtam megtartani, mert akkor nem tudtam volna sehova feltölteni.

A harmadik napot még szerkesztgetem...

Már mindegyik nap fent van!!

Balaton Szupermaraton 1. nap from Daniel Temesi on Vimeo.

Balaton Szupermaraton 2. nap from Daniel Temesi on Vimeo.

Balaton Szupermaraton 3. nap from Daniel Temesi on Vimeo.

 

Balaton Szupermaraton 4. nap from Daniel Temesi on Vimeo.

 

 

 

 

4 komment


2011.03.25. 14:57 Tepó

Balaton Szupermaraton technikai kérdések

 Ebben a posztban arról szeretnék írni, mit, hogy csináltam, illetve hogyan készültem fel erre a pár napra.

Mivel számomra teljesen ismeretlen területen próbálkoztam, ezért sokkal körültekintőbben csináltam a logisztikát, mint ahogyan szoktam. Próbáltam felkészülni minden lehetséges gikszerre, ami közbe jöhet egy ilyen hosszú, több napos versenyen. 

Először is a táplálkozás:


Tanulva a Nagyatádon történtekből, azokra a frissítőkre hagyatkoztam, amiket egyébként is szoktam használni edzéseim közben. Ilyen az izo ital, ami esetemben Verofit volt Kalmag-gal (Lenkei: Kalcium-Magnézium+C vit.) keverve. Ebből a higítási arány 1,5 liter vízhez, 6 adagolókanál verofit, 2 adagolókanál Kalmag. Nekem ez jött be. A Kalmag kölcsönöz az egésznek egy enyhén savanykás ízt, a benne található 750mg C vitamin miatt. Ettől aztán nem ragadt össze a szám sosem, sőt... 
A másik fontos táplálékom a banánt volt. Edzésekre is mindig ezt viszek magammal, versenyen is ezt ettem minden frissítőpontnál.
A harmadik a mindig zsebben hordott Powerbar gél volt. Ebből vittem simát, és koffeineset is magammal, attól függően, milyen szakaszban lesz rá szükség. A verseny alatt napi 1-et fogyasztottam el belőle. A gélt mindig vízzel öblítettem. Lehetett volna többet is, de a banánok, illetve a "kedvező" időjárás miatt nem volt többre szükség. 
Az egyetlen újdonság a KÓLA volt. Dáviddal megbeszéltük, hogy itt az ideje, hogy kipróbáljuk, milyen is kólát inni verseny közben. Azt kell mondanom, hogy egyszerűen frenetikus!! Nem tudom elmondani, milyen érzés is valójában, de amint megiszod, egyből helyre ránt. Cukor, szénsav, jó kombináció. Egyedül amire figyelni kell, hogy a büfi kijöjjön. Mert különben nagyon rossz, ha nem tudsz megszabadulni tőle. Egyszer sikerült egy ugató dobbermannál kiengedni, a kutya elhallgatott, és elfutott. Ilyen amikor a domináns hangosabb tud lenni :-) 
Verseny előtt is mindig próbáltam azt enni, amit otthon is szoktam. Csak akkor váltottam, amikor éreztem, hogy a gyomrom nincs rendben. 
Verseny után pedig a jól megérdemelt szénhidrát feltöltés. Erre is figyelni kell egy ilyen hosszú versenyen. Nem szabad túl sokat sem enni, mert lehet, hogy reggel nem sikerül mindent a mosdóban hagyni. Ez annyit eredményezhet, hogy út közben kell a Toi-toi-t igénybe venni, ami közben lemerevedsz, és nehéz újra elindulni. Ezért aztán este is odafigyeltem arra, hogy mit, és mennyit eszem. Általában tészta volt a fő vonal, de elötte egy kis leves, utána néha süti. De mértékkel mindent. 

A ruha:

