Anno, mikor Myke barátom elhatározta, hogy teljesíti az Ironman távot, én még a csapatsportban, nevesítve a kosárlabdázásban leltem nagy örömömet, immár 17 éve. Igaz az is, hogy már 2007-ben motoszkált a fejemben, hogy nekem is teljesítenem kellene, mikor egyik csoporttársnőmről (Danka Olgi) kiderült, hogy 2005-ben harmadik lett a versenyen. Az elmesélt élményei, és a kihívás nagyon tetszettek.
Myke felkészülését végigfigyelve, és kedvet kapva a kerékpározáshoz, vettem meg tavaly az első országúti bringámat, egy Felt F100-ast, melyet még idén tavasszal is használtam. Párszor elkísértem az edzéseire, mind a futásokra, mind a kerékpározásra. Egyre jobban tetszett, hogy csak magamra számíthatok, olyan eredményt tudok elérni, amennyi edzésmunkát belefektetek, mert ugye ez a csapatnál nem így volt.
Aztán jött a nagy áttörés, a 2009-es Ironman. Érdekes módon, már akkor is ahhoz igazítottuk a nyaralást, pedig csak lelkes szurkolóként érkeztünk Nórival. A Gyékényesi tó partján állva, és végignézve a ceremóniát (ami szerintem jobb volt, mint idén) döntöttem el véglegesen, hogy ezt én is meg akarom csinálni, ott akarok állni a parton. Kíváncsian vártam, hogy Myke milyen idővel ér célba, és próbáltam a lehető legjobban lelkesíteni. Így visszagondolva többet is tehettem volna érte, de akkor még szinte semmit sem tudtam a triatlonról, a versenyek mivoltáról. A célba érése nagyon meghatott. Utána a horvátországi nyaralás alatt végig azt tervezgettem, hogy Omisba fogok menni edzőtáborozni, mert annyira jó terep volt. A nyár végén még visszatértem a kosárlabdázáshoz, de a csapatnak bejelentettem, hogy csak az őszi idényt nyomom végig velük, mert januártól másra kell koncentrálnom.
Közben elolvastam pár könyvet a témában, utána néztem a triatlon edzések edzésmódszereinek, hogy meg tudjam tervezni a saját felkészülésemet. Annyira nem volt nehéz, mivel már évek óta személyi edzőként dolgozom, így az edzéstervezés nem áll messze tőlem. Eldöntöttem, hogy az idei Extrem Tour állomásait mind teljesítem, és még kiegészítem azt néhány elengedhetetlen versennyel. Ennek fényében megszületett egy 32 hetes edzésterv.
A téli hónapokban a biciklis edzéseket spinning biciklin, a futásokat futópadon teljesítettem, illetve lejártam úszni a budafoki Hajós Alfréd tanuszodába. Az akkori 1,5-2 km-es úszó edzések még rengetegnek tűntek, de tudtam, hogy nemsokára ez változni fog. Az emberek az edzőteremben sokszor furcsán néztek rám, amikor az alapozó edzéseim során 1-1,5 órákat futottam konstans pulzuson, illetve hétvégenként 3 órákat tekertem a spinning teremben egy laptopon filmet nézve magam előtt, hogy legyen valami inger. Sajnos a tél nehezen akart véget érni, és csak sokára tudtam elkezdeni a kinti edzéseket. Márciusban tört meg a jég.
Barátaim, és egyben vendégeim megkértek, hogy segítsek nekik a Balaton Szupermaraton során, mert ketten nem biztos, hogy bírni fogják végig. Rám bíztak két hosszabb szakaszt, egy 17 és 21,2 km-es távot. Sikerült az elvárásaiknak megfelelően teljesítenem, ezzel a legtöbb helyezést javító csapat lettünk azokon a napokon. Ez március 19-20 volt. Innentől amikor csak tudtam, kint edzettem.
Az első kültéri bringás edzést március 23-án csináltam, és innentől fogva csak akkor mentem spinning terembe, ha nagyon rossz idő volt. Közben beszereztem egy Focus Cayo Expert full carbon országúti bringát, amivel a tekerés álommá vált. Áprilisban az Esztergom kört (110km) még 4ó5p alatt, míg augusztusban 3ó30 alatt tekertem le.
Az úszások nem mindig estek jól. Sőt, sokszor volt, hogy az eltervezett távot nem is csináltam végig. Ez a saját kudarcom, de ez van… Szeretek úszni, de nem mindig és nem minden áron. A felkészülés vége felé már 3-4 km-eket mentem ugyanannyi idő alatt, mint az elején a 2 km-eket.
