Tepó IronMan blogja

 Remélem már sokan megnéztétek, de azért felrakom ide is, hátha valaki még nem látta, az idei Nagyatádi Ironman motivációs klipjét.

Bevallom, kicsit csillogott a szemem közben. Kívánom mindenkinek ezt az érzést!

Avagy a Yours Truly futás.

Idén hallottam először erről a kezdeményezésről, és hogy már nagyon közeleg a BSZM, gondoltam, beépítem az edzéstervbe. Dávid is vállalkozó szellem lévén, csatlakozott ehhez a kihíváshoz. Persze ebben az is benne volt, hogy érezzük meg legalább 1x, hogy milyen is maraton+ -t futni. Ezt sikerült is megéreznünk :-))

Reggel f9-kor indultunk Dávidtól, Szentendréről, és a terv az volt, hogy befutunk a Margitszigetig, ott egy kör, majd át a Hajógyárira, ott egy kör, és utána vissza Szentendrére. Ez majdnem így is lett, csak felcseréltük a két szigetet, hogy utána már "csak" vissza kelljen futni. 

Az elején még eléggé darabosan futottunk, mert hideg volt, és a szombati futás is ott volt a lábunkban. Aztán mire belejöttünk, addigra elkezdtünk már darabosan futni :-) Ehhez azért kellett kb. 35 kili. 

Szentendréről a bicikliúton indultunk, és végig azon is maradtunk. Mondjuk vannak érdekes szakaszai, amit még montival sem mindenki tudott volna kitekerni, annyira nagy sár volt, és út meg sehol. Vagyis dehogynem, "földút"... Aztán a Római parton folytattuk a futást, majd jött a Hajógyári sziget, ahol szerintem 1x voltam nappal, egész életemben. Nem tudom, hogy miért nincs rendesen kihasználva ilyenkor, pedig elég jó terület. Utána a Margitszigeten kocogtunk egy kört, ahol nyári napokat idézően sokan futottak. Innen aztán irány vissza Szentendrére. A Római parthoz érve szembefutott velünk egy apuka, akire szarik a gyereke (alias Kombinat), pár szót váltottunk, kiderült, hogy Ő is az 50-est futotta. A Római egyes részein ekkorra már a nap felolvasztotta a reggel még fagyos talajt, és kezdett kialakulni a dagonya, ami már nem esett olyan jól. A Lupánál és Szentendre előtt is belesétáltunk, mert már nem akartuk kerülgetni a Duna álltal a kerékpárútra hozott hordalékot, amikből kellemes vályúk keletkeztek, és a lábunk rohadtul nem szerette már ekkorra (kb 46km). 

Sokat nevettünk is Dáviddal, mondván, hogy aki ekkor látott minket futni, tuti valami rehabosnak gondolhat minket. Persze még próbálkoztam belelazulni a futásba, de kb 10 lépés után ismét a robot mozgás jött elő...

Végül a Bükkös-patak mentén felsétáltunk Dávidékhoz, ahol a felesége már finom ebéddel várt minket. Az maga volt a megváltás :-)) Innen is köszi még1X!!!

Egy szó, mint száz, megtettük az eddig számunkra lehetetlent. Lefutottunk 50 km-ert. Ez egy másik dimenzió.

Idő: 4ó35p

Pulzus: 136 avg (nem nagyon ment fel, szerintem már fáradt lehettem az elmúlt napok miatt. csak akkor emelkedett, ha egy kicsit kezdtem dehidratálódni)

Térkép és fénykép majd este, otthonról.

 Végre sikerült leszednem a kártyámról a videókat és összerakni egy egésszé. A minősége hanyagolható, mert későn jöttem rá, hogy menet közben nem tud élesre fókuszálni, mikor újra bekapcsolom. Azért megnézhető...