Igen, ez egy elég sokrétű dolog, ezért érdemes otthon egy listát készíteni, még jóval a verseny előtt, hogyha valami még eszedbe jut - és lesz ilyen - , akkor azt is hozzá tudd írni. Fontos az időjárás, a táv és hogy milyen versenyre mész.
Én készültem 3 pár cipővel. Egyrészt az eső miatt, másrészt a kényelmesség miatt, harmadrészt a láb dagadása miatt. Ebből igazából kettőt használtam. A Glide volt rajtam első nap, de második nap már nem fért bele a lábam széltében. Ezt ne úgy képzeld el, hogy kétszeresére dagadt, de már nyomta a cipő oldalt, így nem volt kényelmes, és azért hosszú távok voltak ahhoz, hogy kényelmetlen cipőben fusson az ember. Másnap a Reebok cipőmet vettem fel, amiben szabadon tágulhatott a lábam is, és kényelmesnek is bizonyult. Ezt hordtam innentől kezdve. Szerencsére útközben sosem kellett cipőt cserélni, bár első nap éreztük, hogy már elég vizes belülről. 
Vittem magammal 3 esőkabátot is, ha esetleg több kell. Kellett. Volt egy könnyű esőkabi első nap, amit 15 km után váltottam egy erősebben vízhatlanra. Ez elégnek bizonyult, bár Dávid inkább a viaszosvászont választotta már ekkor. Én azt még pihentettem. A lényeg, hogy kifelé tudjon azért lélegezni, de befelé ne engedje a vizet. Ha ez nincs meg, akkor belülről annyi nedvesség párolog el rólad, hogy ugyanolyan vizes leszel, mintha esőben futnál kabát nélkül.
Pólók. Én esküszöm a Nike Pro cuccokra, mert ez az egyetlen felső, amin nem dörzsöli ki mellbimbókat, és nem kell ragtapaszozni sem hozzá. Ezt szoktam alsó rétegnek felvenni, erre aztán jöhet bármi, az időjárás függvényében. 
Alsók. Az alsógatya egy érdekes kérdés. Egész télen abban a gatyában futottam, amiben most is, annyi különbséggel, hogy most az első napon annyira kidörzsölte a lábam közét, hogy alig bírtam összezárni. Ennyit jelent, hogy sosem áztam el benne, és nem puhult fel a bőröm sem az eső hatására. Másnap már "okosabb" voltam, mert triatlon mezt húztam alulra, mondván, ha egy IM-et kibírtam benne, akkor ez a pár óra is sikerülni fog. Isteni volt. Teljesen összetartott, és nagyon kényelmes volt, még a kidörzsölt combomat sem irritálta. Egyedül a vizelés volt nehézkes, mert ugye a zipzár nem érte eléggé, így egy kicsit bele kellett görnyedni mindig. De inkább ez, mint a dörzsölés.Tudom, hogy kaphatóak futó alsógatyák is, de mivel ezt nem hordtam még soha, ezért nem is vettem az utolsó pillanatban. Egyébként hosszú gatyából is vittem több vastagságút is, felső rétegnek. Szerintem a sapka is egy fontos kellék. Ebből is volt nálam zárt, szellőzős és téli ninja sapi. A zokninkat jó, ha kimondottam futóknak tervezték, tehát nincs varrás sehol rajta és lábfejnél gumírozott, hogy nem mozogjon el. Ebből is több gyártó termékei voltak nálam, Nike és Kalenji, mindkettő nagyon jól vizsgázott. Ezekből sem mindegy, melyiket veszi meg az ember, és fontos, hogy jó méretűt vegyen. Nekem sajnos még nincs Kompressziós zoknim, de az is egy nagyon jó dolog, ahogy hallom a többiektől.

Regenerálódás:

Én ehhez krémeket, illetve táplálékkiegészítőket vittem, meg egyéb gyógyszereket, ha bármi történik
Krémekből: Flector, Dr. Kelen Stop (piros), Ló balzsam (amitől állítólag még a szőröm is fényes lesz), Heat Lotion, Nikoflex, Neogranormon. 
Táp.kieg.: BCAA, Kalmag, C-vitamin, Porcerő, B- vitamin, Magnézium ampulla(liquid)
Gyógyszerek: orrspray, széntabletta, fájdalomcsillapító, Gyulladáscsökkentő (Flector-por), Coldrex por,  sebtapasz, leukoplaszt, fásli.
Érdemes kisollót is vinni, az esetleges víz(vér)hólyagok kezeléséhez. Nekem is szükségem volt, mindkettő fajta hólyag kezelésére. Esténként BCAA+Kalmag+Porcerő volt a lefekvés előtti frissítő, illetve krémekből a ló balzsamot és a flectort kenegettem szorgosan a lábaimra. Ha valahol kidörzsöl a ruhád, akkor a neogranormon nagyon jó rá, mivel elég zsíros, és nagyon hamar megkezdi a hámosítást. Én az első nap után mindig bekentem a kényes helyeken, a lábam között. A gyógyszerek közül csak utolsó napon ittam meg egy Flector port, hogy biztosan ne legyen semmi gond.

Egyéb cuccok:

kis kulacsok, kulacstartó öv, rajtszám tartó, aki szereti mp3 lejátszó, napszemüveg (ami nem kellett), kesztyű (vékony, vastag), pulzusmérő, Wc papír, nevezési papír, rajtszám, telefon.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, ha még feljönnek az emlékek, akkor hozzáírom.