Április 25-én életem első egyéni versenyén vettem részt Kaszón a sprint duatlon ob-n. Érdekes és tanulságos volt. 36km/h átlagot tekertem a 20 km-en és 30p alatt futottam le a 7,5 km-t. Élmény volt és sikerként könyveltem el. Teljesen fellelkesültem a versenyzés iránt. (1:03.35; 69. hely)
Május 8-án az orfűi Extrem Duatlon következett. Nagyon jó kis verseny volt. Még mindig a tapasztalatok gyűjtögetése volt a cél, próbáltam tartalékolni, de közben kihozni magamból a legtöbbet. A terep kedvezett, mert szeretem az emelkedőket. (2:24.27; 55. hely)
Ezek után volt 1 hónapom a Tour de Pelso-ig. Alig vártam már, hogy egy ekkora távot is végig tekerjek. Óriási volt a Balaton körül versenyezni, és végig gondolni, hogy sokan ezen a távon napokig mennek, persze nem ilyen tempóban. (204km; 5ó41p)
A következő hétvégén - Június 13-án - Orfűman középtávú triatlon OB-ra került sor, ahol végre triatlonosként is felavatódtam. Szerintem ez a versenyem sikerült idén a legjobban, bár utólag mindig azt gondolom, hogy itt-ott lehetett volna nyugodtan gyorsabban menni. Persze verseny közben nem így gondoltam, de ezt az ismeretlen távoknak tudom be. (4:56.20; 38. Hely)
Júniusom harmadik versenye a Velencei tóúszás volt, ahol először úsztam 3km-t egyhuzamban. Ezt eredetileg 2 körösre tervezték, ezért is gondoltam beilleszteni az edzéstervbe, mivel Nagyatádon is hasonló megoldásra kellett számítani. Végül egybe 3 kili volt. 59 perc környékén értem célba.
Innentől fogva az Ironmanig már nem volt semmilyen versenyem sem. A júliusi hónapot arra használtam ki, hogy egy kicsit a kombi edzéseket szokjam, így heti 2 kombi edzést tűztem ki célul. Szerintem jól sikerültek, bár az idő nem mindig volt kegyes.
A végén 3 hét taperinget terveztem, ami lehet, hogy sokra sikerült. Mondjuk szerintem ez emberfüggő, hogy mennyi időt kell ezzel eltöltenie. Én olyannak érzem magam, hogyha nem edzem, akkor visszaesik a formám. És most lehet, hogy túl rövid edzéseket írtam magamnak, nehogy valami baj legyen. Talán féltem már a sérüléstől, betegségtől, talán más okból.
Az idei évre tervezett fő versenyemen, az IRONMAN-en pedig a többiek (blogger crew) elvárásai alatt teljesítettem, de éppen azon a napon erre voltam képes. Számomra egy igen emlékezetes, élményekkel teli verseny volt, amit igen jó idővel fejeztem be. Első bálozóként 11ó30p49mp alatt szakítottam át a célszalagot.
Úgy érzem, hogy a biciklis teljesítményemet sikerült a legjobban optimalizálni. A frissítésekkel nem voltak gondjaim, barátnőm mindig mindent a megbeszéltek szerint adagolt. A biciklizésnél minden körben cseréltem a kulacsokat, bármennyit is ittam belőlük, hogy folyton friss utánpótlásom legyen. Egyik kulacs izóval, a másik pedig vízzel volt feltöltve a kajálások utáni öblítéshez, és a fejem locsolásához (a végén a combjaimat is locsoltam). Minden körben kaptam egy szendvicset, energia szeletet, Mg ampullát, amikből csak módjával fogyasztottam, de úgy, hogy legyen elegendő energiám. A futás során követtem el hibát, hogy a hivatalos frissítőnél a második körben kajáltam a dinnyéből. Annyira jól nézett ki, de sajnos a gyomrom nem kultiválta. Ez hosszú körökre rányomta a bélyegét a versenyre, ami végül szerencsésen megoldódott, de a kezdeti tempómat nem sikerült visszaszereznem, így a maratonom messze elmaradt attól, amit valóban tudok. Ezzel együtt nagyon elégedett vagyok, és örülök, hogy egy ilyen társaság tagjának vallhatom magam.
A videókat visszanézve, állítanom kell a könyöklőmön, illetve a futómozgásom is iskolázásra szorul. Ezt mondjuk nem értem, hogyan kopott el ennyire :-( Sosem éreztem, hogy ennyire laposan futok, remélem, egy jó kis futóiskola helyre fogja rántani. Többet kell majd futnom, mert, ahogy éreztem, hogy a biciklizés egyre jobban megy, kicsit háttérbe szorította a nagyon fontos futó edzéseket. Az idei kerékpáros edzéseimen egyszer sem mentem hosszabbat, mint 110-120 km. Ezen változtatni fogok, bár inkább az erőfejlesztés a cél, hogy egy még jobb tempót tudjak menni.
A téli edzéseim erről fognak szólni: a lábak erejének specifikus edzései, futó-ugróedzések, általános erőnléti edzések, úszás.
Azt bizton állíthatom, hogy ha mellettem állt volna egy edző, és sokszor akkor is mennem kellett volna, amikor magamtól nem mentem el, illetve az edzéseim során felügyel, javít, ösztönöz, tanácsokkal lát el, akkor még többet lehetett volna kihozni magamból. Ezzel nem azt mondom, hogy lusta vagyok, de ha van egy felügyelet, akkor teljesen másként edzek. És ezt a másik oldalról, az edzői tapasztalatomból is mondom, mert látom a vendégeimen, hogy mikor együtt edzünk, akkor hogyan teljesítenek, illetve, ha magukra vannak hagyva, akkor hogyan. De ez természetes…
A jövő évi versenyeket még nem látom előre, nem tudom mennyit, és milyen távokat fogok vállalni. De egy biztos. Jövőre is ott leszek Nagyatádon!!
Kicsit hosszúra sikerült ez az írás, de az elmúlt 8 hónap is az volt :-)
Végül egy kis összefoglaló, hogy idén mennyit készültem:
Úszás: 161,5 km
Kerékpár: 3280 km (+ 23,5 óra spinning kerékpáron)
Futás: 1003.5 km (ebből kb. 360 km futógépen)
Utolsó kommentek