Íme:

Barcelona - Montjuic támadás from Daniel Temesi on Vimeo.

hosszú futásomnak ma reggel indultam neki. Mikor a kocsiban elkezdtem kiönteni az izómat, akkor vettem észre, hogy az egyik kulacsomnak a tetejét otthon hagytam, ezért 3 kulaccsal (3*1,25) és egy banánnal vérteztem fel magam. Gondoltam, ha kelleni fog, akkor visszafelé a kocsiban után töltök. Szerencsére, az előzetes híresztelésekkel ellentétben, szinte tavaszi időjárás fogadott. Végig szikrázóan sütött a nap, csak 1-2 helyen volt fátyolfelhő, de ott egyből meg is éreztem a hűvöset. Arra kellett rájönnöm, hogy szeretek hétvégén reggel a városban futni, mert ilyenkor még olyan nyugis. Teljesen más arcát mutatja, mint napközben, amikor a sok frusztrált ellepi az utakat. A távot illetően a terv az volt, hogy Komjádi-Budatétény- (forduló a Camponánál a felüljárónál) - Árpád híd - Margitsziget 1 kör - Árpád híd - Komjádi. Ez összesen 40,9 km lett. Végig egyenletes tempót mentem, 30 körül, és a Margitszigeten voltak holtpontjaim. 

Nagy örömömre szolgált, amikor a végén az órám 3ó29 percet mutatott. Ez kb. 5.10-es kiliket jelent.

Mire visszaértem, Nóri hívott, hogy Ő is akkor végzett. De ő 2 órát tartott, és még bent maradt a teremben egy kicsit kardiózni. Jól nyomja...  ;-)

Aztán itthon a jól megérdemelt ebéd következett, ami rántott lazac steak + saláta, joghurtos öntettel volt. Nyami :-))

Néhány kép, ami útközben készült. Mögöttem a befagyott Kopaszi-gát vize látható.

A szombati sárdagasztás olyannyira megviselte a lábam, hogy a vasárnapra tervezett 40 kilit hamarabb be kellett fejeznem. Azért mondom, hogy be kellett, mert féltem a sérüléstől, és inkább úgy döntöttem, hogy nem futom le. Pedig még társaságom is akadt, először IG-t pillantottam meg a piros ruhájában, aki akkor fejezte be 3. körét, és semmennyire sem tűnt fáradtnak tőle, majd egy kör eltelte után Ironsün futott szembe velem, akivel kocogtunk is egy kicsit együtt. Aztán mikor már egyedül maradtam, 30-nál én is befejeztem.

Kedden ismét elindultam, hogy átmozgassam magam a szokásos körömön. A vádlimban érzett izomláz még mindig hátráltatott, de délután elmentem, bátran merem mondani, hogy az egyik legjobb masszőrhöz, és rendbe rakattam magam. Miközben dolgozott rajta, majdnem összetojtam magamat, de az elmondása szerint ki kellett préselnie a felgyülemlett salakanyagokat. És igaza lett ismét. Már délutánra, nem éreztem azokon a helyeken a fájdalmat. Este még úsztam pár hosszt, ami igen jól esett, és szaunáztam is egy jót.

Csütörtökön Petivel futottunk Gödről Vácra, meg vissza. Jó kis beszélgetős futás volt, ami a tervezett 1-1,5 óra helyett több mint 2 órára nyúlt. De hát ilyen az, amikor jól érzi magát az ember. 

Péntekre terveztem egy 30-ast futni, de sajnos nem volt annyi időm két vendég között, hogy beleférjen. Ezért ismét csak egy 18-ast tudtam lefutni, amit Dáviddal teljesítettünk. Az idegesítő az egészben az volt, hogy amint lenyújtottam, meg átöltöztem, hívott a vendégem, hogy nem tud eljönni. Pedig akkor belefért volna még az a 12.

Ha minden jól megy, a hétvége a hosszú futások jegyében fog telni.

Sajnos csütörtökön nem sikerült a munka miatt lefutnom az előírt edzést.

Pénteken viszont Szentendréről nekiindultunk Dáviddal  a Lajos-forráshoz. Nekem teljesen új volt az útvonal, még sosem jártam ezen a részén Szentendrének. Nagyon nyugis környék, alig van vmi autóforgalom. Eleinte csak enyhén, majd egyre meredekebb részekhez értünk. Kemény volt. Egy idő után elértük a "hóhatárt" is. Itt kevésbe volt latyakos minden. Aztán felérve a forráshoz, kortyoltunk egyet a kristálytiszta, frissítő vízéből, majd elindultunk vissza.

A táv: kb.:19 km , térkép, szint 330 m

Az idő: 1ó40p

Szombatra hívott Peti, hogy menjünk köredzeni a Corvinba, de a közelgő verseny miatt, ezt most hanyagolom. Ezúton is bocsi Peti... remélem azért jót edzettetek!