9 komment


2011.03.24. 18:07 Tepó

BSZM negyedik nap

 Az ébresztő reggel 6kor csörög. Vilit félálomban látom, hogy felpattan, és egy mozdulattal kinyomja. Gondoltam szundiztatja. Nem így történt. N7-kor magamtól riadok fel, hogy készülődni kéne. Még az este megbeszéltem a recepcióssal, hogy fél7-re kirakják a reggelit, hogy tudjak enni, és valami fel is szívódjon belőle. Persze tudtam, hogy nem ehetek sokat, mert kevés az idő már a rajtig. A szokásos joghurt+müzli párost részesítettem ismét előnyben, lesz, ami lesz. A joghurt úgy volt elkészítve, hogy natúr joghurtba bele volt keverve fagyasztott gyümölcs mix. Egyszerűen isteni finom volt, nagyon jól esett a jég hideg joghurt. Azért ittam mellé két csésze earl grey-t, hogy fel is ébredjek picit, plusz egy szelet kenyeret is megpirítottam, amiből 3 falatot lerágtam. Ezután gyors öltözés. Először gondban voltam, hogy mit is vegyek fel. Aztán rájöttem, hogy felesleges a gála ruha, mert megérdemli az a szett,  amiben addig voltam, hogy abban fussak majd be a célba J Ekkor már Szaszit is hívott, hogy átjön berakni a cuccát a kocsiba. Innen együtt indultunk a rajthoz.  

Izgultam is, mert aznapra beszéltük meg Nórival, hogy lejön, és Akarattyánál találkozunk. Mindezt persze a váltónk, ottani váltásához igazítva. Már nagyon vártam, hogy láthassam és halljam, ahogy szurkol…

Bennem mindvégig ott motoszkált, hogy a párosunk idejét hozni kellene. Nem tudtam, hogy fog menni a futás, mert előző nap kicsit szorosra húztam a cipőmet, és megnyomta a lábfejem, ami enyhén sajgott minden lépésnél, na meg persze már több, mint 140 km benne volt a lábamban. A rajtnál kicsit melegítettünk, és jó volt ránézni az elszánt emberekre, akik szintén nekiveselkedtek annak a maradék 52,2 km-nek. Dávid is megjött. Már messziről láttam, hogy nincs minden rendben, mert nem futott, sőt nem is kocogott, csak sétált, és Zsanival beszélgetett. Egyből mondta, hogy nagyon fáj a térde. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy én rángattam bele ebbe az őrültségbe, és mellette kéne lennem, amikor a baj van, de közben Vilinek is ígéretet tettem, hogy megcsinálom a mai szakaszt időre, ha a végén csak sétálni tudok, akkor is. Szerencsére Dávid egyből felmentett, és mondta, hogy nyugodtan menjek a saját tempómban. A rajtpisztoly hangjára megiramodott a tömeg, és Dávid érezte, hogy nem lesz ez jó. Gyorsan telefonáltam Vilinek, hogy hozzon fájdalomcsillapítót, amint csak tud. Kb. 4 km múlva ott is voltak. Ekkor Dávid ott maradt, én meg mentem tovább pár ember kíséretében. Köztük volt Sanya, akivel tavaly elég sokszor találkoztunk versenyeken és immár negyedszer vett részt ezen a futáson, illetve Vakhal Norbi, aki többszörös IM és Dupla IM, valamint Blue, akiről nem tudok semmit, de szinte végig együtt futottunk.

Én diktáltam a tempót, mert ugye nekem volt sietős a dolgom. Norbi általában csak bújt szélárnyékban. Almádiban volt az első frissítő, ahol gyors kóla+banán után mentünk is tovább. Ekkor jött Almádi végén egy elnyújtott emelkedő, ahol Sanya leszakadt, mi pedig Norbival tartottuk a tempót. Blue minden frissítőnél előnyre tett szert, mert sehol nem állt meg, csak a kísérője, aki vitte utána biciklin a kaját, piát. Viliék is próbáltak minél többször a közelünkbe kerülni, aztán egyszer azt mondta Vili, hogy úgy futunk, hogy ahhoz atomórát lehet igazítani. És tényleg. Tartottuk a fix tempónkat, emelkedő, lejtőn, mindenhol.  Norbival futottunk Fűzfőig, ahol Ő azt mondta, hogy kicsit visszavesz a tempóból, mert tudja mi vár még rá. Mivel Blue olyan 200m előnyben futott, így kényszerűen ráfutottam, hogy legyen kivel beszélgetni. Aztán Ő is bemondta az unalmast nemsokára, nekem meg ugye sietnem kellett, az akarattyai váltóhelyig. Tempóztam is rendesen, közben kérdezgettem az embereket, hogy mennyire lehetek a váltóhelytől, általában 2-3 km-es választ kaptam. Időben voltam. Ekkor húztak el mellettem a fél órával később indult váltósok első helyezettjei. Itt még egy kis emelkedő, majd erős lejtő után, egy kb 1,5 km sík szakasz volt, ahol már hallottam a hangosbemondót. Mikor megláttam a váltóhelyet, hallottam, ahogy a szpíker bemondja, hogy itt most kemény váltás lesz, mert sokan jövünk egyszerre. Hátranéztem, és láttam, hogy jön egy újabb hullám váltós. Szedni kellett a lábaimat az utolsó pár méteren, hogy Vilit időben el tudjam indítani. Sikerült 2ó56perckor váltani, így Vilire helyezve a nyomást, hogyha én megcsináltam ennyi km-el a lábamban a tervezett időt, akkor neki is hoznia kell. Én itt megálltam, és nyugodtan ettem, ittam, magamhoz vettem a friss kulacsokat, majd elindultam az emelkedőn.