Ehelyett a futó blogon meghirdetett szombati HHH #4 -es futásra mentem ki. Na persze, hogy nem a 10 kilisre, hanem reggel nyolckor induló "Szász Norbert Experienc"-re, ami egy 19 kilis Fenyőgyöngye-Erzsébet kilátó oda-vissza túrát jelentett. A tegnapi,meg az éjszakai enyhe időjárásnak köszönhetően, már reggel sejtettem, hogy itt bizony dagonya lesz. Bár az útvonalat nézve, gondoltam én naivan, majd futunk a betonon sok helyütt. Na előre elmondom, nem így történt.

Mikor odaértem, persze futva itthonról (kb. 2 km), már gyülekeztek az emberek. Még megvártuk a 8 órát, és el is indultunk. Először a Szépvölgyi úton mentünk tovább, majd egy hirtelen balossal, bevetettük magunkat az erdő adta dagonyába. Itt egyből emelkedő, majd egy viszonylag hosszú ereszkedés után elértük a repteret. Végig bokáig érő sárban lavíroztunk, ahol lehetett ott az avaron mentünk. A reptértől ismét hegymenetbe kapcsoltunk, aztán le Hűvösvölgybe, majd innen toronyiránt fel a Kaán Károly kilátóba. (Akik nem vállalták be, azok körbe mentek a hárshegyi körúton.) Majd innen ismét ereszkedés a budakeszi útig, ahol újra nekiindultunk a hegynek, a jánoshegyi út szerpentinjeit folyamatosan keresztezve értük el végül célunkat, az Erzsébet kilátót. Nagyon meredek volt, így végig hegyi zerge üzemmódban kellett nyomni. Fönt aztán fénykép, majd indulás vissza ugyanezen az úton. Na az én cipőm nem egy terepcipő, így lefelé nagyon óvatosan mentem, mert kb. minden lépésnél kicsúszott a lábam. A budakeszi úttól fel a Kaán Károly kilátóhoz, ereszkedés hüvibe, majd innen indult a legnehezebb terep. Egy előre lépéssel, kb. 10 cm-t haladtam, annyit csúsztam vissza. Ez már annyira nem tetszett, így inkább sétálni kezdtem, és a határ-nyeregtől ismét futás fel az Árpád kilátóig, onnan vissza ereszkedés a fenyőgyöngyéhez. Közben több emberrel is beszéltem, köztük Szaszával és Bitliszbával, akivel elmélyültünk a BSZM rejtelmeibe. Ő tavaly futotta le először, így sok érdekes dolgot mesélt. Már el is olvastam azóta a beszámolóját.

A fenyőgyöngyénél a Nike futóklubos kamion várt minket, ahol isteni finom rétes, és forró, ovis tea volt a menü, minden célba érőnek. Kaptunk tombolát is, amit mikor beértek a 10 kilis körön futók, utána húztak ki. Persze nem nyertem semmit, de egy újabb jó élménnyel lettem gazdagabb.

A tombola után hazafelé vettem az irány, kis levezetésnek.

A teljes táv: 23 km, szint 850 m, térkép

Az időmérést elrontottam, mert az Erzsébet kilátónál nem indítottam újra a vekkert. Oda 1ó5p volt az út. Vissza több :-))

FGY-János-hegy from szasza on Vimeo.

Szentendre-Leányfalu távot szemeltem ki ismét, de most Szentendre elejétől a bicikli úton végig Leányfalu végéig, na meg vissza. Ez méréseim szerint 21.5 km.

Hideg volt, és a futás sem esett olyan jól. Fáradtak voltak a lábaim, éreztem, hogy furcsán szaladok. Valahogy nem jött a normál futóstílusom, már ha van olyanom :-)) Talán még a barcelonai városnézés hatásait éreztem, na meg a sok kajálásét. Vissza kell állnom a normál étrendemre, mert most megborult ezalatt a pár nap alatt. 

Az időeredmény nem lett olyan rossz, mint amilyennek éreztem közben :-)

1ó43p volt.

Ma pihi, holnap folyt. köv.

 Kedd hajnalban elutaztunk Barcelonába Nórival és Apukámékkal. Egy opera előadást mentünk ki megcsodálni, az Anna Bolenát. A Liceu csodálatos épületében volt a darab. Nagyon jó rendezés volt, és nem spóroltak a körítésen sem. Megérte kimenni, és megnézni/meghallgatni.

Barcelona gyönyörű város. Hihetetlen, hogy minden ház egy kis műalkotás, mindegyik máshogy néz ki, de valahogy mégis egységes az összkép. Végig néztük a város nevezetességeit, és rengeteg élménnyel és fényképpel lettünk gazdagabbak. Emellett a gasztronómiai finomságokat sem vetettük meg. Találtunk egy vega éttermet, ahol isteni finom kajákat készítettek. Na de azért a tengeri herkentyűkből is sokat megkóstoltunk. 

Az utak érdekesek, mert ami itthon 2 sáv, az ott 3, de talán éppen ezért, sokkal gördülékenyebb a forgalom. Rengeteg motoros van az utakon, és mindenhol kialakított motor parkolók is vannak.

Az utak annyira tökéletes minőségűek, hogy én végig csak irigykedtem a kinti biciklisekre. Egyszerűen olyan, mintha mindenhol frissen lenne aszfaltozva, sehol egy belevágás, ami itthon az első héten meg szokott történni az új aszfaltcsíkon. 

A városban és a tengerparton egyaránt sok-sok futóval találkozni, minden korosztályból. Természetesen számomra is kihagyhatatlan volt. 

Már másnap lementem reggel a tengerpartra és futottam egy jó órát a homokban. Nagyon élveztem!! Olyan szépen kialakított tengerparti sétányuk van kb. 5 km hosszan, hogy azt így leírni nem is tudnám, ezért készítettem pár fotót, meg egy kis videót is (a videó később jön). 

Mivel elég sokat mászkáltunk, illetve pihenő hetem is volt, ezen kívül már csak egyszer mentem ki futni, igaz, akkor a környékbeli dombot vettem célba, ahol az olimpiai stadion is található. 

Ide elég korán indultam, ráadásul ott később jön fel a nap, így még igen csak sötét volt, mikor neki vágtam a távnak. Már reggel is sok futó volt mindenhol. Egy kis sík után, elindultam a hegynek fel, és meg sem álltam a tetején található kastélyig, majd innen átfutottam az olimpiai stadionhoz, aztán onnan le az egyik sugárútig, majd onnan ki a tengerpartra és utána haza. Erről is csináltam egy kis videó egyveleget, amit szintén kicsit később fogok feltölteni.

Sajnos a lábam megfájdult, valószínűsítem, hogy az első napi homokban futásnál úgy terheltem egy inat a bokám belső oldala felett, ahogy az nem szokta meg, és ettől gyulladásnak indult. Remélem hamar rendbe jön (most pl nem fáj, de holnap fogok futni vele), mert már csak 4 és fél hét a BSZM-ig.

Péntek hajnalra Vilivel beszéltük meg, hogy kint találkozunk a szigeten, és futunk  pár kört. A megbeszélt időpontban nem volt ott, ezért elindultam szembe (tudtam merre fog jönni) vele. Futottam is egy teljes kört, mire megérkezett. Aztán kicsit kezembe vettem a tempóját :-) ezért gyorsult egy kicsit, így már 5:20-as kilikkel nyomtuk (én 140-en). Másfél kör után Vili hazafelé vette az irányt, én még lefutottam azt a felet kicsit gyorsabban. Szerencsére már nem volt annyira hideg, de én túlöltöztem magam... Utána sietnem kellett Győrbe, suliba, ahonnan este már haza is jöttem...

Szombaton, mivel a haveromnál hagytam a kocsimat Budafokon, mert együtt mentünk Győrbe, ezért úgy döntöttem, hogy elfutok érte. Gyönyörű idő volt, szikrázó napsütés. Egyre több turistát és kerékpárost is láttam már. Jó feeling volt átfutni a városon, főleg, hogy útközben átfutottam a Kopaszi-gáton és jó emlékek ébredtek bennem. Csináltam is képet róla. Csak egy kicsit volt hidegebb a víz, mint a VB-en :-) Szerintem Schwarzinak ez sem ártott volna meg ;-)