Először futottam rajta, de hamar átváltottam gyaloglásba. A háromnegyedénél ért utol Blue, aki hívott, hogy vegyem fel a tempóját, és nyomjuk. Az emelkedő legtetején óriási lett az örömöm, mert pont akkor kanyarodtak be Nóriék. Kiabált, integetett, nekem meg könnybe lábadt a szemem, és kicsit furcsán kezdtem venni a levegőt.

Akarattyánál gyönyörű kilátás terült elénk a löszfal tetejéről. Hosszában lehetett látni a Balatont. Csodaszép volt. Itt Blue-val tempóztunk egészen Szabadiig, aki ott nekiiramodott, mondván, hogy a  kedvenc része, és nyomjuk. Nem bírtam tartani a tempóját, ezért elengedtem, és futottam a sajátomat. Nóriék itt is megálltak, hogy buzdítsanak kicsit. Nem kell mondanom, hogy az előbb említett effektus ismét bekövetkezett. Jó volt látni, na!

A saját tempómban egyszer csak sikerült Blue-t utolérnem, és ekkor én szóltam neki, hogy tartsa az én tempómat. Kb. 100 m múlva egyedül maradtam. Innentől már nem volt sok hátra. Lassan kifordultunk a parti sétányra, ahova a hullámok kicsaptak. Göröngyös, vizes, egyenetlen talaj volt, egyáltalán nem esett jól,de innen már látszódott a célkapu. Olyan közel volt, de mégis messze. A tempóm szinte végig állandó volt, és jól esett. A célegyenesben már hallottam, ahogy Nóri sikít, Vili is integet, Szaszit is fut felém, és láttam, hogy meglehet 4ó30-on belül. Kicsit belehúztam, és kb 2mp-el fél előtt be is futottam. Persze „dugni” csak később sikerült, ezért a hivatalos időm kívül esett. A célban már Nóri várt, itt ismét összeborultunk, mint Nagyatádon (aki ott volt, tudja milyen az). Ölelkeztünk egy ideig, majd kicsit bicegve a többiekkel is összekacsintottunk.

Megcsináltuk. Mint kiderült Vili is kifutotta magát. 1p40mp-et vertünk tavalyi időnkre.

Nekem ez a nap sikerült a legjobban. Több egyéni csúcsot is beállítottam. Sikerült a maratoni részidőt 3ó39p-re megfutni. 48 percet javítottam a 2 nappal korábbi, kb ugyanekkora távhoz képest. Illetve lefutottam életem eddigi leghosszabb futóversenyét.

Dávidról mindenhol kérdeztem a többieket, hogy mi van vele, és reméltem, hogy nem kell feladnia. Nem kellett, és óriási szívvel és küzdelemmel sikerült neki is beérkeznie 4ó52 perc alatt. Gratulálok a kitartásához és a teljesítményéhez.  

Szaszit is őrületeset futott, és a félbalaton versenyen másodikként ért célba! Óriási gratula neki is!

 

8 komment


2011.03.24. 08:27 Tepó

BSZM harmadik nap

 Eljött az utolsó előtti nap reggele. Na, ez a nap volt az, amikor már nem volt kedvünk reggel kimászni az ágyból wellnesselni. Komótosan felkeltünk, majd irány a reggeliző. Mivel a gyomrom, nem volt teljesen rendben, joghurt helyett tojásrántottát reggeliztem. Finom volt, de éreztem, hogy máshogy fekszi meg a gyomromat. Mindegy, gondoltam, úgyis ez a legrövidebb szakasz. Előzetes terveimben az szerepelt, hogy itt futok majd egy 3:30-as maratont. Erről elég hamar letettem, mert hideg volt és nagy szél, de legalább már nem esett az eső.

A rajt előtt találkoztunk Szaszittal. Persze, tudható volt, hogy szélárnyékot nem kapunk tőle, mert nem tudjuk követni az Ő tempóját, de még az árnyékát is csak rövid ideig láttuk. Ez a szakasz, amilyen rövid, olyan dombos volt. Badacsonytól Balatonfüredig kellett elfutni. A rajt után ismét sikerült Dávidnak egy perc előnyt szerezni, mert a chip (amit másoknak vitt) nem engedte elindulni, én meg megint becsekkoltam már J Aztán szépen felvettük a tempónkat, és elindultunk.

Nem telt el 5 km-er, és megláttam Myke kocsiját megbújni egy vonatállomásnál. Mikor odaértünk kipattant, és futott velünk egy kicsit. Látszólag teljesen megviselte J (csak vicc) Aztán mivel leszakítottuk magunkról, autóval próbálta felvenni a tempónkat. Az már sikeres volt. Egy párszor még bíztattak bennünket Xilvóval, aztán elviharzottak wellnesselni.