Vasárnapra 40-es hegyi szakasz volt az edzéstervben. Dáviddal terveztük, hogy elmegyünk a Pilisbe, és ott fogjuk lefutni. Ajánlott is egy útvonalat. Nekem kevésnek tűnt, ezért még ráfutottunk egy kicsit. Sajnos nem néztem meg előre, hogy mennyi az annyi, így összesen 34,5 km pakoltunk a lábunkba. Na de ebben volt kb 800 m szint. Szentendréről átfutottunk Visegrádra a Pap-rét érintésével, na meg vissza. Ezt Myke és IG tudja, hogy milyen út, mert tavaly ősszel együtt mentünk át outival, de nem ott jöttünk vissza. Isteni volt az erdőben futkosni. A nap is ki-kisütött, olyankor majd megpusztultunk a melegtől. Láttunk útközben őzet is. Az az átható csönd, ami volt fent, olyan jó volt, hogy legszívesebben ott maradtam volna. A Kaán-forrásnál megálltunk feltölteni forrásvízzel a kulacsainkat. Nagyon finom víz van ott, sokan jöttek most is kannákkal vinni belőle. Volt aki egy egész autónyit vitt. 

Végül 3ó11p alatt értünk végig az utunkon. 

Pulzus: 145 avg, 168 max

Egy pár kép az útról.

Ezt ma gyorsan lenyomtam. Nem volt sok időm, csak 1,5 órám, két edzés között. Gondolta kihasználom, és nekilódulok a szokásos körömnek Szentendrén. Sikerült is kemény tempót mennem, amolyan PB-eset :-)) Pedig eléggé fagyos volt a talaj, és sok helyen "kipörgött" a lábam.

Táv: 15 km

Idő: 1ó7p

 Tegnap 20 kilis futásom lett volna, de a leendő apuka (alias Myke) is beszerzett egy sífutó felszerelést, ezért ki is kellett próbálni egyből. Természetesen boldogan mentem, mert a hétvégén is nagyon tetszett, mikor Nórival voltunk. Szóval ismét betámadtuk a Normafát fejlámpákkal felszerelkezve. A -8 fokos melegben eléggé fagyos volt a levegő, és fagyott a maradék hó, de ez két IM-et nem visel meg. Kb. 10 méter, és Myke kérdése után, miszerint:  "estél már vele?", természetesen mindkettőnk lába alól kicsúszott a talaj. Vagyis inkább mi csúsztunk el, lehet hogy valahol földrengést is jeleztek emiatt. Nekem sikerült a botom hegyét eltörni, így innentől a jobb kezemmel nem tudtam sokat lökni magamon. Persze nem ez volt az egyetlen esés tegnap este :-)) Már sokkal jobban ment, mint múltkor, így megpróbáltam a technikán csiszolgatni több, kevesebb sikerrel. Meg kellett állapítanunk, hogy egyenlőre nem vagyunk gyorsabbak, mint futva, mert kb. ugyanannyi idő alatt tettük meg Myke futó útját, mint ahogy ő szokta. A 40 perces körre még ráhúztunk egy 20 perceset, így sikerült 1 órát kint töltenünk a ropogós, friss levegőn. Nagyon jó volt, várom a következő alkalmat.

Pulzus: 133 avg

 Ma reggel nekiindultam a hétvégi hosszú futásomnak. Az előre tervezett Megyeri hidas kört elvetettem, miközben megláttam az Árpád híd felé tartva a Margitszigetet. Kedvem támadt kint futni. Hideg volt és borult idő eleinte. Az első körömet szemben kezdtem a forgalommal, ahogyan szoktam, vagyis ahogy tanultam Myke-tól, közben megláttam egy nagyobb társaságot, akik együtt futottak, és némelyikükön a tavalyi BSZM-es mellény volt. Gondoltam megkérdem őket, hogy mennyit futnak még, és csatlakozom hozzájuk. Ez így is történt a következő körben, és szívesen fogadtak a társaságukban. Kiderült, hogy minden vasárnap 8.45-kor találkoznak a budai oldalon az óránál, és 9-kor az Árpád hídnál, bárki csatlakozhat hozzájuk. Nekik már nem volt sok hátra, a nők kiszálltak fél kör után, majd 1 körnél még két srác (Peti, Attila), itt már keményebb volt a tempó, majd mi még 2 kört futottunk Hönsch Viktorral. Ez már igazán tetszett. Az egyiket 23.50-re, a másodikat 23.20-ra hoztuk. Közben jól elbeszélgettünk a tavaszi BSZM-ről, kiderült, hogy Viktorék lettek párosban tavaly a másodikok, és már ő is teljesített Ironmant, amin 3.30-as maratont futott. Végül Viktor is kiszállt, én még futottam egy levezető kört, ami után haza felé vettem az irányt, és felkocogtam a hegyre még. Így összesen 32,7 km gyűlt a tarsolyban.