Az első váltóhely Révfülöpön volt. Erre a napra azt beszéltük meg Dáviddal, hogy nem állunk meg annyiszor, vagyis inkább, hogy kevesebb időt töltünk 1-1 frissítő pontnál. Ez így is lett, bár mindenhol kellett innom, mert a nagy szél elég hamar kiszárított. Zánkánál láttunk egy rókát, ami kiugrott elénk a bokorból, majd visszaosont. Ettől, Dávid nagyobb iramra kapcsolt. Na jó nem, csak jól esett neki egy kicsit nyújtani a lépéseit, mert a térde kicsit vacakolt. A Fövenyesi váltóhely előtt, volt egy jókora emelkedő, ahol persze végig szembeszelünk volt, és szinte visszafújt minden lépésnél. Felküzdöttük magunkat, de már alig vártuk a frissítő pontot, hogy megálljunk kólázni. Fövenyesnél átadtam Vilinek a váltós dugókát, mi meg kicsit sétáltunk, Dávid térdei miatt. Fövenyes és Aszófő között kicsi, alattomos emelkedők vártak ránk, persze az aznapi szokásos szembeszéllel. Ezt nagyon rosszul viseltem, és nagyon sokat kivett belőlem. Aszófői frissítőnél jött el az ideje a nyújtásnak. Itt beértek minket Szőke Tomi és Adri, akikkel már előző nap is sokat futottunk, és elkezdték diktálni a tempót. Megváltásnak bizonyult, bár eleinte azt éreztük, hogy sok lesz, de Füredre beérve elkapott minket a hév. Ha már idáig szenvedtünk, legalább hozzuk be 4 órán belülre ezt a napot.  Olyan 40-nél váltottunk tempót, és 3ó54 kor értük el az aznapi maratoni táblát. Végig rohantunk a szálloda sor előtt, aztán rá a Tagore sétányra. A kikötő előtt már Szaszit várt minket, de most lefutottuk ;-) Őrült befutóval sikerült magunkat 4ó01 percre behozni. Kicsit elszomorodtunk rajta, de meg nem törtünk tőle…

Hideg volt itt is, így egyből a masszázs felé indultunk el, hogy helyre rakassuk magunkat. A masszázs terembe sem volt sokkal jobb idő sajnos. Olyan erősen fújt a szél, hogy süvített bent is. Én vastag pulcsiban feküdtem fent az ágyon, és közben remegtem. Ráadásul a krém is ilyen hűsítős volt. Mikor mindannyian kész lettünk, kiderült, hogy Vili lábát már melegítő krémmel masszírozták J

Átmentünk a szállásunkra, majd egyből kajálni, mert a vasárnapi rajt reggel 8 órára volt kiírva. Feltöltöttük magunkat CH-val, mindenki leves+valamilyen tészta párosítást evett. A szálláson még Vilivel akadt egy kis „gondunk”. Ugyanis, a párosunknak az volt a terve, hogy a tavalyi váltós össz időnket megdöntsük. Ez azért volt egy nehéz feladat, mert tavaly én péntek-szombatra ugrottam le, és igen jó időt futottam a szakaszaimon, ami miatt most hátrányba kerültünk J Gyors számolgatások után kihoztuk, hogy akkor sikerül ledolgoznunk a kb. 9 perces hátrányunkat, hogyha én vállalom, hogy az első 35! Km-en megfutom az 5 perces tempót. Ezt akkor még elég merész ötletnek találtam, de Vilinek is fel volt adva a lecke, mert akkor neki a maradék 17 km-en kell futnia 4:50-es tempót. Szóval így 140 km-el a lábamba, még utolsó napra is megcsináltuk a kihívást magunknak. Előkerültek ismét a csodaszerek, Ló balzsam, Flector, Kalmag, BCAA, Flector por. Mindent megtettünk azért, hogy sikerüljön lábra állni másnap reggel. Persze alig bírtam emiatt elaludni. Arról álmodtam, hogy futok, mint a megveszekedett. Forogtam, minden bajom volt, de tudtam, hogy reggel 6-kor már kelni kell, és kemény napnak nézünk elébe. 

1 komment


2011.03.23. 16:36 Tepó

BSZM második nap

 A reggel kicsit nehézkesen indult, de aztán rávettük magunkat Vilivel, hogy ugorjunk le a szálloda wellness részlegébe, kicsit lazítani. Igaz, ezt jobban tettük volna este, de már bezárt, mire odajutottunk. Szóval lementünk, és a hidromasszázs fúvókákat a kívánt helyekre irányítottuk, hogy a kissé viseltes izomzatunkon lazítson egy keveset. Annyira jól esett, hogy egy kicsit el is néztük az időt, és már sietni kellett reggelizni, mert még vissza kellett menni Györökről Fonyódra. Reggelire a szokásos müzli+joghurt kombómat ettem, kiegészítve egy kis Earl Grey teával. Persze Vili és apukám  ennél jóval többet ettek, de én nem kockáztattam.