Táv: 32,7 km

Idő: 2ó45p

Pulzus: 151 avg, 175 max

 Már régóta vártam, hogy mikor tudom kipróbálni a sífutó cuccomat, mert mire meghozták, addigra elolvadt a hó :-) De ma sikerült kijutni a természetbe.

Nórival felkocsikáztunk a Normafára, majd megálltunk egy eldugottabb helyre, hogy ne legyen annyira égő az első lépés/csúszás a lécen :-) Na meg azért, mert nem találtunk máshol parkolóhelyet, csak ott a kalandparknál. Miután felcsatoltunk, nekivágtunk az erdőnek. Találtunk is nyomot, amiben bénázhattunk. Eleinte nagyon furcsán éreztük magunkat a lécen, én azért, mert 6 éves korom óta nem volt síléc a lábamon, Nóri pedig azért, mert sífutóléc nem volt még soha a lábán, és nem érezte magát biztonságban rajta. bent botorkáltunk az erdőben, és kerestük az utakat, amiken tudunk egy kicsit bénázni. Sikerült is megtalálni a sífutó utat. Eleinte hegynek felfelé jobban ment, aztán kezdtünk ráérezni a lejtőkre is, na meg a sík részekre. Azért látszott rajtunk, hogy nem rég óta futunk léccel :-) Végül elfutottunk egészen a Libegőig, majd onnan vissza Normafához. Egész fárasztó volt, főleg, hogy valószínűleg nem a legtakarékosabban sikerült mozognunk. Van mit csiszolni a technikán! A végére elfáradtunk a több, mint 1,5 órás sífutásban. Jó kis móka volt. Megyünk máskor is, ha lesz hó...

Csütörtökön este sikerült futnom, és mivel a vendégeim késtek, így nekem is kevesebb időm jutott az edzésre. Futópadon nyomtam - ha már ott voltam - a következő leosztásban:

1km-12km/h, innentől 0,5km/h-val növeltem a sebességem 15 km/h-ig, ezen futottam 2 km-t, majd 1km-t 14,5km/h, végül 14 km/h-val még 4 km-t. Ezután már sietnem kellett, mert zárt a terem és még nyújtani is akartam a végén. Jól tettem - egyébként is mostanában rendesen nyújtok edzés után -, mert életemben először átéltem, milyen lehet megérinteni a homlokommal a térdemet nyújtott ülésben. Meglepődtem nagyon... :-))

Másnap, azaz pénteken, Dáviddal mentünk futni Szentendrén, sajnos itt is be volt határolva az időnk, mert nekem 1 óra szünetem volt két edzés között. Szóval szedtük a lábunkat rendesen, ami nem esett olyan jól az előző esti rohanás után. Végül 12 km-t nyomtunk le.

Sikerült futni egy jót. Jaj de jól esett! Tegnap is közbeszólt a munka, és nem tudtam megcsinálni az edzésemet, ezért bementem a szaunába, hogy legalább relaxáljak és feltöltődjek egy kicsit. Szerencsére a lightosabb szaunát (75 fok) nem kultiválják az emberek, így egyedül voltam bent, míg ők szardínia módjára nyomorogtak a 110 fokban :-) Hát nem bolondok? Volt, hogy el is aludtam, a kellemes, nyugtató zenére, ami bent szólt. Fuu, de jó volt.

Ma viszont szárnyakra kaptam, és kimentem a szokásos Szentendre-Leányfalu távot lenyomni. Mire Leányfaluba értem, el kezdett a hó is szakadni. Gyönyörű volt. Rájöttem, hogy nagyon szeretek hóban futni. Nagyon jó feeling. Kivéve egy dolgot, hogy a sebesség miatt, folyton a szemembe esett a hó. Már vettem sífutó szemüveget is, szóval legközelebb ha esik a hó, akkor abban fogom nyomni, mert így végig hunyorogtam a hazautat. Sikerült jó tempót futnom, jól esett a pörgősebb futás. 