Kb. 20 perces késéssel indultunk. Néhol sütött egy kicsit a nap, néhol esett. Útközben már hívott Dávid, hogy merre vagyunk? Na ez magas labda volt, szóval el kezdtem ecsetelni, hogy nem indulunk a mai szakaszon, mert esik, meg fáradtak vagyunk, stb… Sikerült is megkajálnia teljesen, és hallottam a hangján, hogy nem érti, hogy lehet ez. Aztán persze megmondtam, hogy már mindjárt ott vagyunk. Sikerült a rajt időpontjára odaérni, még szerencse, hogy 6 perccel később indítottak minket a fordított hendikep miatt. Dávidot sehol sem találtam, ezért gondoltam, hogy amikor beolvassák a nevét, akkor el fog indulni, és onnantól megint megyünk együtt. Beolvasták a nevét, majd az enyémet is. Én elindultam, „dugtam” egyet, de Dávid sehol. Ekkor telefon elő, felhív, és kiderült, hogy Ő még vár rám. Mondtam, hogy akkor induljon el, mert várom egy 100 méter múlva. Jött is nemsokára, ezzel sikerült 2 perces előnyhöz jutnia velem szemben J

Ez a nap volt a leghosszabb. 52,9 km várt ránk, Fonyódtól Szigligetig. Óvatosan indultunk neki a távnak, mert ennyit még sosem futottunk egyben. Eleinte esett az eső, aztán szerencsére elállt, és egész jó időjárás lett belőle. Ismét nyugodt, szinte kihalt kis utcákon vezetett utunk. Minden frissítőnél megálltunk „kávézni” egyet. Ezzel persze azt sikerült elérnünk, hogy egész nap ugyanazokat az embereket előzgettük, mert nem mindenki frissített ennyi ideig. A kóla, banán, izo ital volt az aznapi menü is. Keszthely előtt volt egy rövid emelkedős szakasz, de hamar átfutottunk rajta, majd egy hosszabb lejtőn ki is pihentük gyorsan. Egyébként egész sík volt.

Vilivel Keszthelynél váltottunk, ahol ő neki iramodott a 21 kilinek, míg mi egy kicsit nyújtottunk, ettünk, ittunk, aztán folytattuk utunkat. Bámulatos az emberi gyarlóság, mert óriási fás területek voltak tarra vágva egyből a Balaton partján, eladásra ítélve. Fogynak itt is a zöld területek. 35 km után kicsit megfáradtunk, eljött az első igazi holtpont, de a frissítőnél betolt kóla szinte újjá élesztett. Györöknél értük el a napi maratoni távot, ezt 4ó12-re futottuk. Ezután ismét jött egy emelkedős rész, ahol a golf pálya között kellett felfutni. Nem mondom, hogy jól esett, de érződött rajtunk a pilisben edzés. Általában emelkedőn előzgettük, vagy egyből utána, ahol szétsavasodtak az emberek, mi meg akkor kezdtük pörögni. Megbeszéltük, hogy az utolsó frissítőnél már nem állunk meg, inkább robogunk tovább, megmutatva, milyen is, amikor nem tartunk kávé szünetet. Na igen, itt sorra előztük meg az embereket. Olyan 45 km-nél elkezdett pörögni a lábunk, és kicsit odaléptünk. Innen már tisztán láttuk a szigligeti várat, és Dávid mondta, hogy nemsokára jön a felfelé vezető út, a következő fahíd után. Én tudtam, hogy az még nincs itt egészen. Mondanom sem kell, hogy még vagy 5 fahídon mentünk át, mire végre a célhoz vezető útra rátértünk. Itt, még egy tempóváltással sikerült pár másodperc hátrányt lefaragnom, amit Dávid gyűjtött be nekem J Na az a befutó meredek volt…

5ó20 perc alatt gyűrtük le az 52,9 km-ert, ezzel teljesítve a teljes táv felét, illetve a leghosszabb szakaszt is.

Utána még bementünk masszázsra, majd utána egyből betoltunk egy elég guszta, és nagy sütit is. Onnan visszatérve györöki szállásunkra egyből a wellness részt vettük irányba, ahol szaunázással, gőzfürdővel és hidromasszázzsal kényeztettük teljesen elnyűtt izmainkat Vilivel és Apukámmal. Utána egy kiadós vacsora következett, ahol paradicsomos pennét ettem roston sült sügérrel, és gyömbért ittam mellé hidratálás végett. Ezek után még összepakoltuk a cuccainkat, mert másnap már más szállásra költöztünk Balatonfüredre. Azért még ekkor is elemeztük a napot, tervezgettük a következőket.