Táv: 15 km

Idő: 1ó11p

Pulzus: 152 avg, 159 max

 Mint minden munkának, az edzőségnek is megvannak a hajtósabb időszakai. Na nekem ez most pont ilyen. Szerencsére ez a hetem amúgy is pihenőhét lett volna, így kevésbé éreztem szarul magam, hogy nem tudok annyit edzeni, mint kéne és mint szeretnék. Szóval ezen a héten inkább azt néztem, ahogy mások nyomják.

A heti elég silány termés:

Kedd: 7 km futás + 10p elipszis tréner + 10p taposógép + 10p sífutógép
Fáradt voltam, nem ment a futás sem annyira, így nem erőltettem a dolgot, mert szenvedtem...

Péntek: 15 km futás (1ó14p) ez már jól esett

Hétvégén sétÁLLÓképességi edzésem volt, mivel mindkét nap 12 órába(8-20) voltam beosztva teremedzőnek. Se elötte, se utána semmi kedvem sem volt már edzeni.

Holnap kezdődnek ismét az edzések.

 Nem kell mást tenned hozzá, mint hogy elhelyezel egy kommentet Ray Maker honlapján. A honlapot ITT találod.

A lehetőség Jan 20-ig él! Az esély duplázható, illetve triplázható, ha saját blogodban hivatkozol az oldalára, vagy Facebook/Twitteren is megemlíted.

Az esélye mindenkinek megvan!!

Reggel szó szerint arra keltem, hogy a hasamra sütött a nap. Végre nem órára kellett kelni. Nyugiban összeszedtem magam, és nekiindultam futni. A hegyi futást ma inkább hanyagoltam, mert gondoltam, hogy iszonyat sár lesz mindenhol, ezért inkább síkon futkostam egy jókorát. Az útvonal: Itthonról a Megyeri hídig, majd át Pestre, és Margitsziget érintésével hazaérkezés. 

Nagyon élveztem a futást, szép idő volt, és sok futóval találkoztam. Főleg a Római parti szakaszon. 

Meg kellett állapítanom, hogy megint későn kezdik a védekezést a Rómain, és hamarabb fog bemenni a víz a csónakokért, mint ahogy azokat kihozzák. Néhány hotelnél láttam csak a tüsténkedést, meg szivattyúzást, pedig elég közel a Duna. Készítettem is pár fotót.

A futás számokban :

33 km

br.:3ó04p (fotózásokkal együtt)

Pulzus: 138 avg, 175 max

Cal: 1960 kcal

És a képek:

Tegnap, sikerült napközben lefutni a 15 km-es adagot. Mindenhol tócsák, sár és pocsolya volt az úton, ahol eddig futottam. Megint Szentendre - Leányfalu távot tettem meg. Elfelejtettem elindítani az órámat az elején, és ez csak a fordulónál derült ki, szóval teljes adatot nem tudok mondani. Amit mértem Leányfalutól vissza, az:

37 p, 143 avg, 156 max Hr

Ma pedig ismét Petivel nyomtuk a tekerést a Life1-ben. Nekem sajnos nem volt annyi időm, mert jöttek hozzám személyi edzésre 11-re, de azért végignyomtam a köredzést, ami 1ó30p volt, és utána még ráhúztam 45 perc pörgetést 80-90 Rpm között, 130-140-es pulzussal.

A köredzésben a sprinteknél megmutattam Petinek, hogy hogyan indítsuk meg testsúlyból a sprintet, és hogyan tartsuk azt a tempót 20 mp-ig. Igaz Peti? :-) 

Jó volt, pörgős volt.

Az egész edzés eredménye: 141 avg, 175 max Hr

Sajnos ma már nem lesz időm lenyomni a futást is, de fáradt is vagyok, szóval nem is baj. Majd holnap...

 Ma, első alkalommal voltam olyan foglalkozáson, ahol kettlebellel dolgoztunk. A Giryafit egy dinamikus edzésforma, elején egy elég jó bemelegítést nyomtunk dinamikus mozgásokkal, majd utána jöttek a különböző gyakorlatok. A haladók két golyóval(amit lehet), én meg még 2 srác 1 golyóval nyomtuk. Volt olyan, hogy a lábunk között nyolcasokat írtunk le a golyóval, aztán tekertük a fejünk körül, utána lendítettük magunk mellett előre-hátra támadóállásban, aztán egy lábon állva ereszkedtünk mérlegállásba, onnan vissza. Voltak ilyen mellhez húzások, aztán abból kinyomások. Talajon hanyattfekvésben melltől lökések (3*10 jobb-bal), majd hasizomgyakorlatok. Utána 3 perces kör jött, fél percenkénti váltásokkal. A végén nyújtottunk még egy jókorát, ami igen jól esett. A vállaim fáradtak el nagyon, illetve gerincfeszítőben érzek még fáradságot.

137 avg, 176 max Hr

Utána futottam még 10 killert a következő megosztásban:

3 km - 12 km/h (fix 140 volt a pulzus)

4 km - 14 km/h

3 km - 12-12,5 km/h

Nagyon jól ment a futás, nyomtam volna még, csak már zárt a terem mire végeztem vele.

149 avg, 163 max Hr

holnap folyt. köv.

volt a mai adag. Szép, egyenletes tempóban (12 km/h) futópadon nyomtam le. Azért éreztem még az előző hetet a lábaimban. Nem mondom, hogy felettébb jól esett, de meg volt....

147 avg, 163 max Hr

1ó33p (közben ki kellett futnom leereszteni a fáradt gőzt)

Végre sikerült egy szinte komplett hetet összehoznom. Már hiányzott a tervszerű edzésmunka.

Ma volt egy kis futkosás, amit Vilivel terveztem lefutni. Sajnos az ma kiderült, hogy most eléggé más szinten mozgunk, mivel a 23 km-t 2ó35 percre hoztuk be. Persze az is igaz, hogy voltak benne elég szép emelkedők, de azt hiszem a pulzusom mindent elárul. Nekem ez ma egy könnyed regeneráló edzésnek felelt meg, de persze nem bánkódom, mert ilyen is kell. Egyébként a Várat, a naphegyet, a citadellát és végül hogy hazajussunk a rózsadombot másztuk meg, de jártunk a szigeten, a vérmezőn és még pár helyen Budán.

126 avg, 145 max Hr

Reggel 8-ra, nyitásra mentünk a Life1 wellnessbe, hogy teljesítsük a mai adag edzésmunkát. Hárman voltunk, Peti, Tibi és én. Mindannyian elszántan érkeztünk, így hamar lóra is pattantunk. A lovak ezúttal Espinner-ek voltak, a ma kapható legjobbak. Egy laza bemelegítő pedálozás után nekiláttunk a köredzés teljesítésének, amit az érzésem szerint sikerült jól összerakni. Voltak benne kemény pillanatok, dehát senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Mindenkinek ajánlom, hogy az elején ne lője el minden puskaporát a sprinteknél, hagyjon belőle későbbre is, de persze tekerje meg becsülettel! Edzőhöz méltóan, az elmondások alapján nem látszott rajtam erőfeszítés, pedig belülről azért volt bajom rendesen. Mikor letudtuk a köredzést, ez kb. 1ó15 perc volt, utána nekiláttunk az egyenletes tekerésnek. A pulzusomat tekintve 140 körüli átlagot produkáltam ilyenkor, és olyan 80-90 közötti pedálfordulattal pörgettem. 

Végül 2ó30 percet edzettünk, mindenki becsülettel végignyomta. Igaz a többieknek ez csak bemelegítés volt, ahogy ők mondták :-)) 

172 max, 143 avg Hr

Jó kis közös edzés volt, remélem többször is lesz rá lehetőség.

Egy kicsit elszámolta magát Dávid, emiatt a mai 11 helyett 15 km lett az adag.  A távon kívül semmilyen adatom nincs (ez is azért mert nem hittem el neki, hogy ilyen hosszú 11 km), mivel ma nem akartam sokkolni magam ilyenekkel. A tegnapi tempófutás még benne volt a lábamban, azt éreztem. 

Szentendréről a Duna korzóról indultunk, és a duna melletti kerékpárúton futottunk el a lupa-szigeti bekötőútig, majd a 11-es felett átfutva a másik bicikliúton vissza.

Holnap köredzés+tekerés kombó lesz egy Lelketlen Cyborggal és barátjával, Tibivel.

Tempó fokozás céljából a mai adag úgy nézett ki, hogy

5 km - 12 km/h (5 perc 10 km/h bemelegítés)

5 km - 14 km/h

5 km - 10-11-12 km/h 

1ó14 perc lett, 157 avg, 174 max Hr

utána még volt egy kis hasizom+törzsfeszítő erősítés, illetve egy kiadós nyújtás.