Minden este ittunk egy KALMAG+BCAA koktélt, és vártuk a másnapi csodát. Ja,a Ló balzsam + Flector is sűrűn előkerült :-)

Másnap egy regeneráló futás következett… ;-))

3 komment


2011.03.22. 14:53 Tepó

BSZM első nap

 Nagy várakozással indultunk el Siófokra, hogy végre elkezdődhessen a 4 napos őrület. A hotelhez érve, már sürgő-forgó emberek voltak mindenfelé. Mi is körbenéztünk, majd megkezdtem a beöltözést. Nem nagyon lehetett kiszámítani az időjárást, mert hol esett, hol előbújt a nap. Mire sikerült felöltözni, már inkább a szemerkélő eső vette át a fő szerepet, így döntöttem a vékonyabb eső/széldzseki mellett. Dávidot is sikerült megtalálni, aki már szintén nagyon izgult, és hasonlóan nem tudta, hogy mit is kéne felvenni. Ekkorra már nem volt sok időnk a rajtig, ezért abban maradtunk, hogy ez első pár kilin melegítünk majd be. Fel is sorakoztunk a többi elvetemült futó közé, hogy végre neki induljunk a csütörtöki 46,7 km-nek.

A pisztoly dörrenésével együtt, egyből felszabadultabb lettem. Tudtam, innen már nincs vissza út, vagyis de, csak a rajt kapu, cél kapuvá fog változni. Ez a nap volt a második leg rövidebb nap, de ott motoszkált mindenki fejében az is, hogy még 3 nap hátra van.

Az idő egyre rosszabb lett, és az első frissítő pontnál át is kellett öltöznünk, mert bőrig áztunk. Vili és Zsani segített nekünk az öltözésben, és folyton bíztató szavakkal lelkesítettek minket. Persze néha furcsán nézhettünk ki, mikor beszélgetve, kocogva értünk el egy frissítőt, és ott teljes nyugalommal álltunk meg „büfézni”, de nem tudtuk még, hogy mi vár ránk az elkövetkező napokban, hogyan fogjuk bírni a 4 napos, nem akármilyen terhelést. Az utunk nagyon szép helyeken vezetett végig, de sajnálattal konstatáltuk, hogy nincs túl sok igazi Balaton part, mert szinte mindenhol valakié. Elég sokat kanyarogtunk az utcákon, ahol a kerékpárút megy.  Jó érzés volt, hogy ameddig a szem ellát, mindenhol futókat láttunk.

Balatonszemes előtt volt egy kicsi emelkedő, amit meredeknek éreztem, pedig nem volt az. Gyerekkorom óta ide járunk nyaralni, és ismerem minden szegletét. Mint kiderült, Dávid is sok időt töltött itt anno. Szemesen volt a következő váltóhely, ahol átadtam Vilinek a Vágtázó Vadlovak stafétáját. Nemsokára egy idősebb bácsi futott oda hozzánk, hogy nem lenne-e gond, ha csatlakozna hozzánk egy kis ideig. Természetesen nem volt ellenünkre, mert legalább egy kicsit elvette a figyelmünket a hátralévő távtól. Kiderült, hogy Gyuri bácsi Dunakesziről vonatozott le, hogy lefussa ezt a kicsi(kb.16km) szakaszt. Simán futotta a mi tempónkat, ezért meg is kérdeztem, hogy mennyi idős. Találgattam, de mindig kevésnek bizonyult, egészen 75-ig. Nem rég töltötte be. Hihetetlen milyen vitalitás áradt belőle. 55 évesen futott először félmaratont, majd 59 évesen maratont. Szeretnék én is 75 évesen így kocogni… Na de vissza a kályhához. Persze voltak kisebb holtpontjaink, de 42 kili után, valahogy beindultak a lábaim. Itt 3ó57 percnél voltunk. Dávid meg is jegyezte, hogy egy kicsit gyorsabbak lettünk, de mentünk tovább abban a tempóba. Aztán egyszer csak megláttuk a 45-ös táblát. Innen még egy kicsit gyorsítottunk, de ennyire hosszú 1,7 km-t régen futottam J De Dávid is megszenvedett vele. Végül 4ó22 perces idővel értünk célba. A Vágtázó vadlovakat pedig 4ó08-ra hozta be Vili. Szépet futott Ő is.

A célba beérkezve forró teával melegítettük át magunkat, majd egy kis nyújtás után Dávidék visszamentek Siófokra, mi meg a helyi masszőrökhöz. Szerencsére kevesen voltak előttem, hamar bekerültem. Féltem, hogy nem fog megfelelően hozzám nyúlni, de pozitívan csalódtam. Jól esett a masszázs.  Már csak át kellett mennünk a szállásra, hogy feltöltsük raktárainkat, és kipihenjük magunkat másnapra. Este még egy kicsit elemeztük a mai napot, illetve terveket készítettünk a következő napra. A mai nap rendben volt, minden frissítőnél ittam kólát, ettem banánt. Az egész távon 1 gélt nyomtam be. Vártam már a második napot, mert akkor jött életem eddigi leghosszabb távja, 52,9 km.

Képek ITT

2 komment


2011.03.21. 08:00 Tepó

Balaton Szupermaraton

 Előzetesen annyit, hogy megcsináltuk, és minden célt teljesítettünk...

A beszámoló hamarosan elkészül.

Petinek köszönet a tudósításért!

9 komment


2011.03.15. 15:59 Tepó

Csütörtökön rajtol a 4. BSI Balaton Szupermaraton

 Én is ott leszek :-) Mint ahogy Dávid, és még rajtunk kívül 159 (elvetemült) egyéni induló. Persze sokkal többen lesznek a Balaton mentén, mivel összesen több mint 800-an neveztek különböző kategóriákban. Biztos, hogy nagyon jó hangulat lesz, már csak végig kell menni:-)  www.futanet.hu/cikk/4-bsi-balaton-szupermaraton-1/3485

Én úgy érzem, elvégeztem a munka eddigi részét. Decemberben kezdtem el a tervszerű felkészülést, és szinte mindig a szabadban futottam, kivéve, mikor a munkám miatt nem tudtam volna kint megcsinálni. Sajnos nem sikerült mindent hiánytalanul betartani. Ez azt jelenti, hogy eddig 772 km-et gyűjtögettem, és készen állok a héten még 195,5 km-t beleégetni az izmaimba. 

Tavaly,mikor a barátaim lehívtak, hogy segítsem ki őket, mert nem biztos, hogy ketten le tudják futni a kört, akkor is szívesen mentem, és futottam helyettük 17+21 km-t. Mesélték, hogy a rajtban a speaker azt mondta, hogy "Ti, akik egész télen, hóban, sárban, fagyban is edzettetek, van aki több, mint ezer km-t", akkor nevettek rajta, hogy ez rájuk nem vonatkozik, meg amúgy is, ki az a beteg, aki hóban, fagyban kint fut egész télen. 

Most itt tartunk, és már várom a rajtot. Egyéniben és párosban -Vilivel- is indulok. Legközelebb, már a versenyről írok...

12 komment


2011.03.14. 19:28 Tepó

Az utolsó pihenőhét :-)

Szerdáig nem csináltam semmit, munka miatt nem fért bele. Szerdán aztán  elmentem egyet kocogni a szokásos 15 kilis távra, amit 1:10 alatt futottam le. 

Pénteken napközben Dáviddal futottunk egyet ugyanezen a távon. Este aztán elmentem a /É futásra, ahol most a Nike futóklubbal együtt volt a futás. Jó kis dzsembori volt. A végén volt egy sprint a Széna tér és a Moszkva tér megálló között, ahol hátulról indulva futottam fel az elejére, és csak tiszteletből nem futottam le DaMartian-t, de azért odaszóltam neki hátulról, "hogy húzzál bele, mert ez kevés" :-)) Aztán ki tudja, lehet, hogy tudott volna gyorsabban is menni, bár a végén elég nagy lihegés volt ;-) Ja, és sikerült a tombolán egy futózoknit nyernem :-)) yuppi

6É futás from Daniel Temesi on Vimeo

Szombaton Petiékhez csatlakoztam Gödön, és tekertem velük egy pár kilit. De jól esett már!!!!

Hétfőn pedig megleptem a maraton előtt, mert nem számított rá, hogy kimegyek megnézni. Odatekertem Gödről és próbáltam bíztató szavakkal segíteni a futását. A többit már Ő fogja megírni...

Szólj hozzá!


2011.03.07. 08:22 Tepó

Újabb pihenőhét

Sikerült ismét többet pihenni az előírtnál. Csütörtökön kezdtem újra  az edzést. Győrben voltam suliban, majd utána elmentünk a többiekkel kondi terembe. 10 perc kerékpár, 10 perc futás után a TRX-et választottuk edzés eszközül. Négy állomást állítottunk fel, összesen 6 gyakorlattal, mindenből 10 ismétlés.

TRX-el: fekvőtámasz; csípőtől magastartásba emelés, karok köríven mozognak; egy lábas guggolás evezéssel; lehúzás csípőhőz.
I. állomás: box zsák fej fölé nyomás vállról vállra
II. állomás: fekvőtámasz, lábak padon, egyik kéz alatt softball(váltva)

Majd ezek után hasizom: 30 hasprés/25 páros lábemelés csipőemeléssel/20 kifelé körzés páros lábbal/20 befelé körzés páros lábbal - minden szett után 15 db fekvőtámasz. Összesen 3 kört nyomtunk ebből, minden körben 5-tel csökkentettük az ismétlésszámot.

 

Szombaton Dáviddal futottunk egy Göd-Vác 22 km-et, 1:47 alatt.

Vasárnap Vilivel mentem el egy Csarnok tér - Budafok körre. 16 km, 1:28.

Most már tapering van a BSZM-re, így ezen a héten sem lesznek óriási futások. 

6 komment


süti beállítások módosítása